[vendegoldal]
Ő még csak most tizennégy
2024. március 01.
Adamis Annával ellentétben én a nevét is tudom, sőt a kezét is fogom, de azért az igaz "hogy ő még csak most tizennégy". Barta Tamás hangja helyett az enyémen szól, hogy ki vigyáz rá, és közösen énekeljük "nem tudja, mi vár rá". Tizennégy egykori írással és képpel fújom el a jelképes gyertyát.
Az egyik első cikk egyike. Azt hiszem, minden szavát tudom vállalni, bár azt sajnálom, hogy igazi riportok végül nem születtek.
Szubjektív élményportál (1xVolt: 2010. március 23.)
Március elején helyére került a világhálón a blogSzolnok, március közepén pedig egy szolid reklámkampány is elindult a népszerűsítésére. De mindez kit érdekel? És ki az, aki ezt csinálja? Nagyon szubjektív interjú. Amolyan "Előszó helyett".
http://www.blogszolnok.hu/1xvolt_szubjektiv_elmenyportal
A blogSzolnok indulásakor is voltak választások, plakátok és vélemények. Emlékszik még valaki erre a pártra? Pedig csak 14 éve volt.
Egyáltalán nem örülök, hogy egy 13 éves írásom kapcsán jövőbelátással kell "vádolnom" magamat.
Jegyzet a jövőből (Naplóm, 2011március 9.)
Elhiszem, hogy bizonyos országok féltve őrzik a titkot. Nem vitatom, hogy nálunk vannak a legzordabb telek. Tudomásul veszem, hogy itt évek óta mindenki rosszul van fizetve, és egyébként is minden, mindig más miatt van. De, hogy minden tavaszra elfogynak az útjaink?
http://www.blogszolnok.hu/naplom_jegyzet_a_jovobol
Majd mesélhetem, hiszen fotókkal is igazolni tudom, hogy amikor a blogSzolnok indult a "kutya még nem ette meg a telet". Mert valakire fogni kell!
Megint azt fogják gondolni, hogy hergelem a szolnokiakat, meg mindenféle egyéb terveim vannak, pedig csak megdöbbenek, hogy a helyi uszodákról 12 éve írt cikk, kisebb javításokkal ma is megjelenhetne.
Uszodaálmok (Felénk, 2012. március 7.)
Valószínűleg nem lesz ünnepi megemlékezés a Damjanich uszoda bezárásának közelgő ötödik évfordulóján. Mert miközben az elmúlt fél évtizedben sorra folytak a megyében is a fürdőberuházások, Szolnok azon két megyeszékhely egyike maradt, ahol a tanmedencéken kívül nincs fedett uszoda.
http://www.blogszolnok.hu/felenk_uszodaalmok
A blogSzolnok képarchívuma immár 14. éve épül. A digitális fotózás miatt nem, hány darab kép van már benne. Az viszont biztos, hogy akadnak köztük dokumentum értékűek.
A blogSzolnok archívumába keresgélve sokszor rá kell döbbennem, tényleg "rohan az idő". És arra is, hogy azért vannak jó és állandó dolgok Szolnokon. Például a Tisza mozi, amiről 9 éve írtam meg, hogy 60 éves. Azaz ma már 69.
Demeter Istvánék ünneplése (Felénk: 2015. március 10.)
A Tisza mozi 60. születésnapján rendezett vetítés mindannak az eszenciája volt, amit Demeter István negyedszázada építget. Ráadásul egy rá, rájuk oly jellemző ünnep sikeredett: az ünnepelt adott ajándékot. És nekünk nem marad más, minthogy megköszönjük mindazt, amit A Tisza jelent.
http://www.blogszolnok.hu/felenk_demeter_istvanek_unneplese
Ha majd ráérek, készítek egy statisztikát, hogy miről írtam a legtöbbször a blogSzolnokon. Most csak úgy érzésre teszek ide egy képet, egy épületről és inkább nem idézem azt a rengeteg érzést, amit felszínre hozhatna.
Kevés jobb dolog történhet egy ilyen helyi portállak, mint amikor hivatkoznak rá, idézik, beszélnek az írásairól. Számomra a legkedvesebb A víztorony szelleme című szolnoki mesém, ami tényleg önálló életre kelt. Elhitték, elhiszik és továbbadják.
A víztorony szelleme (Szolnoki mesék: 2016. június 14.)
Gyerekként nem hittem benne, de kicsit féltem tőle. Aztán középiskolásként már én is ijesztgettem vele a kisebbeket az Eötvös téren. Évtizedek óta azonban eszembe sem jutott. Mígnem egyik este, műszak után, láttam - valamit. Először azt hittem, valamelyik hülye gyerek mászott fel a toronyra. Másodszor káprázatnak gondoltam. De most már hajlok arra, hogy elhiggyem anyám történetét.
http://www.blogszolnok.hu/tortenet_szolnokimesek_24
A blogSzolnok első "ráncfelvarrásakor" indult el a legszubjektív rész, amolyan néhai tárcanovella helyként. Ebből lett aztán 2014-től a Szolnoki mesék, aminek első két éves terméséből született A megmozdult világ című kötetem.
Azokat a hozzászólásokat, kommenteket, olvasói leveleket szeretem a legjobban, amelyek kiegészítik, új információkkal gazdagítják az általam leírtakat. Sőt, azokat is, amelyek kijavítanak és helyre tesznek.
Döbbenetes (Levéltár: 2017. március 7.)
Jól eső érzéssel tölt el, hogy a Mártírok úti, pusztuló altiszti házakról írt cikk milyen sokakat megmozgatott. Aminél csak az a jobb, hogy sokakkal ugyanazt gondoljuk ezekről a házakról.
http://www.blogszolnok.hu/leveltar_dobbenetes
A már emlegetett blogSzolnok képarchívum legszomorúbb darabjai számomra azok a fotóim, amelyek olyan épületeket örökítettek meg, amelyek már eltűntek. A legjobban azok fájnak, amelyek nemcsak állhatnának, de akár meg is újulhattak volna a város örömére.
A blogSzolnok indulásának 10. évfordulójára sok mindent terveztem. A második blogSzolnoki mesék elkészült, a 10 év fotóiból válogató kiállítás azonban csak egyszer kerülhetett a falra, ahogy a személyes találkozóra épülő események is elmaradtak. Merthogy mire ünnepeltem volna, bezárt a világ. De ezt akkor még nem tudtam.
BSZ10: Önmagam kérdezem (Kérdezem: 2010. március 6.)
Néhányan felháborodnak amiatt, hogy a blogSzolnok cikkei nincsenek aláírva, ezért nem tudják, ki a szerző. A blogSzolnok egy "onemanshow", azaz egyedül írom, szerkesztem, fotózom, név az impresszumban. A 10 év ünneplését tíz, magamnak feltett kérdéssel fejezem be.
http://www.blogszolnok.hu/kerdezem_onmagamat_kerdezem
A 15. születésnapon talán újra előveszem ezeket a tablókat. A 20. alkalmából meg esetleg csinálok újakat. Mert, most úgy tervezem, hogy blogSzolnok lesz holnap is, jövőre is, meg még évek múlva is. Köszönöm, hogy velem tartottak! Tartsák meg jó szokásukat!
Album
A palotasor a húszas években
A húszas évek második felében, a világháború utáni Szolnok újabb virágzásának hajnalán készült ez a képeslaphoz használt fotó a Gorove út és a Szabadság tér találkozásánál, a Tisza-híd belvárosi felhajtójáról. Természetesen a lap hátoldala is érdekes, sőt különleges.
AKB
Sárga üvegek
Azok a sárga drótüvegek talán már ötvenévesek is elmúltak. Akkor kerülhettek az egykori tiszaligeti TITÁSZ-üdülő erkélyére, amikor azt nem kevés társadalmi munkával megépítették. Jó ideje nincs már TITÁSZ, és társadalmi munka sem, ám azok az üvege még bírták. A Tiszavirág-híd mellett is 13 évig. Aztán történ valami. Fokozatosan és szisztematikusan múltidőbe kerültek. Nincs tanulság, nincs következtetés, nincs már sárga drótüveg.
SzoborPark
A mi József Attilánk
Lehet azon vitatkozni, hogy a szolnoki József Attila szobor hasonlít-e a költőről ismert portrékra, bennünk élő képre vagy sem. Azt azonban ne vonjuk kétségbe, hogy az egyik legtöbbször megmintázott költőnknek Szolnokon is helye van. Azt meg fogadjuk el véleményként, hogy a mainál talán jobb helyen is állhatna a mi József Attilánk - de hozzá ne nyúljon valaki!