A Ságvárin az ötvenes évek végén
2024. március 09.
A szolnoki Szapáry utcában felépített Nemzeti szálló e kép készítésekor még fogadott vendégeket, igaz már nem a 7-es számú telken állt, hanem Ságvári utca 22. volt a címe. Fodor Dániel egykori szállodája a fotózáskor alig hatvanéves lehetett, és a mellette álló Czinóber-ház is csak 25 körüli akkor.
Az ötvenes évek második felében - de az is lehet, hogy még a következő évtizedben is - viszonylag nagy példányszámban jelentethette meg ezt a szolnoki képeslapot a Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata. Legalábbis erre utal, hogy nemcsak sok helyen bukkan fel a fotója, de simán lehet üres, postatiszta változatot is találni belőle. Persze, nem zárható ki, hogy elterjedése inkább a kép jobb szélén meghúzódó Ikarus 55-ösnek köszönhető, ami miatt a járművekkel foglalkozók körében is népszerű ez a felvétel. Nem tagadom, a blogSzolnokon sem először mutatom be ezt a képet, ám míg 2011-ben az utca büszkesége, a Nemzeti szálló megörökítése volt számomra a fontos, ezúttal a fotó többi részletét is alaposabban megnézném, pontosabban bemutatnám.
A képen megörökített "Faros Bözsinek", azaz a magyar buszgyártás legszebb termékének fontos szerepe van a fotózás lehetséges időpontjának a megállapításában is. Mivel e képeslappá lett felvétel hátulján még az szerepel: "Szolnok Ságvári E. utca részlet", biztosak lehetünk abban, hogy a kiadás elindítására 1963 előtt került sor. A Ságvári Endre - leánykori nevén Szapáry, még korábban Molnár - utcából ugyanis az e fotón, a busz mellett látható Kereskedelmi Bank és a mellette lévő Dusek-ház (temetkezési vállalat) lebontása után lett körút. És kapott értelmet az utca számozásának megfordítása, ami Szapáry korában a Baross utca torkolatától indult, Ságváriként viszont már a Tiszai hajósok terétől. Azaz csak az lehet a kérdés, hogy mikor készülhetett legkorábban ez a kép. Mivel nemcsak a "Faros Bözsi", de az utca túloldalán álló Csepel teherautók is 1955-től kerültek forgalomba, világos, hogy az az év lehetett az első, amikor ilyen felvétel készülhetett.
A magam részérül ugyanakkor az autók száma - ami nulla - alapján azt mondanám, hogy ez a felvétel inkább az ötvenes évek második feléről, mintsem a hatvanas évek elejéről való. Miután ugyanis 1958-tól már bárki vehetett személyautót, néhány év alatt Szolnokon is egyre több volt forgalomban, és tulajdonképpen azóta a város "korzójáról" autó nélküli kép nem is készíthető. Így talán nem tévedés azt állítani, hogy amikor az ismeretlen fotós a Ságvári Endre Művelődési Ház előtt, a mai zebra helyénél megállt, a Fodor Dániel által építtetett Nemzeti szálló éppen csak hatvanéves lehetett, miközben a mellette lévő - a kép bal szélén látható - Czinóber-ház sem sokkal lehetett több huszonötnél. Sajnos nem látszik, hogy ez utóbbi aljában milyen bolt működött a sarokhoz közeli helyiségben, viszont a bejáratnál egy női szabóság volt. A Nemzeti szálló földszintjén - ahol ma a bankfiókok működnek -, a fotóshoz közelebb egy Espresso, a világító felirattal megjelölt főbejáraton túl pedig éppen étterem működött.
A Nemzeti szálló és az iparosok háza között már látható a Vörös csillag mozi fényreklámja, amiről a deresebb halántékúak tudják, hogy a szálló mögötti, egykori bálteremben működött, illetve a Sütő utca üres udvarán szabadtéri vetítőhely is tartozott hozzá. Az utca távolabbi házaiból sajnos keveset lehet kivenni, de talán nem tévedünk, ha azt mondjuk, ugyanolyanok lehettek, mint ma, csak legfeljebb más volt a színük. És más funkciót töltöttek be. Bár az nem lehet kétséges, hogy a Tünde cukrászda a fotózáskor is várta a vendégeit a Kádár család államosított, szecessziós házában, ami ekkor még szintén éppen csak túl volt a negyvenedik évén.
Persze ennél a fotónál is érdekesek a mindenféle apróságok, például a viszonylag sok kerékpár, az egyik oldalon hatalmas, a szálló előtt meg inkább még fiatal, lombos fák. Ugyanakkor az igazi különlegesség a felvétel bal alsó sarkában, a kirakat előtti napvédők előtt sétáló két fejkendős asszony, akiknek a ruházata teljesen elüt az akkori Ságvári út többi járókelőjének viseletétől. Lehet, hogy a környékbeli falvakról jöttek be Szolnokra vásárolni, talán éppen a helyközi szolgálatot teljesítő "Faros Bözsivel", de az is lehet, hogy az egyre duzzadó létszámú város új lakói, akik nem sokkal korábban költöztek valamelyik új házba. Merthogy bár ez a kép a régi Szolnok házait örökítette meg az ötvenes évek második felében, azért ugye tudjuk, hogy ekkoriban kezdett lendületet venni a szocialista megyeszékhely építése is.
