Emlékezni segít, szeretni segít

- Hogyan kapcsolódott össze az Apa kezdődik és az Én vagyok az apád projekt?

- Véssey Miklós író, költő, Móricz-ösztöndíjas, neves folyóiratokban publikáló alkotó, akinek a Képmás Magazinban megjelent apás novellái nagy sikert arattak az olvasók körében. Miklós Lackfi János kreatívírás-kurzusának egyik mentor-oktatójaként is dolgozik, én szépírást tanuló növendékként ismerkedtem meg vele. Ugyanakkor ez az apaság-téma nekem is szívügyem. Az Én vagyok az apád című oldalamat 2018-ban hoztam létre, hétköznapi - vagyis nem közismert, nem hírességként népszerű - apákkal készült beszélgetéseket, portrékat teszek közzé rajta. Az Apa kezdődik című kötet ezért már a megjelenése előtt felkeltette a figyelmemet, mert azt mutatja meg, amit én is szerettem volna: rengeteg "hétköznapi" édesapa vállal - akár belső - küzdelmeket, vállal föl érzelmeket és tesz nap mint nap azért, hogy szerető, jó édesapja legyen a gyermekeinek. (Fotó: Adamis Anna/Family magazin)

- Hogyhogy Szolnokot is bemutatjátok a kötetet?

- A szolnokiaknak nem kell bemutatni Munkácsyné Danyi Zsuzsannát, aki ezt a könyvbemutatót szervezte, de aztán kiderült, hogy beszélgetőrásként helyettesíteni kell, amit ugyan nem lehet, de azért igyekszem méltóképp helytállni a szerepében. Danyi Zsuzsi nevében nem beszélhetek, de három dologban biztos vagyok. Lackfi-kurzus résztvevőként személyesen kérte meg Miklóst erre a bemutatóra. Olvasta az Apa kezdődiket, és olyan könyvnek tartja, amellyel mindenkinek érdemes megismerkednie. Zsuzsi évtizedek óta sokat tesz azért, hogy Szolnok (és ne csak Szolnok) bővelkedjen erőforrást is jelentő kulturális értékekben, örömöt, egyéni és társadalmi formálódást "katalizáló" eseményekben. Biztos vagyok benne, hogy ahogy általában mindent, ezt az alkalmat is ajándéknak szánta.

- Szerinted kinek szól egy ilyen apavallomás?

- Mivel minden "oktató szándéktól" mentes, megszólítottá tesz, de felszólítottá nem, így nem céloz egy csoportot sem. Viszont mindenkit szíven találhat, akit akár a legkisebb mértékben is foglalkoztat a család témája, a szüleihez, gyerekeihez fűződő kapcsolata, a saját, különféle szerepeiben való helytállása. Teljesen egyszerű, mindennapi apa-pillanatok ezek: hosszas babakocsi-tologatás, közös homokozás, kisautózás a szőnyegen, kéretlen nevelési tanácsokat osztogató szomszéd elviselése, a házastárssal való első randi négy kisgyerekes év után. Az írásokban olyan érzelmek kerültek középpontban, amelyekhez bárki tud kapcsolódni. És segítik a "női szakaszt" is abban, hogy jobban megértsék az apai léttel járó helyzeteket, és így a társukat is.

- Az utóbbi időben egyre több, az apaságot szubjektíven, de nagyközönség által jól átélhetően megmutató, igényes könyv születik.

- Szél Dávid Apaparáját és a Túl a paránt, vagy Süveges Gergő apakönyveit (Apa-kép-írás, Apaszem, Apakaland), sőt, Varró Dani apa-témájú verseit-írásait, Grecsó Krisztián - a Nők Lapjában megjelent - apás sorozatát tudnám hozni példának az elmúlt évekből. Az anyák oldaláról Hercsel Adél Anyukaland című könyve ugrik be, de az anyai térfélen szerintem mindig nagyobb volt a kínálat könyvekből, blogokból, sorozatokból. Véssey Miklós könyve tehát ebben a műfajban nem kuriózum, azzal viszont kiemelkedik a sorból, hogy nagyobb teret nyernek benne a szépirodalmi eszközök. A teljesen hétköznapi, profán helyzeteket jobban "elemeli" a szerző, így az olvasó akkor is tud hozzájuk kapcsolódni, ha az apaság, a szülőség, a család témája valamiért az adott életszakaszban kevéssé érinti őt.

- Az én időmben még nem volt divat ennyire apukának lenni, pedig én imádtam, és mindent csináltam. Ez mintha megváltozott volna, sőt, jó értelemben vett divat lett olyan apukának lenni, aki mindent meg tud és meg is akar csinálni a gyereke körül, és ezt nem is titkolja. Vagy tévedek?

- Nagyon jó, hogy ez egyre "divatosabb". Egyrészt kutatások is alátámasztják, mennyi előnye van annak, ha az apa is részt vesz a gondoskodásban, a gyerekek mindennapjaiban, és ezek az előnyök az apák életében is mérhetően megmutatkoznak. Kopp Máriától való az idézet: "Pelenkázz, tovább élsz!", merthogy a várható élettartam magasabb azoknál az édesapáknál, akik részt vesznek a gondoskodásban. Másrészt a csapatban gondolkodás és a közös gondoskodás fenntartható és örömteli életet hoz. Szerintem az aktív törődés varázserő nők és férfiak kezében egyaránt: az apai törődésből többek között az anyák tehermentesítése, a gyerekek későbbi kiegyensúlyozottabbá, önállóbá, a házastársi és szülő-gyerek kapcsolatok szorosabbá, tartósabbá válása fakadhat.

- Érdemes még könyvet kiadni ilyen rövid írásokból, miközben mindenki az okos eszközeit bújja?

- Az Apa kezdődik novellái a blog és a könyv között "félúton" születtek, hiszen nyomtatott újságban jelentek meg folytatásos sorozatban. Egyre több a sikeres blogbejegyzések szerkesztett-bővített anyagából készült könyv is, ilyen például Szél Dávid Apaparája és Hercsel Adél Anyukalandja is, vagy nem szülős témában például Lackfi János #jóéjtpuszi-kötetei. Nem ismerem a könyvpiacot, csak a benyomásomat tudom megosztani: jelenleg működőképesnek tűnik, hogy az interneten már sikert aratott, népszerű szövegek nyomtatásban is megjelenjenek, és ez jól is van így, mert szerencsére még sokan olvasnak újságot, könyvet, szeretik kézbe venni azt, amire maradandó értékként tekintenek. A minőségi nyomtatott kiadványokban megjelenő értékes írások segítenek emlékezni, és úgy tapasztalom, hogy minden, ami emlékezni segít, szeretni segít. (Fotó: Mészáros Péter/Family magazin)

- Gyakorló anyukaként van olyan téma ebben a könyvben, ami különösen megérintett?

- A "láthatatlan munka" kifejezést sokan olyan értelemben használják, hogy a nők elismerés és kompenzáció nélkül, folyamatosan, "láthatatlanul" végzik a háztartási teendőket, azonban az Apa kezdődik arra ébresztett rá, hogy sok férfi ugyanígy "odabent" végez hasonlóképpen szakadatlan, teljesen láthatatlan belső munkát annak érdekében, hogy a gondoskodó, felelősségvállaló énjét erősítse, hogy "kapcsolódásra gyúrjon". Vagy: a legérzékenyebb anyai "gombom" a támogatom-önállóságra nevelem helyes egyensúlyának témaköre, amit A dilemma című novella is körüljár. Mindeddig kizártnak tartottam, hogy bárki megoldja ezt a kérdést akár egy ötkötetes disszertációban, nemhogy szűk másfél oldalon. Véssey Miklós megközelítette a lehetetlent. Ugyanígy egyszerre megindító és bátorító látni, hogy már egy kis önreflexió is automatikusan jobb szülővé tesz minket, mert egy körömnyivel több teret nyit arra, hogy valódi kapcsolat jöjjön létre köztünk és a gyerekeink között. Irigylem a kötet főszereplőjétől, hogy biztonsággal különbséget tesz önreflexió és önvád között. Olvasás közben meglepett az is, mennyi félelem, bizonytalanság gyűlhet össze akár egy férfiban is bizonyos témák - pl. a nagypapa-korba lépés vagy a kislánya majdani férjhez menetele - kapcsán. Sokszor görcsölő, mindent komolyan vevő anyaként jó volt szembesülni azzal, hogy a "mindenbe beleszóló szomszéd-problémát" száz százalékig lehet kezelni humorral. A rendes apa című novella pedig azzal szembesített, mennyi kimondatlan elvárásunk van a férfiak felé, pedig ezzel általában a nők szokták vádolni a társadalmat.