Elbontott nézőpont

2016. október 11.

Az Út és Vasúttervező Vállalat (UVATERV) megrendelésére dolgozó fotósnak e kép elkészítése érdekében be kellett kéredzkednie az 1969-ben kiégett Centrum, korábbi nevén Alföld áruháznak is otthont adó Nerfeld-palota második emeleti, sarki lakásába. Így azt is mondhatjuk, hogy néhány év múlva nemcsak ez a látvány tűnt el, de a fotózás helye is.

A remek Fortepan.hu-n fellelhető, az UVATERV-nek tulajdonított fotó szerintem nem 1974-ben, hanem egy évvel korábban készült a mai Árkád helyén akkor még álló Nerfeld-palota egyik tanácsi bérlakásából. Ezt arra alapozom, hogy a jelenlegi Centrum helyén még csak egy nagy, bekerített placcot látunk. Holott a többek között a kiégett régi Centrum, és a kép készítése idején, a Madas-házban bezárt 33-as pótlására is tervezett új áruházat már 1974-ben át szerették volna adni. Ráadásul valahol láttam olyan 1973-ra datált fotót, amelyiken már nagyban dolgoznak Szolnok első mozgólépcsőjének is helyet adó, valóban modern nagyáruház építésén.

Ugyancsak az egy évvel korábbra dátumozást támaszthatja alá, hogy a képen már álló Vízügyi székház mellett, 1974 nyarán valaminek látszódnia kellene az új - azóta elbontott - buszpályaudvar építkezéséből, hiszen azt a következő év április 4-én átadták a forgalomnak. Itt viszont még csak a kőolajos székház telkén álló felvonulási épületeket, illetve rájuk merőlegesen, az Ady Endre úton álló, földszintes házak tetőit vehetjük észre.

Miként érdemes észrevenni azt a trafóházat is, ami ezen a képen, a pártház sarka mögött látható. És amiről ilyen felvétel pár évvel később már nem készülhetett. Nem csupán amiatt, hogy a Nerfeld-palotát eldózerolták. Hanem, mert a kisebb-nagyobb csúszásokkal felépülő Centrum mögött 1979-re elkészült a művelődési ház - ma Aba-Novák -, illetve a két létesítményt összekötő egyemeletes irodaházak. Amelyek kvázi körbekerítették a trafóházat, ami egyébként a mai napig ott áll, igaz, immár egy belső udvar közepén.

Ezen a negyvenegynéhány éves fotón persze más, apró érdekesség is észrevehető. Például a pártház mögül mintha hiányozna a konferenciaterem - ma kínai bolt - blokkja. Nem tudom eldönteni, hogy csak a látószög miatt nem látszik, avagy valóban csak később készült el. (Ha valakinek van erre vonatkozó információja, kérem, ossza meg!) Inkább kedves - emlék -, mint érdekes a kép jobb felső sarkában lévő Tomi mosópor neonreklám, ami a 4-es kereszteződése miatt, sokáig volt az átutazók számára is emblematikus szolnoki hirdetés. Miként az ugyanennek az épületnek a földszintjén működő Rádió és Televízió szaküzlet, jelenleg ruhabolt, ahol szerintem sok szolnoki vehette meg élete első tévéjét.

És persze nem mehetek el szó nélkül a képről már majdnem kifutó, két, felismerhető autó mellett sem. Az egyik, a már a felvétel készítésekor is öregecske Csepel teherautó, ami a mából nézve a néhai, magyar autógyártásra emlékeztet. A másik pedig a mellette álló, bordó 1200-as Zsiguli taxi, ami ekkor még csak alig pár éve szolgálhatott Szolnok útjain, hiszen 1971-től importáltuk, és olyan kevés volt belőle, hogy még 1975-ben is hír volt a Néplapban, amikor újakat tudott beszerezni a személyszállításban monopóliumot élvező helyi Volán.

Ha belegondolok, hogy bő négy évtized alatt mennyi minden változott és tűnt el Szolnokról, akkor azért egy kicsit megrémülök, hogy milyen is lesz, mondjuk a Szapáry és a Baross kereszteződése 2060 táján.