Induljon a..., essen szét a...!

Jó ideje a magyar választási kampányok jellegzetessége, hogy az indulók és csatolt részeik nem önmagukról, hanem a másikról, az ellenfélről szeretnek beszélni, elsősorban biztos választóiknak. Az elmúlt néhány napban Szolnokon is megtudhattuk - "nocsaknocsak" harci kiáltás kíséretében - az egyik oldaltól, hogy a másik oldal kommunikációját amerikai pályázati pénzekből finanszírozzák. Ezzel párhuzamosan pedig a másik oldal tudatta a saját felületein, hogy az egyik oldal ilyen-olyan aspiránsai meg az amúgy valódi civileknek és nem pártfarkasbőrbe bújt álcivileknek szánt kasszára repültek rá. Ám arról már jó ideje egy árva szó sem esik, hogy az egyébként alapvetően drága "demokráciát" ki és miből finanszírozza. Sehol nem jelentek meg pontos és korrekt elszámolások arról, hogy az egyik oldalnak 2019-ben miből sikerült minden villanyoszlopra képviselői fotót akasztania, ahogy a másik oldal számláit sem hánytorgatta fel senki. Mert az egyik oldal és a másik oldal hívei is megelégszenek azzal, hogy az övéi soha, csak a másikak járnak a tilosban. Jó ideje már senkit nem érdekel, hogy a demokrácia árát "alkotmányos költségek" címen próbálja mindenki összehazudni. Márpedig így nehéz szavahihető, nem uram-bátyám országot építeni.

Miként nehéz szavahihető kampányt független és korrekt tájékoztatás nélkül is művelni. Az ugyanis nem sorolható ebbe a kategóriába, amikor ismeretlen személyek által hirtelen gründolt Facebook profilokon hozsannáznak vagy ekéznek az érintettek. Mert értem én, hogy az egyik oldal érdeke csak a sikerekről beszámolni, hirtelen jó arcként a helyi vállalkozóknál vásárolni, a múlt emlékeit propagálni, a majdnem kész létesítményekben parádézni. Csakhogy ez éppen olyan fals, mint eltitkolt információk miatt a másik oldalról csak a hiányosságokat, a hibákat, az el nem készült, be nem fejezett projekteket láttatni. De hát legyünk őszinték: az igazság jó ideje már senkit sem érdekel! Az egyik oldal már attól parázik, ha egy fekete macska tűnik fel a sikerpropagandában, a másik oldal meg már attól rosszul van, ha még át nem adott beruházás nincs teljesen kész. A két oldalt egyetlen dolog nem érdekli: az igazság. Amihez pedig a város lakóinak - nem a választópolgároknak - joguk lenne, mert végső soron mégiscsak velük, velünk szórikáznak.

Ha bárkit csak egy icipicit is érdekelne az egyszerű szolnoki lakos, aki pártállástól függetlenül szeretne egy élhető városban, jó szolgáltatások, közbiztonság, egészségügyi és kulturális ellátottság között élni, dolgozni, pihenni, gyarapodni, szeretni és szeretve lenni, akkor a kampány nem a másik oldalak méricskéléséről, ekézéséről, lejáratásáról szólna, hanem a városról. Ki és mit szeretne csinálni? Például Szolnok közösségi közlekedésével, ami szorosan összefügg a helyi autóhasználattal, parkolási renddel, ez pedig kapcsolódik a belváros fejlesztéséhez, a vasút és a Volán állapotához, áttételesen pedig érinti az iskolákat, a munkahelyeket, de együtt kellene rezegnie a kerékpáros fejlesztésekkel is. Örömteli, hogy a város múltját hirtelen több képviselői is felfedezte, de ennél előre mutatóbb lenne, ha ezt nem csak a közösségi oldalakon tennék, hanem kifejtenék, miként is kellene, lehetne és fogják Szolnok épített örökségét megvédeni és ápolni, ami ugye azért eddig nem nagyon ment.

Nem tudok mást tenni, mint mindenféle mondásokkal szórakozni. Olyan jó lenne, ha egyszer végre nem a szomszéd tehenének a megdöglesztéséről szólna a magyar választási kampány! Szuperül érezném magam, ha végre ülve gondolkodó amerikaiak vagy állva gondolkodó németek lennénk, és nem utólag gondolkodó magyarok! Mert szép lenne egy kampánynak úgy nekimenni, hogy nem mi vagyunk a világ legokosabbnak mondott nemzete, hanem végre magunk miatt mi leszünk, legalább az egy adott határok között élő legokosabb nemzet! Vessenek meg, de nekem tetszik Deák Ferenc örökérvényűje is, hogy "hazudni pedig nem szabad", amit messze nem csak a sajtóra, hanem a politikára, a helyi politikára és politikusokra is lehetne alkalmazni. Naiv vagyok vagy hülye. De nálam azért mindig a remény hal meg utoljára. Hátha véletlenül, próbából vagy a másik oldal megtévesztése miatt most összejön egy olyan kampány, ami végre tényleg a szolnokiakról szól. Az összesről. Nemcsak az oldalak szavazógépeiről. Jó, majd felébredek, de most még üres a bili, és a kezem se ér le odáig. Igaz, nálunk már csak a változás biztos.