László, Kristóf, János
2022. október 07.
A 2022-es Víz Világnapján felavatott szolnoki Vízügyi emlékpark nemcsak a 2000-es árvíznek és egy általa elsodort épületnek állít emléket, de a három szent mellett felállított emlékoszloppal a Tisza által összekötött népekre is emlékeztet, illetve fejet hajt egy néhai szolnoki szakpolitikus előtt.
A szolnoki Vízügyi emlékpark a Nemes Gerzson sétány mellett, azaz a belvárosi Tisza-híd közelében, az folyó bal partján, az egykori Aranylakat étterem mögötti parkoló után található. A Közép-Tiszavidéki Vízügyi Igazgatóság által megvalósított park tulajdonképpen nemcsak a 2022. március 21-én átadott három faszobrot és egy emlékoszlopot foglalja magába, de szerintem nyugodtan a részének tekinthetjük a vele szemben, a mellvéd tetejére 2010-ben elhelyezett emléktáblát is. A viszonylag nagyobb méretű park a kihelyezett padokkal, a tájékoztató táblával, a tervezetten elhelyezett növényekkel és a köztéri alkotásokkal együtt egy komplex emlékhelynek tekinthető, ami igazi arcát majd évek múlva, a növények felcseperedés után mutathatja meg.
A park kialakításának ötlete Dr. Hoffmann Imrétől, a részben szolnoki kötődésű, egykori közfoglalkoztatási és vízügyi helyettes államtitkártól származik, aki 2020 szeptemberében még ott lehetett az emlékhely alapkövének tekinthető időkapszula elhelyezésénél. Az azóta elhunyt szakpolitikusra a tájékoztatótáblán lévő mondat utal, illetve a jövőnek szóló üzenet elhelyezésekor készült fotók emlékeztetnek az archívumokban. A park egyébként nem teljesen így nézett ki az előzetes terveken, hiszen eredetileg úgy gondolták, hogy a Kárpát-medence nagyobb vízfolyásainak sematikus ábrázolása kerül a talajszintre (valami hasonló látható a Szent István parkban). Ugyancsak nem készültek el azok a kopjafák sem, amelyekkel a Szolnoknál mért legmagasabb árvizekre kívántak emlékeztetni, igaz, ilyen tematika a túl parton, a Történelmi vízmércénél már korábban létrejött Szolnokon.
A Vízügyi emlékparkot a kunhegyesi születésű és ott alkotó Czupp Pál fafaragó népi iparművész négy munkája határozza meg. Czupp Pál (1956) a rendszerváltás után kezdett fafaragással foglalkozni, és az ezredfordulón állították fel első köztéri alkotását Törökszentmiklóson. A Köztérkép oldal 2022-ben öt 2004 és 2019 között készült faragványát tartja nyilván, de elérhető életrajzaiból is úgy tűnik, leginkább csak a megyében találhatók köztéri szobrai. Ezek közül talán a legismertebbek, a médiában egykor viszonylag sokszor szereplő kétpói Árpád fejedelem és Attila király, valamint a hét vezért ábrázoló szobrai.
A szolnoki Vízügyi emlékparkba - szemben állva a faragványokkal balról jobbra - Szent László, Szent Kristóf és Nepomuki Szent János alakjait faragta meg. Három olyan szentét, akik valamilyen módon köthetők a vízhez, a vízből élőkhöz. Szent László királyunkhoz (1077-1095) ugye nagyon sok legenda kapcsolódik, többek között az, amely szerint imájával a sziklából vizet fakasztott katonáinak. A középre helyezett Szent Kristóf vállán gyermek képében a teremtővel látható, hiszen a III. században Szamóban élt Kristóf a legenda szerint egy nehezen járható folyón egyszer gyermek képében az "urat" cipelte át a túlpartra, hogy utána életét a térítésnek szentelje. A harmadik alkotás a csehországi születésű Nepomuki Szent János. Az egykori prágai érseki helynököt 1729-es szentté avatása óta a folyók, a hajósok, a hidak, a vízimolnárok és a halászok védőszentjeként tisztelik. Nem véletlen, hogy Szolnok egyik legrégebbi köztéri szobra is őt ábrázolja, amely a Vártemplom mögött áll.
A sétánytól távolabb, a három szent mögött egy negyedik faragvány is található, ami a Tisza által összekapcsolt öt ország - Ukrajna, Románia, Szlováki, Magyarország és Szerbia - 2017 és 2019 közötti együttműködésére emlékeztet. Legyen is bármi annak az együttműködésnek, a talán csak a vízügyesek által ismert tartalma. A többség számára ez a hely amúgy is inkább a 2000 tavaszi nagy árvízre emlékeztet, amikor jóval a Tiszaliget szintje fölött hömpölygött a folyó, és többek között elpusztította az 1960-as évektől itt álló Szolnoki Szakaszmérnökség épületét. Az önmagát a Tisza fővárosaként is meghatározó, a szőke folyótól olya sok mindenben függő településen talán nem is indokolatlan egy ilyen emlékhely, ami persze majd akkor töltheti be igazán park funkcióját, ha a gondosan elültetett növények megnőnek. Bízzunk benne, hogy ez előbb lesz, mintsem valakinek eszébe jut erre a remek területre valami batár házat felhúzni!
