Az utolsó optimista képeslap
2024. június 09.
Ez a Budapesten készített szolnoki képeslap egészen biztos, hogy 1989. február 1. és 1990. január 8. között lett nyomtatva, amiből talán az is következik, hogy Csobaji Előd, az MTI fotósa az előző évben örökítette meg az MMIK-t, a Kossuth téri szökőkutat és a fénykorát élő Tisza szállót.
Számomra a mai napig izgalmas gondolatkísérlet, hogy a nyolcvanas évek végén ki és mikor foghatta fel, hogy a szocializmusnak vége lesz Magyarországon. Szolnoki kisnyomtatványok alapján úgy tűnik, 1988-ban erre még kevesen gondoltak, hiszen ismert például olyan 1989-es kártyanaptár, amin április 4. és november 7. még jelölve van, pedig mire oda ért az idő, a második már biztosan nem volt ünnep. De a mellékelt képeslap is arra utal, hogy 1988 végén, 1989 elején még sokan nem gondolták, hogy megszűnik a rendszer, fenekestül fordul fel a világ, hiszen mire kifuthatta volna magát ennek az anziksznak minden példánya, a jobb felső sarokban lévő szolnoki címer már nem volt érvényben. A budapesti Képzőművészeti Kiadó gondozásában megjelent lap amúgy egy rendkívül optimista kiadvány: előre rá merték nyomtatni a 3 forintos "bélyeget", holott akkor már érezhető volt az elszabaduló infláció. Alig egy évig, 1989. február 1. és 1990. január 8. között lehetett ennyiért képeslapot feladni Magyarországon.
Azaz a mellékelt képeslapot is ebben az időszakban küldhette Szolnokról egy nem idevalósi család, hiszen helyiként sose írtuk volna azt, hogy "üdvözletünket küldjük Tiszaligetről". Ami egyébként arra is utal, hogy a Gódor család nyáron járhatott Szolnokon, és talán nem is látta a Csobaji Előd által - szerintem - az előző vakáció idején megörökített épületeket. Például az anziksz bal felső sarkába helyezett Megyei Művelődési és Ifjúsági Központot (MMIK), azaz a mai Aba-Novák Kulturális Központot, mögötte a tetején vörös csillaggal díszített vízügyi irodaházzal. Igaz, ebben a formában már mi sem láthatjuk a város "legjobb szocialista épületét", hiszen az előtte lévő fák - pontosabban a fák mögött lévő pártházi parkoló - helyére épült fel 2015-ben az Agóra. Amivel nemcsak a Hild tér Baross utca felőli, betonvirgátartókkal és padokkal kijelölt sétánya, illetve a szocializmusra jellemző "UFO-lámpák" tűntek el, de megszűnt Szolnok legjobb kiállítótere is, az MMIK déli oldalán, a második emeleten, ami három oldalról kapott természetes megvilágítást.
A bal alsó sarokban látható kép sem készíthető el többé, hiszen ma már semmi sem úgy néz ki, mint 36 évvel ezelőtt. A távolban lévő, Kossuth tér 10. szám alatti lakóházat - a "lordok házát" - például nyeregtetővel erőszakolták meg azóta, így elvesztette egykori arányait, sőt megkockáztatom, egyediségét is. A Városháza viszont visszakapta a háborúban elvesztett kupoláit, és a színe is megváltozott, így talán a legközelebb áll ahhoz, ahogy a tervezője a 19. század végén megálmodta. Bő másfél évtizede nincsenek már a helyükön a Kossuth téri ikerszökőkutak, amelyeket 1963-ban építettek, 1975-ben virágágyássá alakítottak, majd 1984-ben újra üzembe helyeztek. Csobaji Előd 1988 nyarán jó érzékkel hagyta le fotójáról a Munkásmozgalmi emlékművet, aminek csak kő előtere látható a fotón, és ami ugye másfél évvel később már a valóságban sem állt a téren.
Ha olyan optimista lennék, mint ennek a képeslapnak a kiadói 36 évvel ezelőtt, akkor azt írnám, hogy leginkább az anziksz jobb oldalára került fotót lehetne ma megismételni. Csakhogy hol vagyunk már attól az időszaktól, amikor a Tisza szálló valóban a város legelegánsabb, leginkább külföldiek és valódi turisták által használt hotelje volt, aminek éttermei ugyancsak Szolnok legfelkapottabb ilyen "intézményei" voltak. Gyanítom, hogy a kép készítésekor már arra a nyárra nem lehetett esküvőhöz időpontot foglalni a Tiszában, és abban is biztos vagyok, hogy a következő szezon báljait és szalagavatóit is beírták már a naptárba. Bár nem volt a torony alatti falon a "kommunizmus áldozatainak" emléktáblája, és fák-bokrok sem takarták el az árkádos folyosót a fürdő előtt, de működött a kerthelyiség, a fagyizó - ekkoriban A Fagyizó Szolnokon -, és a Kis-Tiszában is küzdeni kellett az asztalokért. Félreértés ne essék, nem azért mert a szálloda fotója fölé még valaki odatehette a vörös csillagos régi városi címert, hanem mert a hotel és minden része valódi vendéglátóhely volt, viszonylag jó állapotban. Nem tartom kizártnak, hogy e képek készítője, Csobaji Előd is rendszeresen megfordult itt, ha országjárása során azt a feladatot kapta a Magyar Távirati Irodától, hogy képeslapokhoz készítsen fotókat vidéki városokról, például Szolnokról.
