Híres szobrász eldugott Trombitása
2018. február 02.
Kérdezhetném, mi köti össze a Dunánál üldögélő József Attilát, a Vigadóval szemben, a korláton egyensúlyozó Kiskirálylányt, az Operaház tetején álló Mozartot és a szolnoki, a megyei rendőrkapitányság előtt ücsörgő trombitás lányt. Nem nehéz kitalálni. Elképesztően termékeny alkotója.
Csak évekkel ezelőtt, a kiváló Kozterkep.hu felsorolásában vettem észre, hogy a szolnoki Szent László király utcában, a megyei rendőrkapitányság épülete előtt áll, pontosabban ül egy kőszobor. Annak ellenére nem ismertem ezt a köztéri alkotást, hogy a nyolcvanas évek második felében szinte naponta jártam a környéken. Mentségemre legyen mondva, a parkosított területen akkorára nőttek a bukszusok, hogy még a kapitányság főbejárata felől se feltétlenül lehet észrevenni a legalább két és fél méter magas alakot. Igazából, csak az utca vége, az Interspár felől érkezve tűnik fel igazán. Talán ezért sem túlzás azt állítani, hogy Szolnok több mint száz köztéri szobra közül Marton László - csak névrokona a színházi rendezőnek - A trombitás című alkotása a helyiek körében legkevésbé ismertek egyike.
Pedig az 1925-ben Tapolcán született Marton a XX. század második felének egyik legtermékenyebb és rendszerektől függetlenül elismert hazai, köztéri szobrásza. Első utcai alkotását Táncsicsi Mihályról mintázta, amit 1952-ben állítottak fel, ugyanabban az évben, amikor az első Munkácsy-díját - a képzőművészek legjelentősebb, állami középdíja - átvehette. Amit négy éven belül újabb két hasonló díj követett, ez pedig minimum különleges a magyar művészettörténetben. Díjból majdnem annyit kapott, ahány köztéri szobrot készített, így 1973-ban Érdemes művész, 1980-ban Kiváló művész lett, 1995-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjével, 2003-ban pedig Kossuth-díjjal ismerték el, hogy aztán élete utolsó évében Budapest díszpolgárává is megválasszák.
Talán nem sértő, de a fenti kitüntetések ismeretében nyilvánvaló, hogy több mint százötven alkotása között többségében vannak a megrendelésre készült szobrok. Megmintázott számtalan történelmi alakot - Kossuth, Petőfi, Damjanich - és több stilizált figurát - traktoros, tanítónő -, ugyanakkor számtalan nonfiguratív alkotása is áll még. No és persze olyanok is vannak, amelyeket ma már hiába keresnénk. Legalább tíz Lenin-szobra ismert, de nevéhez köthető talán az ország egyetlen Leonyid Iljics Brezsnyev - az SZKP 1982-ben elhunyt dús szemöldökű, leginkább a pangással azonosított főtitkára - bronzszobra is, igaz ez szőrén, szálán eltűnt az egykori Szovjet Kultúra és Tudomány Házából.
Mindez azonban nem vonhatja kétségbe Marton László elképesztő tehetségét. A budapesti Hősök terén álló Millenniumi emlékművön látható Bocskai dombormű éppúgy az ő maradandó alkotása, mint a Magyar Állami Operaház tetején látható Mozart és Beethoven alak, vagy a Kodály köröndi Szondi György szobor. Ám ha semmi mást nem alkotott volna, avagy elfelejtenénk a többi másfélszáz szobrát, a "rakodópart alsó kövén" üldögélő József Attila - A Dunánál az alkotás címe - szobra, illetve a Pesti Vigadóval szemben, a villamost és a teret elválasztó korláton üldögélő, a saját lányáról mintázott Kiskirálylány akkor is a legnagyobbak és a legismertebbek közé emelné. Ha tippelnem kellene, hogy melyik a világban a legismertebb, legtöbb külföldi által fotózott, nem történelmi személyiséget formáló magyarországi szobor, akkor a Kiskirálylányt mondanám, és nem is tévednék.
Szóval ennek a termékeny és alapvetően remek szobrásznak egyetlen alkotása Szolnokon is megtalálható, a megyei rendőrkapitányság előtt. A különböző leírásokban eltérő évszámok szerepelnek A trombitás "születési éveként", ami abból adódhat, hogy a művész előbb készülhetett el, minthogy közterületre helyezték volna a munkáját. A trombitást minden bizonnyal a Baross utcai volt polgári fiúiskolából lett rendőrség, hetvenes években történt bővítése kapcsán, a beruházó vagy a kivitelező rendelte meg. Merthogy akkoriban a nagy építkezéseknek a képzőművészet megrendeléssel történő támogatása amolyan kötelező, elmaradhatatlan eleme volt. Így a Szent László király utcai rendőrségi szárny átadása után Marton László 1976-ban készült szobra 1979-ben a mai helyére kerülhetett.
Amit nézegetve azt kell, mondjam: tényleg nem a szépsége, a tartalma, a kivitelezése teszi fontossá. Hanem az alkotó személye. Ezért is kár, hogy kevesen tudnak róla, nehezen észrevehető, és nincs legalább egy kis tábla a hatalmas talapzaton, amely felhívná az arra tévedő figyelmét, hogy milyen különlegességet, igazi kincset lát.
