Szolnoki megyeháza szellemmel?
2023. november 04.
Ezen a képeslapon nem látszik, de a postázás dátuma alapján feltételezhető, hogy a már kibővített megyeháza került a fotóra. Ezek szerint pedig a húszas évek közepén növénnyel volt befuttatva az akkor fél évszázados épület főbejárata. Szemben, a bíróság előtt pedig apró kerítés futott.
A Szolnokról Rákoskeresztúrra küldött képeslapról először azt gondoltam, 1907-ben adták postára, merthogy a hátlapon lévő bélyegzőn nem látszik rendesen a dátum utolsó előtti száma. Aztán a megyeházát nézegetve eszembe jutott, hogy az előző századelőn készült fotókon az épület ablakait zsalugáterek keretezik, itt viszont a két szárny közé helyezett vászonrolók láthatók. Persze nem lenne kizárható, hogy a mozgatható fa árnyékolók később kerültek az ablakokra, ám akkor a húszas-harmincas évek többi fotóján is ott kellene lenniük, illetve az első világháború előttről is lennie kellene olyan ábrázolásnak, amiről meg hiányoznak. És nekem valahogy a logika is azt diktálja, hogy azokat a nehezen kezelhető, idővel megereszkedő napvédőket inkább leszerelték, mintsem a korosodó házra újonnan helyezték volna fel.
De nemcsak az ablakok szólnak az első világháború utáni fotózás mellett. Hanem például az akkori Gorove utca fölött futó légvezeték is, amit biztosan később telepítettek, mint a megyeháza első födéméig alig érő lámpaoszlopokat, amilyenek az 1900-as évek elején megjelent képeslapokon láthatóak. Sőt, ezen a képen egyetlen villanyoszlop sincs, holott a hozzánk közelebb eső sarkon többféle kandeláber és pózna is megfordult. A villamosítás fejlődése alapján is azt kell gondolnom, hogy a földbe ásott oszlopokat követte a légvezeték és nem fordítva, így az előző századelőn készült szolnoki lapok után jelent meg az itt mellékelt anziksz. Amin nemcsak a légvezetéket, de a sarki utcanév-táblát is érdemes észrevenni, aminek váralaprajzú alakja akár azt is bizonyíthatja, hogy ez a felvétel csak 1926 után készülhetett, amikor ilyen formájú táblákkal látták el a város sok helyen átkeresztelt közterületeit.
Azt hiszem, három bizonyítékom is van arra, hogy a kiolvashatatlan nevű anzikszíró 1927. június 30-án járt Szolnokon. És mint a képeslap hátuljára írt szövegből kibogarászható, nem is akárhogy érkezett, hanem Csaptól tutajon. A címzett Ilonka pedig nagyon hiányzott az anziksz írójának, aki 1927 nyarán már a kibővített megyeházát láthatta a Tiszáról a városba jövet. Merthogy az akkor már majdnem fél évszázados Jász-Nagykun-Szolnok Megye Székháza - amint az a címer alatt olvasható - jóval kisebb volt az 1878-as átadáskor. Mai méreteit csak a Tanácsköztársaság és a román-magyar háború okozta károk helyreállításával együtt nyerte el.
Bevallom, ezen a ponton van bennem egy kis bizonytalanság, amit leginkább a főbejárat előtti kocsibeálló árkádját kívülről befutó zöld növényzet okoz. Gőzöm sincs róla, hogy az ott milyen növény lehet, ahogy arról sincs, mennyi idő alatt futhatta be szinte a teljes földszinti boltívsort. A magam részéről azt gondolnám, ehhez azért kellett pár év, márpedig akkor a húszas évek közepére elkészült hátsó bővítés előtt tették rendbe az épület régi szárnyát. Amit egyébként alátámasztani látszik a lábazat nem túl jó állapota. Kicsit olyan, mintha alulról folyamatosan felázott volna a burkolat.
Nézzük meg jobban a fotózáskor már majdnem ötven éve álló szolnoki megyeháza lábazatát a mai Lengyel légió utca sarkánál! És vegyük észre, hogy ott valami történik. A mellékutcában földkupacok láthatók, a járda melletti facsemeténél pedig egy talicska áll. A talicska kerekénél pedig mintha egy fiúcska ücsörögne, és a fotóst bámulná. Vagy csak szellemet látok? Nehéz eldönteni. Az mindenesetre fölöttébb érdekes, hogy egy szép koratavaszi napon - a fények és a növények alapján gondolom ezt -, Szolnok főutcáján, a közigazgatás egyik fontos épülete előtt, amit az ismeretlen fotós a bíróság előtt állva örökített meg, egyetlen embert se lehet látni. Minimum ritka, de inkább érdekes pillanat.
