Bevásárolóutca reklámfotója
2022. február 05.
A kirakatok és a járókelők ruhái alapján, a második világháború előtt bármelyik magyar város bevásárlóutcáján járhatnánk. Azonban ezen a képeslapként fennmaradt fotón a szolnoki Gorove utca 14-22. számú házak üzletei láthatók, köszöngetően a jobb szélen lévő Faragó könyv- és papíráruháznak.
Ha valakinek a régi címzés alapján nem lenne világos, akkor ez a fotó a mai Kossuth utca páros oldalát mutatja, csak éppen a képen megörökített házak közül már csak az oldalán a "Vidor" reklámfeliratos, egykori Népbank épülete áll. Igaz, lassan fél évszázada annak sem ilyen a homlokzata, hiszen 1974-ben alumínium burkolatot kapott, amikor "Sztár" áruház lett belőle. Ma a földszintjén papírbolt, emeletén edzőterem működik. A tőle balra lévő, földszintes ház helyén a Magyar utcát lezáró társasház áll a hatvanas évek eleje óta, aljában a város legnagyobb lottózójával. Az azon túl feltűnő kémény és hatalmas villanypózna pedig a városháza tetején volt e kép készítésekor. Ha pedig képzeletben a fotós felé közelítünk a Népbank/Sztár épületétől, akkor ott azok a házak láthatóak, amelyeket a nyolcvanas évek elején, a Nerfeld-palotával együtt, a Centrum sarok átalakítása miatt bontottak el. Azaz a néhai Gorove utca 18., 20. és 22. helyén ma az Árkád nevű épület található.
Ez a kép valamikor 1942 előtt készült - a belőle lett, tulajdonomban lévő képeslapot abban az évben adták postára -, a felvétel szélén látható Faragó könyv- és papíráruház megbízásából. A képeslap hátoldalának tanúsága szerint a felvételt a budapesti Knöpfmacher J. készítette, akinek egyébként a harmincas évek végétől több szolnoki munkája is ismert. A fotóból azonban a Faragó könyv- és papíráruház - és mint a portáljukon látható felirat elárulja: könyvnyomda - készített képeslapot, reklámcéllal. Amibe az is belefért, hogy a képeslapra ne csak Faragó úr üzlete kerüljön fel, hanem a mellette levők is, ezzel talán azt üzenve: ha valaki hozzá betér, a környéken még sok mindent el tud intézni. Avagy azt, hogy a Faragó-féle üzlet Szolnok bevásárlóutcájában található. Tegyük hozzá: a város főtere, a Kossuth tér közelében, ahol a harmincas évek végén legalább negyven, különböző profilú üzlet és szolgáltató működött. Lehetett élet akkoriban arrafelé.
Faragó Sándor úr üzletének közvetlen szomszédja a Gorove utca 22. szám alatt álló földszintes épületben egy modern bútorokat kínáló üzlet volt. Sajnos a tulajdonos nevét nem lehet kibogarászni a járda fölé belógó cégtábláról, de talán Komori vagy Kömöri. A Faragó másik oldalon egy "dohánynagyáruda", magyarul az állami monopóliumtól kiskereskedelmi jogot kapott dohányboltot találunk. A Gorove út 20. számú, emeletes épület harmadik üzlete pedig Kalmár Miksa női és férfi divatáru kereskedése, ahol készruhákat és cipőket is árultak. Ugyanakkor érdemes az épülettel szembeni villanyoszlopra szerelt táblát is észrevenni, ami a "Takarékosság" központi irodáját hirdeti annak a háznak az emeletén. Erről a cégről azt érdemes tudni, hogy kvázi készpénz nélküli, "hitelkártyaszerű" - de persze nem kártya volt, hanem papír alapú felírás és elszámolás - vásárlást tett lehetővé a szolnoki boltokban. A központjuk azonban 1938-ban még a Kossuth tér 3. szám alatt volt, azaz ez a tábla a fotó készítésének datálásában is segít, hiszen így csak 1939 és 1942 között készülhetett a felvétel.
De menjünk tovább a Gorove úton! A 18. szám alatt lévő kisebb ház utcafrontján két üzlet működött. A fotóshoz közelebb eső "Ország" feliratúról sajnos semmit sem tudok, viszont a mellette lévő Spitzer Péter portál mögöttiről igen. Az ugyanis a Spitzer és Társa férfi és női divatáru-kereskedés, ahol kötött és szövött holmikat illetve cipőket kínáltak. Pontosan egy üzletnyire Kalmár Miksától. Tehát volt választék és alternatíva a szolnoki bevásárlóutcán. Pláne, hogy a 16. számú ház első boltja, Székely Jenőé nem is tudom, mit kínált, de akár ruhaneművel is foglalkozhatott. Azt hiszik, túlzok a választékot illetően? Pedig nem, hiszen az ezen a képen már alig látható, a Gorove és a Magyar (a fotózáskor Mussolini) utca sarkán lévő földszintes házban akkor Kovács Ernő divatáruháza működött, Kalmárékhoz és Spitzerékhez hasonló profillal. Még jó, hogy közéjük ékelődött a Vidor féle illatszer, cukorka és sorsjáték üzlet.
És akkor álljunk meg képzeletbe egy pillanatra a Népbank épület előtt! Ezt az 1909-re elkészült bankházat az átadást követő három évtizedben többször átalakíthatták, hiszen a nyitás után még kávéház működött a földszintjén, miközben maga a bank az első emeleten kapott helyet. De úgy tűnik, a kávéház a harmincas években kevésbé ment, így fakazettás portálokat helyezve a földig érő ablakok elő, boltok kaptak helyet az épületben. Ugyanakkor a fotóshoz közelebb eső oldalon megőrizték az eredeti, szecessziós vagy már-már artdeco bejáratot. Fölötte egy domborművel, amiről bő nyolcvan év távlatából persze nem tudjuk, mikor és mi lett vele, esetleg ott találnánk-e az alumíniumborítás alatt.
De, ha már ezt a képeslapot - amit négy férfi azzal postázott 1942-ben Nyíregyházára, hogy a "hírhedt faluból" (?) küldik az üdvözletüket - Faragó Sándor adta ki, említsük meg, mi mindennel foglalkozott ő a harmincas évek végén, Szolnokon. Egyrészt volt könyvnyomdája és könyvkötészete is, de bélyegző készítésére is vállalkozott. "Bagoly" üzletház "márkanév" alatt könyv, papír, fotó, sport, játék, hangszer, díszműáru, sőt festmény, bőrönd és utazási cikkek kereskedésével is foglalkozott. És, ha még ez sem lenne elég, "írógépüzeme" is volt, ami feltételezem, írógépek kereskedését és javítását jelentette. Ami mellé még a "Fény" fotólaboratórium is befért, tankönyveket és iskolaszereket pedig háromhavi részletre árult. Hát volt, aki nem járt Faragó Sándornál? Kellett egy ilyen üzletnek reklám? Nem tudom, de abban biztos vagyok, hogy e reklámképeslapja nélkül kicsit kevesebbet tudnák Szolnok kiskereskedelméről a második világháború első éveiben.
