Ugyanaz harmadszor

2019. október 19.

Miért adta el Gorove utcai üzletét Mautner Arnold Halmi Miksának az előző század első évtizedében? Vajon csak egy fényképezőmasina lehetett az oka annak, hogy legalább ötven ember verődött össze a Szolnok főterébe torkolló utcán? A képeslapra írt szövege sem kevésbé talányos.

Nem valami előre tervezett, fura sorozat részeként mutatok be minden évben egy-egy képeslapot a mai Kossuth tér nyugati oldaláról, nagyjából a Magyar utca torkolatával szembeni területről. Inkább azért, mert évről évre kerülnek a kezembe olyan képeslapok, amelyek szinte ugyanabból a szögből mutatják a hatvanas évek évgén elbontott Steiner Jakab-féle ház Gorove/Kossuth utcai homlokzatát, illetve a mellette egykor álló földszintes üzleteket. Amelyek a múlt század első felében, az akkor még piacként funkcionáló főtérre érkező helyiek és környékbeliek vásárlási igényeit elégítették ki. Talán nem tévedek, ha azt mondom: a forgalom miatt ezek nagyon jó helyen lévő boltok lehettek. Ami magyarázatul szolgálhat akár arra is, hogy miért örökítették meg többször is képeslappá lett fotókon őket.

Az első lapot 2017. december 2-án mutattam be Kossuth tér anno 1905 címmel. Azon még inkább a Kossuth tér látszik, Fő térnek aposztrofálva, holott a fotózás pillanatában már bő évtizede a Torinóban elhunyt egykori kormányzó nevét viselte. A fotó bal szélén látszik a Steiner-féle ház, aminek földszintjén akkor egy vászon és divatáru üzlet működött. A nem túl erős piaci napon készült fotón - elég kevés sátor látszik a téren - ugyanúgy a kamerába bámulnak a képen megörökített emberek, mint az e cikk témájául választott felvételen.

Pár hónappal később, 2018. március 24-én írtam a második lapról Piac, cégér és Halmi Miksa üzlete címmel. Ezen a lapon ugyanis már nemcsak a Steiner-féle ház, hanem a mellette álló földszintes üzlet is jól látszik, aminek cégérén akkor Halmi Miksa neve volt olvasható. A facsemeték méretei alapján akkor úgy tippeltem, hogy ez a piaci napon készült felvétel - a Piacztérnek jelölt Kossuth tér dugig van a kereskedők sátraival - az előznél később készülhetett. Igaz, majdnem egy évtizeddel azt megelőzően, hogy az első világháború idején egy bizonyos Béla Szolnokról Nagykőrösre küldte.

Érdekes, hogy a harmadik lap címzettjei is nagykőrösi, Józsa Adél úrleány. Ám ezen a lapon még több látszik a mai rendezvénytér helyén egykor álló üzletekből. Viszont a Steiner-féle ház mellett nem Halmi Miklós, hanem Mautner Arnold működtetett, ahogy elnézem, ugyancsak ruhákkal foglalkozó üzletet. Szintén a képen látható facsemeték méretéből kiindulva most azt gondolom, hogy a három lap közül ez lehet a legöregebb, legalább egy évvel az elsőként bemutatott laphoz használt fotó készítése előtt dogozott ennek a fotósa. Ebből pedig az következik, hogy Mautner úr nem sokkal később megvált a Gorove utcai üzletétől. Hogy miért, az persze egy bő évszázad távlatából már rejtély.

Az pedig inkább furcsa, hogy ennek a nem tervezett sorozatnak a legöregebb felvételén legalább ötven ember áll Mautner Arnold boltja előtt. Szigorúan a járdán, amiből akár arra is következtethetünk, hogy ekkoriban már komoly (lovaskocsi) forgalom bonyolódott erre. Egyébként szerintem a fotó korai készítésére utal a sok gyerek, férfi és nő kamerába bámulása is, hiszen az előző századforduló környékén még eseményszámba mehetett egy fotóapparát felállítása a város bármelyik pontján. Még akkor is, ha abban az időben már legalább három, komoly fényképészmester tette a dolgát a városban. Akik közül akár ennek a fotónak a készítője is kikerülhetett, miközben biztosak lehetünk abban: nem Szolnokon lett képeslap a felvételből. Egy helybéli ugyanis csak tudta volna, hogy nem a Piac-tér van a felvétel előterében, hanem a Gorove István utca, illetve ekkor már nem Piac, hanem Kossuth tér a neve a város főterének.

Bár ahogy e 1909. február 10-én elküldött képeslapnak a kézzel írt szövegét bogarászom, nem nagyon érdekelhette a feladót, hogy helyes vagy sem az anzikszra nyomtatott felirat. Bugarin (?) József ugyanis udvarolni próbálhatott ezzel a lappal, amit a vasútállomásról küldhetett a 2 órás várakozás unalmát elűzendő. Bár nem teljesen világos, kinek. A címzett ugyanis Józsa Adél. A megszólított viszont valaki más (Adriska?), miközben Ilonkát is csókoltatja, sőt egy Juliskám felirat is került a szöveges részre. És, ha ez a négy ismeretlen hölgy nem lenne elég, a lap képes oldalára is írt valaki. A betűk és az aláírás alapján nem ugyanaz a személy. Ám elég vicceset: "Hallom, hogy kegyed egy szép kis leányka, és így engedje meg, hogy ismeretlenül üdvözöljük:".

Ha ezek a szövegek és nevek egyszerre kerültek erre a képeslapra, akkor csoda, hogy az elmúlt 110 évet túlélte, és Nagykőrösre érkezése pillanatában nem tépték cafatokra. De hát kellenek a csodák ahhoz, hogy Szolnok egy évszázaddal ezelőtti kinézetéről némi fogalmunk lehessen.