Épülő új városközpont
2021. november 20.
A hetvenes évek elején járunk a már épülő Vízügyi székház akkori legmagasabb pontján. Balra az SZTK, jobbra az Ady Endre út, távolabb az ÁÉV székház, a közgé kollégiuma, de még sehol a 24 emeletes. Újabb fotó a MNL szolnoki levéltárában őrzött 43. számú ÁÉV archívumából.
Szolnok új városközpontjának az alapkövét 1969 júniusában helyezték el az ezen a felvételen még épülő vízügyi székház alatt, a mai Boldog Sándor István és Ady Endre utak kereszteződésénél. A szocialista megyeszékhely új központjának a néhai Csarnok utca, a negyedszázaddal korábbi gettó környékét jelölték ki, aminek első épülete - a Magyar Szocialista Munkáspárt megyei és városi bizottságának székháza, azaz a "fehérház" - már állt az alapkő lerakásakor. Az eredetileg néhány emelettel magasabbra tervezett, végül 17 szintnél megállt Vízügyi székház tehát a második beruházás a területen, igaz, ez épült a legtovább, mivel az eredeti költségeket már az alapozásnál túllépték. A toronyház kivitelezője a szolnoki székhelyű 43-as számú Állami Építőipari Vállalat (ÁÉV) - vagy megyei építőipari vállalat - volt, amelynek ismeretlen fotósa/fotósai sok éven át örökítették meg a cég munkáit és belső életét. Ezek a fotók pedig a Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltárába kerültek, amelyekből a blogSzolnok rendszeresen válogat.
A kép bal alsó sarkában az 1979-re elkészült Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ - ma Aba-Novák Agóra - helyén még álló kertes házak tetejét látjuk. Kicsit előbbre pedig már a Pelikán hotel helyén dolgozik a markoló, ami majd az új városközpont harmadik elkészült eleme lesz 1975-ben. Az építési terület mögött még ott sorakoznak a Jászkürt és a Lovag utca földszintes házai, amelyek helyén ma leginkább parkolók vannak. Legalább ennyire érdekes a vasbeton szerkezettől jobbra lévő Ady Endre út is, hiszen a kép sarkától az első utcáig - az a Gárdonyi utca eleje - olyan házak sorakoznak, amelyek az előző buszpályaudvar helyén álltak. Jól láthatók azok a házak is, amelyek majd a nyolcvanas években tűnnek el a Gárdonyi és a Batthyány utcák torkolatai között.
A felvétel bal oldalán látható SZTK-n kívül más emeletes házakat is érdemes észrevenni. Például a Jászkürt utca Ady felőli végénél, a megörökített vasbeton szerelés szélénél álló háromemeletes lakóházat, amely ma is ott van a Szolnok Pláza parkolója mellett, és számomra teljesen érthetetlen a korai odahelyezése. Bár nem kizárt, hogy az SZTK mellett, a Batthyány utcában álló hosszú lakóházzal együtt építették. Ha jól gondolom, ez a két lépcsőházas, nyeregtetős társasház annak idején vízügyes dolgozók részére készült, és ma is ott áll a sok apró ház helyén majd csak 2006-ban elkészült Pláza túloldalán. Ha kicsit távolabbra nézünk, láthatjuk, hogy a Vízügyi toronyház építésekor már állt az ÁÉV székháza az Ady Endre út végénél, előtte, rá merőlegesen pedig a Köjál/ÁNTSZ tömbje látható, ami arra utalhat, hogy ez a fotó csak 1972 után készülhetett.
Az ekkor még működő Eötvös téri víztorony mögött - balról jobbra - már láthatóak a Jósika úti négyemeletesek a vasúti víztorony tövében, ugyanakkor a Csanádi, ma Nagy Imre körúti tízemeleteseknek még híre sincs. A fotózáskor már jó pár éve állt a vasutas ház a gépiparival szemben, ugyanakkor még hiányzik a képről a 24 emeletes, ami ekkor talán még csak a tervezőasztalon létezett. Nagyjából középtájon, a Mátyás király úti házak előtt viszont már ott a közgé egykori kollégium, amit 1969-ben adtak át a Szolnok Megyei Tanács Tervezővállalatának elképzelései alapján.
És hogy teljes legyen a fél évszázaddal ezelőtti fotón a távolba nézés, ezen a képen még kirajzolódik a városi sporttelep, aminek a helyén ma az Interspar áruház van. Tőle jobbra a Thököly úti négyemeletesek láthatóak, amiket picit a Gerle úti társasház takar, ez pedig arra utal, hogy a Csokonai út környékének az ilyen jellegű beépítése itt és ezzel a tömbbel kezdődött. Távolabb a nagy szolnoki vasúti beruházás ikonikus épülete, az irányítótorony, a pagoda sziluettje látható. Viszont még semmi nyomda a November 7-e, azaz a Thököly úti felüljárónak, amit csak néhány évvel e fotó készítése után adtak át a forgalomnak.
