Damjanich és az első világháború
2018. november 09.
Mit szólt volna Damjanich tábornok 1849 nyarán, ha valaki azt mondja neki, hogy halála után 65 évvel mi, magyarok még mindig az osztrákokkal összevarrva masírozunk egy minden addiginál nagyobb háborúba? A történelem nem ismer ilyen kérdéseket. De akkor mi köze a tábornoknak az első világháborúhoz?
Közel tíz éven keresztül gyűjtöttek az aradi vértanúkat kivégeztető I. Ferenc József uralkodása idején a szolnokiak arra, hogy szobrot emeljenek annak a tábornoknak az emlékére, aki 1849-ben elkergette a császáriakat a városból. Az emlékművet eredetileg a néhai vár nyugati kapujának helyére, azaz a mai Kossuth tér sarkára, az 1-es számú irodaház környékére akarták állítani. Ám mire összejött a szükséges pénz - amihez állítólag még Damjanich özvegye is hozzájárult -, úgy döntöttek a helyiek, hogy a tábornok emlékműve az addigra már tíz éve létező Szolnoki Művésztelepnél, azaz a belső vár helyén álljon. Így került a diadalívszerű keretben - tetején a város elfoglalásáért Kossuthtól kapott kitüntetéssel - a négy alakos kompozíció a Tisza és a Zagyva torkolatához. Azt a pillanatot megörökítve, amikor a tábornok vezetésével a vörös sipkások bevonulnak Szolnokra. Maga a szobor Radnai Béla alkotása, amit 1912. március 19-én lepleztek le.
Szolnok első, nem vallási témájú, figurális alkotása az avatás után nem sokkal felkeltette a képeslapgyártók figyelmét is, így 1912-től egyre több kisnyomtatványon jelent meg. Nagyobb részükön a Művészteleppel, a Vártemplommal vagy éppen a Zagyvával együtt. Viszonylag kisebb számban vannak azok a lapok - mint a mellékelt is -, amelyeknek a középpontjában egyértelműen Radnai műve áll. Viszont nagyon sok olyan Damjanich-szobrot mutató képeslap ismert, amelyek utólag, kézzel festve kapták meg a színüket. Miként azt itt bemutatott, 1916-os kiadású is, aminek leginkább talán a négyalakos szobor figurái estek áldozatul.
Biztosak lehetünk abban, hogy a szobor állításakor még senki sem gondolhatott arra: pár év múlva Damjanich emlékével küldenek majd üzeneteket, a minden korábbinál nagyobb háború résztvevői, a Szolnokon átvonuló, sok-sok nemzetiséghez tartozó katonák. Közöttük biztosan sok olyan is akadt, akinek a nagyapja vagy a dédapja még Damjanich zászlaja alatt vonult az osztrák császár csapatai ellen. Miként olyan képeslapküldő is simán előfordulhatott, akinek a felmenői meg éppen Damjanich és tábornoktársai ellen harcoltak, vagy vesztették életüket. Hozzátéve a kelet-európai történelem fintorát: az egykori szembenálló felek leszármazottai simán harcolhattak az első nagyháborúban, ugyanazokban a lövészárkokban egyazon ellenség ellen.
Az itt bemutatott képeslapot is egy katona küldhette Szolnokról 1917 kora nyarán. A hátoldal szövege miatt feltételezhetjük, hogy részben magyar nemzetiségű lehetett, aki éppen a soknemzetiségű Pozsonyba - akkor még a Magyar Királyság része - tartott. Összesen 20 akkori fillért költött erre a lapra és postázására. Ha jól sejtem, 1917. június17-én, egy nem várt szabadság miatt "repült" haza az ismeretlen katona, aki "egy lélegzetvételre" állhatott csak meg Szolnokon. Szerintem a keleti forintról jött, és a lap feladásakor úgy számolt, hogy a Magyar Királyi Postát megelőzve, akár aznap este Pozsonyban lehet.
Reméljük így volt! Szerencsésen hazaért, és ha még vissza is tért a frontra, megélte a háború száz évvel ezelőtti befejezését. És talán néha ő is elgondolkodott ezt a képeslapot nézegetve: mi köze is volt Damjanich tábornoknak a halála után 65 évvel kitört, négy éven át tartó öldökléshez. Vajon azért lett-e mártír a tábornokból, hogy vörös sipkásainak leszármazottai majd azért a császárért és királyért vonuljanak a vágóhídra, aki ellen a magyar szabadság nevében ő fegyvert fogott?
