Épülget a Pelikán
2018. január 27.
Amilyen felesleges presztízsberuházás volt, olyan nehezen is készült el, a majdnem fél évtizeden keresztül épülő Hotel Pelikán, amit a hetvenes évek első felében biggyesztettek a Jászkürt utca kellős közepére. Nagy Zsolt 1973 nyarán örökítette meg az akkor már évek óta zajló, és még évekig tartó kiemelt, szocialista beruházást.
Az új szolnoki városközpont alapkövét 1969. június végén helyezték el valahol a Vízügyi székház környékén. Legalább öt évvel azután, hogy az akkori Ságvári, Beloiannisz, Batthyány és Ady Endre utcák határolta terület első épülete, a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZP) és csatolt részeinek székház elkészült. És nagyjából tíz évvel azelőtt, hogy a környékre tervezett épületek közül az utolsót - az olajosok székházát - átadták, ami után feledésbe is merült az ide álmodott többi toronyház terve. A szocialista nagyváros új centrumának lényegében másfél évtizeden át tartó építéséről viszonylag sok fotó készült, nemcsak a beruházók és a kivitelezők számára, de magánszemélyek is megörökítették a munkákat, illetve természetesen a megyei napilap is. Az itt bemutatott fotót, a nagyítás hátoldalán lévő felirat tanúsága szerint 1973-ban készítette Nagy Zsolt, az egyetlen helyi újság akkori fotósa és fotórovat vezetője.
Aki ismerős Szolnokon, és tudja, mi, mikor készült el az új belvárosban, az könnyedén megmondja, hogy a Pelikán szállónál zajló szorgos munkát, a még épülő Vízügyi székházból örökítette meg a fotós. A tizenhét emeletes irodaházból egyébként szinte minden évben csinált "légi felvételt" a környék átalakulásáról Nagy Zsolt.
Arról az átalakulásról, ami szisztematikusan eltüntette azokat a földszintes, kiskertes, falusias házakat, amelyeknek utolsó darabjait ennek a felvételnek a jobb szélén láthatjuk. Az épülő szálloda mögött a ma már nem létező Lovag és a Kassza utca maradványai állnak még, nagyjából ott, ahol ma a Szolnok Pláza, a Skála és a nagy parkoló található. Elképesztőek lehetettek az építkezés évei például abban a házban, ami a szálloda és az SZTK között teljes egészében látható a maga kis, fás kertjével, kerítése körül pedig építőanyaggal. Ezeket a halálra ítélt épületeket ugyanis tilos volt felújítani, bővíteni vagy átalakítani, hogy a szanálásnál minél kevesebbet kelljen fizetni értük. Ugyanakkor évekig, némelyik bő évtizedig is várt sorsára. Persze mindehhez hozzátehetjük, hogy a felajánlott cserelakásokkal komoly seftelés is ment, amiről még a helyi napilap is beszámolt annakidején.
Érdemes a szálloda teteje fölött is körbenézni. A Hősök terén természetesen még ott magasodik a Szovjet hősi emlékmű fehér tömbje. A tér Batthyány utca felőli sarkán pedig még földszintes ház áll az Amadeus Rádió mai épületének a helyén. Ha minden igaz, a fotózás pillanatában az Expressz utazási iroda működött benne, ami aztán majd a Nerfeld-palota helyére épült Árkádba költözött, hogy aztán ott szűnjön meg. De látható még a felvételen a Szív utca ma már nem létező házának a teteje is. Ez az az épület, aminek a helyén ma már csak két kapufélfa árválkodik, meg egy hatalmas üres terület egy vállalhatatlan büfé kocsival.
Nagy Zsolt képe megőrizte az utódoknak a Pelikán szálló felső passzázsára vezető, tavaly elbontott robosztus lépcsőt is, ami annak a soha el nem készült, emeleten körbefutó sétánynak lett volna az egyik feljárója, ami egészen a Centrumig ért volna. Ha valaha elkészül. De lenyomata ez a kép a negyvenöt évvel ezelőtti építési technológiának is, ami miközben már külső teherlifteket alkalmazott, még a lóvontatású fuvarozásra is számított. Legalábbis erre utal az a két, kétlovas fogat, amelyek pont a liftek tornyai előtt várakoznak, és az egyiken mintha ömlesztett anyag, a másikon pedig építőelemek érkeztek lennének. Egyébként egészen elképesztő az a szabad területhasználatból adódó kupleráj, ami körülveszi a készülő szállodát. Építésvezető lehetett a talpán, aki a fél évtized alatt pontosan tudta, mi, hol van az építési területen.
