Mi ezt tudjuk?

A Tiszaligeti Sportcsarnokban január 11-én rendezett, indokolatlan hosszúságú kulturális egyveleg lehetett volna újévi gála, vállalati születésnap, véradók köszöntése, esetleg kampánynyitó vagy -záró esemény is, ám a látott formájában sem az 1969-ben alapított Légierő Zenekar Szolnok születésnapi koncertje, sem a városhoz és lakóihoz méltó Szolnok 950 jubileum nyitógálája nem lett/lehetett. Volt itt minden, mint a búcsúban, ahol azért az idegesítő forgatagban is felbukkanhatnak kincsek, a porban is találhatók örök értékek. Le kell szögezni, a műsorelemek többsége akár Szolnok határain túl is vállalható volt. A Légierő Zenekar Szolnok önmagát nem meghaladva hozta az elvárható színvonalat, az énekkarok megremegtették a teret, Molnár János karnagynak köszönhetően a stílusok közötti zenei áttűnések kifejezetten bravúrosak voltak. A Tiszásokat, mint midig, imádni kellett, miként a Szoldance táncosait is, a New Step Fitnesz ifjú hölgyei pedig olyat alakítottak, amitől leesett az álam.

A műsornak persze voltak olyan résztvevői is, akikkel már nehéz kesztyűs kézzel bánni. Pindroch Csaba vagy diszlexiás, vagy fél percet sem fordított a felkészülésre, esetleg szimplán alkalmatlan műsorvezetőnek, hiszen egy másodikos szintjén makogta el a hosszú szövegeket, ami a flottul beszélő Verebes Linda, a felesége mellet arcpirító volt. A két ZS-kategóriás opera/operett énekes meghívását pedig éppúgy nem értem, mint a ma már hasonló besorolású Majsai Gáborét, ahogy azt sem, hogy, ha már Szolnokot ünneplő gála, akkor miért Békéscsabáról kellett népi zenekart hívni. Pontosabban értem, ha ők a Légierő Zenekar Szolnok állandó partnerei, és így el is fogadnám a szerződtetésüket, ha ez az este az ő születésnapi koncertjük lett volna. Sőt! Azt is megértem, hogy csak ők értek rá, hiszen november végén a valódi sztárok naptára januárra már tele volt.

De hát erről a Szolnok 950 nyitógálának csúfolt estéről legkevésbé a fellépők tehettek. Maximum az együttesek vezetői kérhetők számon, akik valamiféle politikai igazodási kényszerből, finanszírozási frászból kiindulva belevitték a rájuk bízottakat egy vállalhatatlan kompromisszumba. Persze, ez is Szolnok 950, hisz 2025-ben nincs, vagy alig van a városban olyan művész, vagy művészeti formáció, akik, és amelyek a politikától túlvezérelt, vállalhatatlan kérésekre nemet mernek, tudnak mondani. Mindenesetre sajnálom, hogy a fellépők többsége energiát, munkát fektetettek ebbe az estébe, és a nevüket egy összességében szégyenletes műsorhoz orozták el. Szolnokiként én kérek tőlük elnézést!

A valami módon megtöltött Tiszaligeti Sportcsarnok, az egyes produkcióknak felzúgó taps ellenére ugyanis le kell szögezni: ha az első írásos említésének 950. évfordulóját ünneplő Szolnok, a jubileumi év első programjaként csak ennyire képes, akkor egyrészt nagyon nagy baj van. Másrészt érthetetlen az elmúlt másfél év spirálfüzetes sertepertélése, és főleg honorálása. Harmadrészt indokolatlan az emlékbizottság, élén a volt polgármesterrel, aki ezen a címen tarthatta meg a korábbi szolgálati autóját sofőröstől, meg ki tudja, még mi mindent. Negyedrészt nem sokat várhatunk az elkövetkező esztendőtől.

A Szolnok 950 jubileumi év nyitógáláján a város múltjára mindössze két beszéd, illetve az érthetetlen vetítés utalt. Csoda, hogy az új polgármester megszólalhatott. Mondjuk azt: ő volt az előzenekar. Akinél a régi ötször hosszabban beszélt, és bár a jubileumi emlékbizottság elnöke, az év programjáról, esetleg a közeljövő eseményeiről vagy a közreműködőiről egy szó nem jött ki a száján. Lenyomta nagyjából ugyanazt a lemezt, amit bármilyen kulturális közegben szokott, tele olyan torzításokkal, mint például, hogy Szolnokon a diákok a legjobb szolgáltatást kapják. Na meg, hogy mennyire fontosak a szolnokiak, a szolnokiak kreativitása. Hogy mennyire, azt igazolta a műsor. A fentebb felsoroltakon kívül említés szintjén se fértek bele szolnokiak. Igaz, az ilyesmihez valamit gondolni is kellet volna erről a műsorról, kellett volna valami koncepció, tematika, dramaturgi, és akkor talán Majsai Gábor nem a Sex boom-ot énekli, hanem egy Bergendy szerzeményt, Péterfy Bori remek slágere helyett pedig netán Cosombolis vagy Judy dala szól. Úgy tűnt, a Szolnok 950 nyitógála szervezői semmit sem gondolnak Szolnokról, semmit sem tudnak a múltjáról, és nagyívbe leszarják egykori szülöttjeit és művészeit, a jelenleg itt élőknél és dolgozóknál pedig már egy abonyi is értékesebb a szemükben, mert idegen.

Nem akarom hosszan borzolni a kedélyeket, de egyszerűen nem hagyható szó nélkül mindaz, ami a színpad mellé helyezett kivetítőkön látható volt. Egyrészt valami döbbenetes színvonalú intró és logó született az évfordulóra, amihez sokszor lesz még szerencsénk. Másrészt a múlt megidézéseként összesen egy olyan 1975-ös film részleteit sikerült kétszer bejátszani, amiről a bemutatás évében is azt írták, hogy nem sikerült túl jól. Miközben láthattunk erdélyi tájképeket, Jankovics Marcell mesevázlatokat, alpesi hegyeket, és a német Kraftwerk zenekar korai korszakát idéző számítógépes grafikát. Szolnok múltjáról vagy jelenéről egy légifelvételen kívül azonban semmi nem fért fel az ünnepi vászonra. Bocs, tévedek! A sportéletről volt egy rövid összeállítás: fiatal vívókról, vízilabda- és kosármeccsekről láthattunk képeket, no meg az 1991-es bajnok Olajt (szélén a fiatal SZ. F. mosolyog). Furkó Kálmán? Hasznos István? B. Nagy Pál? Van még kérdés? Itt vannak még?

Lehet egymás vállát lapogatni, FB posztokban sikert ünnepelni, de szerintem jobb helyeken egy ilyen este után mindenki visszaadja a megbízását, akinek ehhez bármi köze volt. Kikérem magamnak, hogy Szolnok csak ennyire képes! Visszautasítom, hogy a hatalom gőgjében lubickolók ilyen módon köpjék szembe a várost, a lakóit és a múltját! Egyetlen dolog sikerült: megkoronázni az elmúlt évek városházi szellemi mélyrepülését. Felháborító! Mi ennél többet tudunk, többek vagyunk, többet érdemlünk, Szolnokot, a szolnokiakat, a szolnokiságot többre tartjuk. A Szolnok 950 jubileumi év legfontosabb feladata lett: lemosni ezt a gyalázatot.

(A fotókat Vajó Levente készítette és bocsájtotta rendelkezésre)