Repülős emlékmű a szandai kanyarban
2023. november 17.
Két évtizede született döntés a szolnoki Repülős emlékmű felállításáról. A szandaszőlősi nagykanyarban, a több mint nyolcvan éves repülőtérhez bevezető út torkolatánál, 36 művész 46 terve közül végül Szanyi Péter munkáját állították fel. Közadakozásból és a város támogatásával.
Szolnok egyik legjobban elhelyezett köztéri műalkotása a 442-es főút 3-as kilométerkövétől nem messze lévő nagykanyarban, a köznyelvben szandai reptérnek nevezett katonai bázisra bevezető út torkolatánál lévő szobor. A belváros felől érkezve a Karinthy Frigyes úton - egyben a főút - egy hosszabb egyenes szakasz után tűnik fel előttünk a nonfiguratív alkotás, amit távolról akár egy szárnyaszegett Ikarusznak is vélhetünk. Közelebbről rápillantva viszont egyértelmű, hogy ez egy stilizált repülőgép roncs, ami álló helyzete ellenére is olyan hatást kelt, mintha a fémszerkezet még sérülten is éppen elrugaszkodni próbálna a talajtól, mintha az utolsó erejével is küzdene a gép a gravitáció, a megváltoztathatatlan ellen.
A szolnoki Repülős emlékmű felállításának gondolatával először egy 2001-es hírben találkoztam, amikor a három évvel korábban létrehozott Magyar Veterán Repülők Szolnoki Egyesületének éves közgyűlése tárgyalta a megvalósításra váró alkotás sorsát. Ugyanebben az évben már egy jótékonysági rendezvényről is hírt adtak, ami arra utal, hogy az agilis szervezetnek mintegy két évre volt szüksége ahhoz, hogy a terv mellé a város is odaálljon. Szolnok város közgyűlése ugyanis 2003 júliusában döntött arról, hogy az egyesülettel közös pályázatot írnak ki a hazáért, a honi légvédelemért és a magyar repülésért életüket áldozók emlékművének megalkotására.
Sok szolnoki tervvel ellentétben, ebben az esetben elég gyorsan őröltek a megvalósítás malmai. A pályázatot viszonylag gyorsan meghirdették, amire 36 művész 46 alkotással nevezett. A zsűri ezek közül tizennégyet közszemlére is kitett a Helyőrségi Művelődési Otthonban, aminek az lett az eredménye, hogy a közönség Popovics Lőrinc terveit értékelte a legjobbnak. A szakmai zsűri azonban más javaslatot tett. Nekik Szanyi Péter alkotása tetszett a legjobban, míg a Jubileum téren álló Tanúhegyet is készítő Gyurcsek Ferenc tervét a második, Illyés Antalét pedig a harmadik helyre sorolta. A maga nemében ugyancsak kuriózumnak tekinthető, hogy a felállításhoz szükséges pénz nagyrészét biztosító önkormányzat elfogadta a szakértők döntését, és némi módosítást kérve, és nettó 15 milliós költségkeretet szabva Szanyi munkáját támogatta. (Azzal, hogy ha nem elegendő ez a keret, akkor a közönségkedvencet állítják fel.)
A szobornak majdan helyet adó park alapkövét 2004. augusztus 14-én helyezték el az akkor már működő Szolnoki Repülőmúzeum közelében. Ez azt követően történt meg, hogy Szolnok Város Közgyűlése 15 milliót hagyott jóvá a Repülős emlékmű megvalósítására, amihez a következő év elején a megyei közgyűlés 2,5 millióval csatlakozott. De nem véletlen, hogy az emlékmű talapzatán az állíttatók között "Szolnok polgárai" is szerepelnek, hiszen mint a megyei napilap 2005. május 27-ei számában közzétett, egész oldalas beszámolóból látható, tényleg nagyon sokan az ügy mellé álltak. A hirdetésként közölt anyagból pedig az is kitűnik, hogy a szervezők ezt korrekt elszámolással is megköszönték, ráadásul így a jövő számára is teljesen világos, miből készült ez a köztéri alkotás, amit a beszámoló napján fel is avattak.
Szanyi Péternek (1947) ez az egyetlen szolnoki alkotása, de biztosak lehetünk abban, hogy nem ez az egyetlen köztéri munkája, amit nagyon sok szolnoki fel tud idézni. Két évvel a szandai kanyarban felállított Repülős emlékműve után leplezték le Budapest egyik legkedvesebb köztéri alkotását, a Pál utcai fiúk megjelenésének századik évfordulójára készült szoborcsoportot a nyolcadik kerületi Práter utcai iskola előtt. A térben széthúzott alkotás azt a pillanatot örökíti meg a regényből, amikor Nemecsek, Weisz és Kolnay golyóznak, de már figyelik őket a Pásztorok, és hamarosan bekövetkezik az "eintand". De nem ez az egyetlen regényre emlékeztető alkotása a hetvenes évek vége óta aktív művésznek - akinek életművéből a munkásmozgalmi vonal már kimaradt -, hiszen 2021 óta Egerben, a patak partján az ő elképzelései szerint kelt életre Gergő és Vicuska alakja Gárdonyi halhatatlan regényéből.
Szanyi Péter szolnoki Repülős emlékművét érdemes nemcsak távolról, de olykor közelebbről is szemügyre venni. A visszahulló, de a gravitációval küzdő "alak" ugyanis közelről is rendkívül érdekes. Számomra olyan, mintha a tűz olvasztotta fém dermedt volna meg hirtelen. És, hogy ez egyébként egy repülő, azt talán az egy helyen felfedezhető, kör alakú, lecsavarozott "fedél" is mutatja. Amitől számomra az egész alkotáson van egy pont, ahol a művészi képzelet és a sokszor szörnyű valóság összeér.
