Szolnok első reklámozója

2020. január 24.

Az 1848-49-es szabadságharcban az osztrákok oldalán harcolt. Két évvel később már képein örökíti meg Szolnokot. Első szobrát 1913-ban avatták a városban, a ma is látható emléktábláját 2004-ben. Ennek érdekessége, hogy nem azon az épületen van, ahol egykor August von Pettenkofen is lakott.

A Vártemplom mögött, a Szent István tér 5. számú társasház utcai homlokzatán található az August von Pettenkofen (1822-1889) osztrák festőművészt ábrázoló dombormű. A kissé eldugott emléktáblát a Szolnoki Művészeti Egyesület állította 2004. június 26-án, a Művésztelep egykori "garden party-jait" idéző ArtJáró fesztivál keretében. A Pogány Gábor Benő által készített portrénak nemcsak a "modellje" érdekes, de az emléktábla helyszíne és sorsa is.

Talán nem túlzás azt mondani August von Pettenkofen-ról, hogy az egykori Osztrák Birodalom tipizálható, XIX. századi alakja volt. Édesapja révén ugyanis magyar származásúnak is tekinthetjük, fiatalkora helyszíne alapján azonban inkább osztrák volt. Az általunk szabadságharcnak, Bécsből nézve lázadásnak minősíthető, 1848-49-es hadieseményekbe az osztrák csapatok dragonyosaként keveredett bele, bár a legtöbb helyen az olvasható, hogy nem igazi katonaként, hanem amolyan korabeli haditudósítóként, hadirajzolóként tevékenykedett. Az biztos, hogy 1849. január 22-én Szolnokra is eljutott, és részt vett abban az ütközetben, amikor Franz Ottinger tábornoknak, Perczel Mór elől hátrálva, fel kellett adnia a várost. Amibe úgy tűnik, beleszeretett.

Merthogy két évvel később visszatért Szolnokra, amit aztán harminc éven keresztül rendszeresen megismételt. A róla szóló dolgozatok némelyike úgy ír róla, mintha folyamatosan itt élt volna, míg máshol az olvasható, hogy abban a három évtizedben csak a nyarakat töltötte itt, télire pedig Párizsba vonult. Ugyanakkor olyan emlékezés is fellelhető, miszerint összesen tizenegy alkalommal töltött hosszabb-rövidebb időt Szolnokon. Ami tulajdonképpen lényegtelen, mert attól kezdve, hogy 1851-ben kőnyomaton megörökítette az első szolnoki csatát, folyamatosan festett a városról. A piac, a cigányok, a vásári forgatag, a vágtató fogatok, az alföldi táj voltak a kedvenc témái, amelyekből - ugyancsak az egyik forrás szerint - közel kétszáz szolnoki képe született.

Pettenkofen képei kifejezetten keresettek voltak a Monarchiában, a XIX. század második felében. Igazi értékük számunkra azonban az, hogy munkáival felkeltette más, távolabb élő és alkotó festők érdeklődését is Szolnok és környéke iránt. Talán nem túlzás azt mondani, hogy August von Pettenkofen Szolnok első városmarketingese, aki önmagához hasonló művészeket csábított a Tisza és a Zagyva torkolatához. Köszönhetően egyébként a polgárosodó birodalomban egyre jobban terjedő újságoknak és a nyomdatechnika fejlődésének, amelyek révén olykor százezres nagyságrendben jelenhettek meg Pettenkofen képei. Aminek hosszabb távon a Szolnoki Művésztelep 1902-es megalapítása lett a következménye. Így azt is kijelenthetjük, hogy Pettenkofen nélkül Szolnok messze nem lehetne az, ami ma, illetve, amit a képzőművészetben bő másfél évszázada jelent.

Nem véletlen, hogy a magyar gyökerekkel rendelkező osztrák művész első szolnoki szobrát már 1913-ban felavatták a Művésztelep kertjében, többek között Fényes Adolf és Zombory Lajos jelenlétében. Az a szobor azonban az első világháború végén, minden bizonnyal a tanácsköztársaság és a román megszállás zűrzavarában ugyanúgy megsemmisült vagy eltűnt, mint a több képeslapon is megörökített Anonymus minta. Így közel negyven éven keresztül nem volt Pettenkofennek kézzelfogható, szolnoki emléke. Halálának hetvenedik évfordulójára azonban Simon Ferenc készített egy emlékérmet, amelynek egyik oldalán Pettenkofen arcképe, másikon pedig felirat látható: "A szolnoki művészeti élet elindítójának emlékére".

Ezt követően újabb 45 évnek kellett eltelnie, hogy "emlékművet" kapjon Szolnok "felfedezője". A Szolnoki Művésztelepet a XXI. századba repítő, azt új élettel megtöltő Szolnoki Művészeti Egyesület 2004-ben helyezte el a ma is látható emléktáblát. Igaz, nem azon a házon, ami ma is ott áll. Hanem Müller Adolf egykori házán, ahol a Magyar utca, a Táncsics utca mellett Pettenkofen sokszor lakott. Az épület később a fentebb már említett Zombory Lajos tulajdonában is állt, hiszen ez volt Szolnok első "műteremlakása". Ami a XXI. századot már meglehetősen átalakítva érte meg. Ebből pedig az következett, hogy a város épített örökségéért is felelősséggel tartozó szakemberek 2004 telén úgy nyilatkoztak a helyi védelem alatt sem álló földszintes házról, hogy építészetileg nem képvisel értéket. Minden egyéb pedig kevés volt ahhoz, hogy ne bontsák el, és épüljön társasház a helyére, pont a megyei főépítész tervei alapján.

Annyival vigasztalódhatunk, hogy a 2004-ben kihelyezett emléktáblát végül az új társasház falára is felszerelték, így bár ma kicsit félreérthető a rajta lévő felirat - hiszen az nem Müller Adolf egykori háza - de legalább megvan. Az, hogy 2006. január 22-én a Damjanich Múzeumban lévő Szolnoki Pantheonban is elhelyezték Pogány Gábor Benő August von Pettenkofent ábrázoló domborművét arra utal, akkoriban nem nagyon bíztak a 2004-es tábla megmenekülésében. Így viszont most két helyen is fejet hajthatunk Szolnok első reklámozója előtt.

(A fekete-fehér kép a megyei napilap 2004 decemberi számából való.)