100 nap

Ha nagyon leegyszerűsítve próbálnám érzékeltetni, hogy az elmúlt száz napban mi történt a szolnoki önkormányzat életében, akkor elővennék egy június 9-e előtti eseményfotót, amin látszik a korábbi polgármester, és a fejét kicserélném az október 1-jén hivatalba lépettére. Valószínűséggel sem az esemény, sem a képen lévők, sem a program lebonyolítása vagy kommunikációja nem buktatna le. Merthogy az ellenzéki polgármester és a kormánypárti testületi többség között megkötött háttéralkuk miatt, a működőképesség fenntartásának paravánja mögé bújva, az elmúlt száz napban lényeges változás nem történt a szolnoki Kossuth tér 9. környékén. Mindenki a helyén maradt, minden ugyanúgy megy tovább, mint előtte, sőt kívülről úgy tűnik, a város valódi irányítói is ugyanazok maradtak.

A legmegdöbbentőbb, hogy a választások előtt beharangozott, a város korábbi működési ügyeit feltáró objektív átvilágítások és azok eredményeinek tényszerű és széleskörű bemutatása elmaradt, holott ez mindkét politikai oldal helyi arcainak - kivéve az érintetteknek - érdeke lett volna. Azaz a szolnoki választók és lakók továbbra sem tudhatják, hogy például miért is kik miatt kell szürkület után szinte vaksötétben közlekedni a városban. Halvány gőzük sem lehet arról, hogy a színház felújítása miért csúszott éveket, és miért szálltak el a költségei. De úgy tűnik, a szolnoki adófizetőknek nincs közük az ugyancsak évekig tartó várprojekt számaihoz, a tömegközlekedés lejtmenetének okaihoz, az egyre kétségbeejtőbb állapotú közműhálózat tényeihez, hogy a Tiszaligeti strand történetét, netán működtetési terveit már ne is említsem újra. Nem történt semmi, nincs itt semmi látnivaló? A látszólagos képviselőtestületi békének áldozatául esett az igazságkeresés, vállalva, hogy az elődök minden hibája és tévedése az újakra ég rá. Napról napra és egyre jobban.

A múlt feltárásának elmaradása mellett - aminek 2024-ben kellett volna megtörténnie - sokkal nagyobb baj, hogy a látszatbékének a város dinamizálása, jövőjének kitalálása, de praktikus és egyszerű működtetése is áldozatául esett. A "béna kacsa" időszak és az új testület első hónapjai alkalmasak lehettek volna Szolnok következő 5-10-15 évének a valódi - nem szekrénybe porosodó koncepciókat és cselekvési terveket termelő - kitalálására, széleskörű lakossági egyeztetésére, feladatokra bontására, hogy 2025-ben már ennek első lépéseivel lehessen foglalkozni. (És végre valóban előre menjünk, ne hátra!) Mert az önkormányzati választás nemcsak a fejcseréről szól(hatna). Itt lett volna az alkalom, hogy például a vészesen fogyó népességről, az összeomlás szélén álló közlekedésről, a vendégek nélkül maradó éttermekről, a lassan kínainak sem rentábilis boltokról, a közműhálózat rekonstrukciójáról, a valós zöld átállásról, Szolnok kitalálásáról érdemi gondolkodás történjen. Ehhez képest az összes vízió, ami az elmúlt hónapokban tetten érhető, a 2035-ös Európa Kulturális Fővárosa cím megszerzése lózung további puffogtatása, miközben a Szolnok 950-re sem sikerült sem újat, sem a város határain kívül is érdekeset kitalálni. (Vagy jól titkolják.) Márpedig álmok, ötletek, tervek és eleinte nem sok reflektorfényt hozó aprómunka nélkül maradunk ott és úgy, ahogy eddig voltunk. Vagyis nem. Tovább csúszik lefelé a város.

De legalább Szolnok lakóinak a többség minderről nem is szerez tudomást, mert a városháza és a városlakók közötti kommunikáció is megmaradt azon a vágányon, amit a régi vezetők, a kormánypárti erőtérben kialakítottak. Ennek "leggyönyörűbb" példája a város honlapja, ahová a látszatbéke nyertesei egy új polgármesteri köszöntőt sem engedtek még kitenni, hogy a napi hírekről, tervekről már ne is beszéljek. De legalább már sajtófőnöke sincs a városházának, miként sajtója se nagyon a városnak. Így marad a közösségi oldalak egyoldalú, sokszor félrevezető információtengere, miközben egy kisebbségi polgármesternek a legfontosabb fegyvere és pajzsa a nyílt, őszinte és széleskörű kommunikáció lehetett volna. Persze csak akkor, ha valóban különbözni akar, tenni és nem kibekkelni.

Szolnok lakóinak, függetlenül attól, hogy június 9-én kire szavaztak, rá kellene ébredniük, hogy mindaz, ami a városházán október 1-je óta történik, az a testületben ülő 17 emberen, illetve a korábbi városvezetésen kívül senkinek sem jó. (Hosszabb távon nekik sem.) Észre kellene venni: az nem program, hogy ha nem csináltok semmit, akkor úgy tűnhet, mintha ti vezetnétek a várost, de addig mi sem csinálunk semmit, nehogy úgy tűnjön, hogy a regnálásotok alatt történik valami. Ne vigasztaljon senkit, hogy ennek a viszonylag alacsony szellemi színvonalú innovációnak Szolnok végleges lecsúszása és lemaradása mellett lehet egy eredménye. Sokak számára leeshet a tantusz, hogy a kormánypártiak és az óellenzéki kitartott pártok képviselői tulajdonképpen ugyanazt az alternatívát kínálják Szolnoknak. Ráadásul nekik sem esik le, hogy jelen ténykedésükkel a Tisza áradásához szolgáltatnak muníciót.

Így akarunk élni 2029-ig? Szolnok tényleg csak ezt érdemli? A szolnokiaktól valóban csak ennyi telik? Mert, ha igen, igen, igen, akkor nem szóltam semmit, csak magamban morogtam a 100. napon.