Szolnoki üdvözlet 4,50-ért
2023. október 28.
Szolnokról ezzel az ötképes anziksszal küldte szívélyes üdvözletét 1980-ban Békéscsabára Farkas Béla, aki saját névbélyegzővel rendelkezett. De hát ki és miért is küldött képeslapot egy ipari szövetkezet elnökének? Nem fog kiderülni. Viszont az öt szolnoki részletről újra leírok pár ismert dolgot.
Farkas Béla 1980-ban 3 forint 50 fillért költött erre az ötképes anzikszra - ez viszonylag soknak számított -, amit aztán újabb 1 forintért adott postára. Ennyi pénzért akkoriban - emlékeim szerint - négy és fél gombóc fagyit, másfél üveg Coca-Colát, és majdnem két darab Leo jégkrémet lehetett venni, de a Tiszaligeti strand kerítésénél működő lángososnál is kijött belőle három natúr lángos. Szóval Farkas Béla nem keveset áldozott arra, hogy a Békéscsabán működő Generál Ipari Szövetkezet elnökének szívélyes üdvözletét küldje. Nem tudom, ki lehetett Farkas Béla, az mindenesetre imponáló, hogy saját névbélyegzővel rendelkezett, így Szabó Mihály elnöknek egészen egyértelmű lehetett, ki is küldte neki a szolnoki képeslapot.
Elképzelhető, hogy Farkas Béla a szolnoki Tisza szállóban is megfordult, ami 1980-ban a város elsőszámú hotelje, vendéglője és fagylaltozója volt. Főleg, hogy nem sokkal korábban egy kicsit felújították, és valamikor a budapesti Gellért Szálló leselejtezett berendezéseivel frissítették fel a szobáit. Emlékeim szerint a Tiszában elsősorban a nyugati relációból érkező, azaz kemény valutás vendégek szálltak meg akkoriban, míg a Pelikánt inkább a rubel elszámolású turisták használták. Van egy olyan gyanúm, hogy inkább az utóbbiaknak mutogatták az erre a képeslapra került emlékműveket, például a Tisza fotójával átellenes sarokba látható Tanúhegy című köztéri alkotást. Gyurcsek Ferenc és Kampis Miklós műve 1975. augusztus 20-a óta díszíti a Jubileum teret, ahol abban az évben adták át az ország akkor második legmagasabb lakóházát, majd három évvel később - a fotóba szintén belógó - Szolnok ABC-t és éttermet.
A valamikor a hetvenes évek végén megjelent szolnoki üdvözlőlap centrumában természetesen egy másik emlékmű látható, ami érthető is, ha jobban megnézzük a lap hátoldalát: csak magyarul és oroszul szerepel rajta a városnév. Lehet, hogy kifejezetten a baráti szocialista országok turistáinak szánta ezt a lapot a Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata? Bár nem hinném, hogy a "barátaink" tudták, az ott Szabó László Fáklyavivő című alkotása, ami mögé Barna Gábor tervezett stilizált lobogót. A legtöbbször csak "felszabadulási emlékműnek" nevezett alkotást egyébként 1970. április 4-e alkalmából avatták fel a Tiszaliget bejáratánál, ahonnan 2016-ban száműzték - máig ismeretlen helyre.
Miként akkor már bő hat évtizede, a hetvenes évek végén is korábban készült, esetleg már képeslapokon is megjelent fotókból állították össze az úgynevezett mozaikképeslapokat. A bal alsó sarokban lévő tiszai kép is ilyen, igaz, én csak fekete-fehér változatban láttam eddig. Viszont a kenus és a bal oldalon horgonyzó lakóhajó, valamint a túlpartról még hiányzó ÁÉV tízemeletes miatt egyértelmű, hogy ugyanarról a fotóról van szó. Aminek az érdekessége, hogy úgy mutatja meg Szolnoknál a Tiszát, hogy azon még csak véletlenül se tűnjön fel mindaz, amit a 20. század elején még annyira fontosnak tartottak: a három felekezet temploma.
Ugyancsak újrahasznosított fotó az ötödik, jobb alsó kép is, amin a Kossuth tér látható. Az újrahasznosítás bizonyítéka pedig nem más, mint az akkor épp leánykollégiumként funkcionáló mai könyvtár előtt parkoló okkersárga Dacia. És igen, akkor még autóval be lehetett hajtani a tér északi oldalára. Hogy ez a fotó pontosan mikor készült, nem tudni, de biztosan 1976 után, hiszen a forgókerekes Casco-fényreklám már a helyén van. A padok és a hirdetőtábla miatt viszont inkább a hetvenes évek végére tippelném a fotózás időpontját, hiszen a főterünknek ez a "berendezése" aztán majdnem a kétezres évek közepéig a helyén maradt.
