Fejlődő megyeszékhely
2017. november 11.
Nagy Zsolt, a megyei napilap fotóriporter szerintem 1973 őszén vagy a következő év kora tavaszán mehetett fel gépével a Várkonyi téri toronyház tetejére, hogy megörökítse - a mai szemmel is elképesztő méretű - városfejlesztés egy pillanatát. Életműve egy újabb darabjával kalandozunk Szolnok múltjában.
Ez a fotó három vagy négy évvel korábban még nem készülhetett volna el. Nem elsősorban a város történetének egyik megörökítőjévé váló Nagy Zsolt elé táruló látvány miatt, hanem mert az exponálás helyéül is szolgáló első, szolnoki tizennyolc emeletest csak 1970 tavaszán - mint az emléktábla jelzi: "Hazánk felszabadulásának 25. évfordulóján" - adták át. A megyei napilapnál akkor már majdnem másfél évtizede dolgozó fotóriporter tehát ennek a toronyháznak valamelyik magasan lévő lakásába kéredzkedhetett be, hogy onnan a mai Hild tér, Hősök tere irányába fotózzon. Minden bizonnyal több képet is készített, megmaradt gyűjteményéből hozzám ez az egy, pontos dátummal nem jelölt felvétel került. Amiről így azt sem tudom, hogy megjelent-e nyomtatásban.
Több momentum miatt is biztosak lehetünk abban, hogy a fotózás legkésőbb 1974 kora tavaszán történhetett. A bal felső sarok ugyan nagyon homályos, de szerintem egyértelmű, hogy a pártház és a vízügyi székház között még semmi se látszik a Centrum áruházból. Márpedig annak alapkövét 1974. március 15-én helyezték el, hogy egyébként viszonylag gyorsan felhúzzák, és már egy év múlva fogadhassa a vásárlókat. Ugyancsak a jóval 1975 előtti fotografálást támasztja alá a vízügyi székház állapota, hiszen jól látható, hogy a középső traktusban még az ablakok sincsenek a helyükön. És, ha mindez nem lenne elég, érdemes a kép felső részének közepére nézni! A Pelikán szálló is messze volt még ekkor az átadástól, annak ellenére, hogy ekkor már legalább három éve dolgoztak rajta a kivitelezők-
Érdemes úgy is megnézni ezt a felvételt, hogy mi nincs még a képen, hiszen 1973-74 környékén nemcsak a Centrum áruház hiányzott az új városközpontból. A vízügyi székház tizenhét emeletes tömbje mellől hiányzik az úgynevezett Kőolajos-irodaház, a környék legfiatalabb darabja. Ami így nem tudja kitakarni az 1979-ben átadott Megyei Művelődési és Ifjúsági Központot (MMIK), azaz a mai Aba-Novák Agórát. Természetesen a Skála sincs ott a képen, mivel azt is csak az MMIK-val azonos évben adták át, a Plázáról nem is beszélve, amire majdnem másfél évtizedet kellett még várni. De, ha jobban megnézzük, hiányzik a képről a régi buszpályaudvar is, amit ugyancsak a város első említésének 900 éves évfordulóján adtak át, tehermentesítve ezzel a vasútállomás környékét. Nem vagyok benne biztos, mert kevés látszik belőle a felvételen, de azt hiszem, a fotózás pillanatában a fedett piaccsarnok se szolgálta még a szolnokiakat.
A Kolozsvári út óvodája és bölcsődéje viszont már közel állhatott az átadáshoz, bár az udvaraik még elég lehangolóan néznek ki ezen a képen. Talán nem járunk messze az igazságtól, ha azt mondjuk: pár héttel később a MEZŐGÉP, az ÁÉV, a Május 1. Ruhagyár, a TITÁSZ, a TIGÁZ és a SZÖVTERV dolgozóit tömörítő szocialista brigádok is ott szorgoskodtak már a területen, hogy társadalmi munkában tegyék minél előbb használhatóvá ezeket a közintézményeket. Csak a fiatalabbak kedvéért tegyük hozzá, hogy a felsorolásban szolnoki, vagy a városban is telephellyel rendelkező cégekről van szó, amelyek az akkor nem emlegetett profitjukból elég sokat áldoztak a város fejlesztésére.
Érdemes egy pillantást vetni a megörökített utakra is. Nem mondhatnánk, hogy 43-44 évvel ezelőtt, szétvetette volna a forgalom a várost. Az akkor még osztott pályás úttestű Ságvári körúton - ma Boldog Sándor István - mozgás is alig van, de a Kolozsvári úti lakótelep parkolóiban se lehetett nehéz akkoriban helyet találni. Viszont az utakat bogarászva azt is megállapíthatjuk, hogy a fotózás idején nemcsak szervezett szemétszállítás volt Szolnokon, de akkoriban kifejezetten modernnek számító Skoda/LIAZ kukásautók szolgáltak a városban. Akiknek személyes emlékei is vannak az időszakról, azok fejben azonnal színezik a kukásautót, hiszen többségük jellegzetes narancssárga színben pompázott.
