Se Kilián, se Lenin
2018. június 17.
Ez a kép nagyjából négy évtizeddel ezelőtt ott készült, ahol hamarosan a Tiszavirág Fesztivál Tisza színpada áll. Jelenleg Zounuk ispán hajózó alakja látható Lenin helyén. És hol van már a szolnoki Kilián György Repülőműszaki Főiskola, amelynek hallgatói Nagy Zsolt fotóján díszlépésben menetelnek?
A megyei napilap fotórovatának vezetője - szerintem - a hetvenes évek végén, maximum a nyolcvanas évek elején, április 4-én - "hazánk felszabadulásának ünnepén" - vagy legfeljebb április 22-én - Lenin születésnapján - készítette ezt a felvételt Szolnokon. Csak azok kedvéért, akik 33-34 évnél fiatalabbak, így nem lehet személyes emlékük a szolnoki Lenin-szoborról, mondjuk el: Kocsis András alkotását 1966-ban helyezték el a Táncsics utca végén. Ott, ahol ma már Pogány Gábor Benő Zounuk ispánt mintázó szobra áll, és ahol 1945 és 1956 között a "szivar", vagyis a szovjet hősi emlékmű, a háború alatt meg előtt pedig egy virágokból kirakott Nagy-Magyarország térkép volt.
Tehát Nagy Zsolt a Táncsics és a Sóház utca kereszteződésénél, a színház sarkánál, nagyjából a mai Szigligeti-szoborral egyvonalban állhatott az úttesten, hogy a legjobb szögből örökíthesse meg a szolnoki "díszszemlét".
A felvétel bal szélén látjuk azt a bizonyos Lenin-szobrot, ami 23 évig "díszítette" a környéket. Aztán 1990 tavaszán előbb deszkapalánkokkal takarták el, majd az első szabad parlamenti választások után, az akkor még városi tanácsnak nevezett önkormányzat döntött az elbontásáról, ami május végére meg is történt. Hogy a talapzat vörös márványlapjaival mi történt, kiknek a telkére kerültek, azóta is találgatások tárgya. Maga a szobor azonban öt esztendeje a városi kertészetben hevert. Nagy Zsolt felvételén azonban még betölti funkcióját, harcosan tekint nyugati irányba, hogy lábai előtt a megemlékezés virágai heverjenek, illetve a fegyveres testületek díszelegjenek.
Lenin jobbján a Magyar Néphadsereg sorkatonája áll fehér kesztyűben, kezében gépfegyverrel. Mellette egy rendőr, ugyancsak kesztyűben és gépfegyverrel. A talapzat másik oldalán pedig egy munkásőr ismerhető fel jellegzetes sapkájáról, akitől balra - ugyancsak a sapka alapján - a szovjet Vörös Hadsereg katonáját lehet azonosítani. Minden ünnepségen ezeknek a fegyveres testületeknek a tagjai adtak díszőrséget a szolnoki emlékműveknél - a Hősök terén vagy a Kossuth téri Munkásmozgalmi szobornál -, hiszen ők őrizték a rendet, meg a rendszert.
A szobor és a felvonulók között a város korabeli vezetői sorakozhattak fel, hogy fogadják a díszelgőket. Személyes emlékek híján sajnos senkit nem tudok azonosítani - akinek sikerül, kérem, írja meg - így csak tippelni tudom, hogy a megyei és városi tanácsi és pártvezetők mellett a szakszervezetek és a fegyveres testületek képviselői állnak ott. Munkásőrt, katonát, rendőrt és szovjet tisztet is fel lehet ismerni az első sorokban, így nyugodtan mondhatjuk, hogy a korabeli államhatalom szolnoki képviselőit örökítette meg Nagy Zsolt.
Akik előtt ezen a felvételen épp a Kilián György Repülő Műszaki Főiskola hallgatói vonulnak el díszlépésben. Ha nem tévedek, elől a végzős évfolyam, aminek tagjai majd augusztus 20-án, a Parlament előtt tettek tiszti esküt. Mögöttük az alsóbb évfolyamok, és ha jól látom, a tisztjelöltek után a sorállomány érkezett a nem létező tribün elé. Talán nem lövök nagyon mellé, ha azt mondom, hogy valahol a fotós környékén egy katonazenekarnak is lennie kellett. Hangosításnak ugyanis semmi nyoma a képen, ám nem hinném, hogy csendben vonultak volna a katonák azon a lassan negyven évvel ezelőtti, borús, áprilisi napon, amikor Nagy Zsolt a megyei napilapnak fotózott. És amikor még állt Szolnokon Lenin-szobor és működött a városban a Kilián György Repülő Műszaki Főiskola.
