[Ajánlom]
Karakter sztár
2010. november 29.
A Roncsderby recenziója előtt elfogultságot kell bejelentenem. Egyrészt G. Dénes Györgyöt - Zsüti bácsit - a magyar könnyűzene és zenés színház egyik legnagyobb alakjának tartom. Másrészt nagyon tudom tisztelni a kemény munkát.
Császár Gyöngyi egy igazi szolnoki színésznő. Ezen a színpadon indult a pályája, itt járta végig a szakma sikereit és buktatóit, negyedszázad alatt Szolnokon lett belőle a város egyik kedvelt színművésze. Neki nemcsak alkalmi vagy pár éves játszóhely, kaland vagy ugródeszka a Szigligeti. Epizódszereplő, karakterszínész, egy-egy darab motorja, olykor főszereplő, és azt hiszem, az az ember, akire mindig számíthat ez a színház. Mondhatnám, hogy a szolnoki Psota, de inkább maradjunk annyiban, hogy ő a szolnoki Császár, és bánhatják, akik nem láthatják játszani.
A Roncsderby című egyszemélyes darab Viktóriájaként megmutatja, mennyi arca van. Énekel, táncol, és a szekrénye előtt nemcsak ruhákat, de karaktereket is könnyedén vált. Felületes és idegesítően harsány, mert a magányos Viktória ezzel védekezik. Mélységes és szívszorítóan megérint, amikor a társra vágyó nő őszinte pillanatait jeleníti meg. Arcjátéka, grimaszai, mozdulatai mind-mind hozzátesznek ahhoz, amit meg akar mutatni.
Péreli Gabriella darabja - amelyhez Aldobolyi Nagy György zenéje és G. Dénes György szövegei társulnak - olyan, mintha Brigitte Jones ötvenen túl is írná a naplóját. Ajánlanám minden harmincas-negyvenes magabiztos szinglinek, és minden párját kicsit már unó hasonló korúnak, hátha rádöbbennek, hogy milyen szörnyű lehet egyedül, magányosan megöregedni. Ha a darab elején még jól szórakoznak, talán a nagymamás dalnál majd összerezzennek.
A Kautzky Armand rendezésében, a Szín-Mű-Helyben bemutatott darab igazi különlegessége, hogy a két órát egyedül végigjátszó Császár Gyöngyit élőben kíséri zongorán Aldobolyi Nagy György. Ritka élmény, amikor egy darab szerzője egyben estéről estére jelen lévő közreműködő is. Zsüti bácsi bohókásnak tűnő, mégis komoly szövegei így a legavatottabb kezek tolmácsolásában szólalnak meg.
A Roncsderby nem egy világrengető színmű, nem világslágereket felvonultató musical, csak egy kedves, szerethető zenés darab, amely abban a két órában szórakoztat, elgondolkodtat és kikapcsol. A Szín-Mű-Hely aprócska tere miatt pedig egészen személyes, mintha tényleg csak nekem mesélne, csak velem beszélgetne Császár Gyöngyi, aki Viktóriaként egy igazán megérdemelt, testhezálló szerepet formál.
Album
A Kossuth tér egyik arca
Értelmetlen vitát folytathatnánk arról, hogy Szolnok főtere, a Kossuth tér mikor volt szebb. De talán kevesen ellenkeznének, ha azt mondanám: nem a mellékelt képeslapon megörökített pillanatában. Úgy tippelem, valamikor a hetvenes évek végén járunk.
AKB
Volt két mozi
Szolnok belvárosában, a Sütő utcában működött a város egyetlen, állandó kertmozija, amit az akkori Ságvári körúti Vörös Csillag mozin keresztül lehetett megközelíteni. A nyolcvanas évek végén felszámolt szabadtéri mozi helyén volt aztán Szolnok egyik első autószalonja. A Nemzetire átkeresztelt Vörös Csillag filmszínház pedig a pláza megnyitásával zárt be. De már ennek is bő két évtizede. Hiába, jó ötlethez idő kell. Még ha közben az idő vasfoga meg is eszi a múlt maradványait.
SzoborPark
Egy helyi hős emléke
Takács Vendel mindössze 55 éves volt, amikor egy januári, hétfő reggelen a Kőtelekről Szolnokra tartó busz kormánya mögött rosszul lett. Utolsó erejével megállította a járművet, megmentve ezzel hatvan ember életét. A szolnoki buszpályaudvar 7-es kocsiállásánál emléktábla őrzi nevét.