Szálljanak be a Meseautóba!

Nem tagadom, hogy kicsit féltem tőle, de kihagyni sem akartam a kecskeméti színház frissen bemutatott Meseautó című darabját. Féltem, ugyanis tapasztalataim szerint a vidéki színházakban ritkán szokott jól sikerülni a könnyed, zenés darabok bemutatása, mivel sokan az indokolatlan ripacskodás és a könnyed siker lehetőségét látják ezekben. Ugyanakkor a Csoportterápia miatt nagyon kíváncsi voltam, hogy a Szente Vajk, Bolba Tamás, Galambos Attila trió mit tud kihozni egy ennyire klasszikus történetéből, mint a Meseautó. Illetve, bevallom, a szolnoki emlékeim miatt - például a Kabaré - Járai Mátét is újra látni szerettem volna. Így utólag pedig azt mondom: kár lett volna kihagyni ezt a Szente Vajk által is rendezett musical-comedyt, aminek minden pillanatát élveztem.

Szente Vajkék tulajdonképpen nem csináltak semmi egyebet, mint a szó legjobb értelmében vett zenés színházat. A klasszikus, mindenki által ismert történethez - a szállóigévé vált bemondásait megtartva -, írtak legalább egy tucat, kicsit operettes, kicsit musicales, de mindenesetre remekül táncolható dalt, majd az egészet olyan lendülettel állították színpadra, hogy egy fél pillanat üresjárat sem volt a színpadon. Már maga a kezdés is szinte berobbant, és onnantól kezdve a legprofibb színházakra jellemző áttűnésekkel hömpölyögtek a jelenetek. Közben pedig a díszlet, a jelmezek és a fények is mind-mind a helyükön voltak. Magam sem értem hogyan, de még a színpadi autó sem volt kínos vagy nevetséges, miként a Halmos Aladár (Járai Máté) által használt busz megjelenítése sem. Itt minden ki volt találva, és a nézőtérről úgy tűnt, minden működik is.

Elcsépelt, de nem tudok mást mondani: a színészek nélkül az egész egy fabatkát sem ért volna. Természetesen Járai Máté, Kabos Gyula egykori karakterében vitte a prímet, de nem úgy, hogy Kabos Gyulát játszott vagy Kabos Gyula paródiát csinált, hanem alkotott egy új Halmos Aladárt, aki a nagy elődből csak azt használja, ami már-már kötelező. Nekünk Auksz Éva volt a filmben Gombaszögi Ella által alakított Kerekes Anna, a vezér titkárnője, aki tökéletes partnere volt az energiabomba Járainak. És leesett az állam a kecskeméti fiatalok láttán. A frissen végzett Mechle Christian tökéletes Szűcs János vezérigazgató volt, holott ezt a karaktert korosabb férfiak szokták játszani (Stohl András, Törzs Jenő). Miként a darab főszereplőjének is tekinthető, az eredeti filmben Perczel Zita által életre keltett, Kovács Vera kecskeméti megformálója, Kovács Gyopár is remek választás, bár végig nézve a Katona József Színház előadásain és Szente Vajk rendezésein, vele biztosra mentek az alkotók.

És sorolhatnám a többieket is. Mert a főszereplő barátnőjét alakító, de tulajdonképpen angyallá változó Sárit megformáló Venczli Zóra épp olyan jó volt, mint az ál Szűcs Jánost alakító Varga-Huszti Máté, aki igazán ebben a karakterében élt. De még a szinte mellékszerepnek számító, valódi sofőrt játszó Sipos Áron is akkorát fut ebben az előadásban, ami előtt szintén csak megemelni lehet a kalapunkat. Miközben a főszereplő öccsét, Kovács Pistikét nekünk eljátszó Holló-Zsadányi Norman, nagyjából 10-12 éves kissrác is olyan színészi tehetséget mutatott, amihez teljesen illett lendülete és ambíciója.

Féltem, hogy fájni fog. De bevallom, hogy kiválóan szórakoztam, remekül kikapcsolódtam, és egyetlen percet se bánok a nem túl kényelmes kecskeméti színházi karzaton eltöltött két és fél órából. Mert Szente Vajk - aki, ha vagy száz évvel korábban születik, akkor talán Kálmán Imre vagy Békeffi István konkurenciája lesz - bebizonyította, hogy ma is lehet vállalhatóan könnyed, zenés, - igen szirupos - felnőtt mesét színpadra állítani. Megéri átmenni miatta, miattuk, értük Kecskemétre.

(A fotók a kecskeméti színház honlapjáról származnak.)