Változatlan idő?

Kíváncsiak ránk?

A hétköznap délelőtt 11 órára meghirdetett közmeghallgatás nemcsak a korábbi évek gyakorlatát viszi tovább, de azt is üzeni, hogy a városlakók jelentős részének (lásd például a munkavállalókat) véleményére nem kíváncsi Szolnok irányítótestülete. Mert miként a korábbi években a város sok megemlékezését munkaidőben tartották, úgy a frissen megválasztott képviselőtestület is egy hétköznapi időpontot talált a legalkalmasabbnak arra, hogy meghallgassa a város - június 9-én elég egyértelmű jelzést adó - lakóinak felvetéseit. Ha ott lennék, megkérdezném: a következő öt évben ezen a téren lesz változás?

Partnernek tekintett szolnokiak

A közmeghallgatásra természetesen elektronikusan is lehetett kérdéseket. Csakhogy az új városvezetésnek eddig nem sikerült megújítani a szolnokiakkal való kommunikációt, így kérdés, mi értelme ilyen módon bármit is felvetni. Hol és hogyan fognak válaszolni? Mert Szolnok legfontosabb felületén, a szolnok.hu oldalon biztosan nem. Azon ugyanis még november végén is az előző testület idejéből szármató "jóhírek" vannak többségben. Az új városvezetést tényleg nem engedték közel az adminhoz? Mindezek fényében azért megkérdezném: a csak részben megújult városvezetés és képviselőtestület mikor kíván végre a szolnokiakat partnernek - és nem agyatlan amőbának - tekintve kommunikálni? Az egyoldalú és kocsmaszintű Facebook bejegyzések továbbra sem alkalmasak erre, és persze nem is csak a város vállalható honlapja lenne a megoldás. (Viszont arról kiderülhetne például az is, hogy a korábbi ellenzéki gerinctelenek kiknek a javaslatára kaptak bizottsági helyeket, és ott majd hogyan fognak szavazni.)

Felújítástörténet és azután?

Márpedig lenne miről újszerűen kommunikálni, merthogy szerintem június 9-én sok szavazat ezen is múlott. A magam részéről például azt vártam, hogy a Tiszaligeti Strandfürdő több mint öt éves felújítástörténete, ha nem is zárul le, de legalább korrekt megvilágítást kap, legalább október 1-je után. És végre megtudhatja a város, hogy mennyibe is kerül/került ez a beruházás, kik voltak a haszonélvezői, miért lett ez eredetileg ígért 20 hónapból immár 64? Ezek ugyanúgy a szolnokiakra tartoznak, mint annak őszinte elmondása, hogy miből is fog működni a Tiszaligeti strandfürdő, merthogy évekig veszteséges lesz, az nagyon valószínű. A projekt elindítói, 5 éven keresztül fényezői és az új vezetők milyen tervekkel bírtak, bírnak ezzel kapcsolatban?

Kommunikáció és kassza

A nyílt kommunikációra elképesztő szüksége lenne a városnak. Meg kellene ugyanis értetni a lakóival, hogy miért került gazdaságilag a tönk szélére. Lehet riogatni azzal, hogy bárminemű adóemelés vagy új helyi adó bevezetés "baloldali tempó", amit magukévá is fognak tenni a választók, ha nem sikerül elmondani, hová lett a pénz, mire kellene forrás, illetve - és ez a legfontosabb - magunkon kívül senki nem fog rajtunk pénzügyileg segíteni. Ahhoz, hogy a lakásom után egy évben annyi építményadót szó nélkül befizessek a városkasszába, mint amennyit egy hónapban egyetlen mobilelőfizetésre kiadok, nem tudni szeretném, hanem jogom van tudni, mi folyik a városkassza körül.

Kivételek és fizetési hajlandóság

Így ugyanis lenne értelme plusz bevételeket hozó ötleteket is adni. Vagy rákérdezni, bizonyos dolgokból mennyi pénz folyik be a közösbe, vagy, ha semennyi, hát miért nem? Csak két korábbi felvetés ezzel kapcsolatban. Miként fordulhat elő Szolnokon, hogy egyes beruházók évekre lefoglalhatnak járdákat és parkolóhelyeket, azaz közterületeket? Tessék elárulni, az ilyesmiből mennyi folyik be a város számlájára? Vagy a megyei rendőrkapitányságnak átengedett ingyenes utcai parkolóhelyek, netán a megyeháza és a bíróság ugyancsak fizetős parkolóból kivett helyei mennyit hoznak a közösnek? Ha semennyit, akkor ezeknek a korrupció-szagú ügyleteknek ki a felelőse? És ezek fényében miként várható, hogy az "egyszerű" szolnoki polgár a területhasználatért és a parkolásért is fizessen, sőt, a kipucolt városkasszára tekintettel akár többet is fizessen?

Lózungolás helyett lobbizás

Persze egyszerűbb, ha a városi polgár keveset tud, mert akkor lehet lózungokkal hülyíteni, és terveket úgy mutogatni, mintha azok már megvalósultak volna, miközben a valóság fényévekre van. Meddig etetik még a várost a Csáklya utcai híddal? Ami Szolnok belvárosának közlekedési gondjait nemhogy nem oldaná meg, de tovább nehezítené és szétzilálná, mert csak rázúdítja a forgalmat, de nem kezeli. Még szerencse, hogy jelenleg esélyünk sincs a megépítésére. Ám az így "el nem költött pénzt" kellő lobbierővel át lehetne irányítani a szandai - és bizony a rákóczifalvai és rákócziújfalui - elkerülő, harminc éve elkésett megépítésére.

Vasúti versenyhátrány

És, ha már közlekedés és lobbi. Az új városvezetés más területen is meghaladhatná elődjét, amelyiknek a szolnoki vasútállomás és a Jubileumi tér tekintetében felmutatható eredményeire a tökölés a legoptimálisabb kifejezés. Miközben a magyar államvasutak működése olyan szintre jutott - elnézést: süllyedt -, ami Szolnoknak versenyhátrányt jelent, sőt csak fokozza a lemaradást. Ma már nemcsak az a tragédia, hogy a jövőre 50 éves vasútállomásunk kelet-balkáni jelzővel sem illethető, hanem az is, hogy a kiszámíthatatlan közlekedés bizonytalanná teszi a fővárosba ingázó (de többnyire Szolnokon költő) lakosok életét. Rengeteg embert elvesztett Szolnok az elmúlt 15 évben, de ha a vasút nem tér magához, ez a folyamat éppen a jól kereső, tanult szolnoki emberek és családok körében fog felpörögni. És erre nehogy azt mondja valaki, hogy nem tehetünk semmit! Én szeretném tudni, hogy választott és fizetett "alkalmazottaim" mit tesznek a fentiek érdekében!

Közlekedési gyors siker

Persze szerintem már az is javítana sok szolnoki hangulatán, ha a helyi közlekedést rendbe szedné a városvezetés a rendőrséggel, a közterületesekkel, a polgárőrökkel, és persze a lakossággal együttműködve. Nem nagy dologról lenne szó. Csak vissza kellene térni a szabályok betartatásához. Mert nonszensz, hogy Szolnokon lassan bárki, bárhol parkolhat, mert siet, fontos ember, leszarja a KRESZ-t, és legyen szó járdáról, útközepéről, forgalom elől elzárt területről, parkról, bármiről. Igaz, ne csak a szabálytalanul megállókat és várakozókat bírja jobb belátásra a város a városlakók érdekében, hanem a helyi autóversenyzőket, kerékpárúton motorozókat, hogy az életveszélyes rollerezőket már nem is citáljam újra. Azt hiszem, nem minden a pénzen múlik. Viszont vannak apróságok, ami akár gyors sikert is hozhatnának.

És holnap?

Tudom, a közmeghallgatás az aktuális, máról-holnapra problémákról szól. Pedig szívesen hallanám - olvasnám - az új mandátummal rendelkezők gondolatait olyan ügyekről is, amelyek ebben a ciklusukban maximum elindulhatnak vagy tervekig juthatnak. Színt vallhatna az új testület az Európa Kulturális Fővárosa álomról éppúgy, mint a népességmegtartást, de inkább növelést érintő elképzelésekről, hogy a csapadékvíz-elvezetés és -megtartás, a néhány év múlva is élehető vagy elviselhető környezet érdekében tervezett lépéseiről már ne is beszéljünk. Nem újabb vastag, nem helyiek által készített, viszont drága koncepciókra, stratégiákra gondolok, hiszen azok az irattáraknak meg a semmittevés kipipálásának szólnak. Valódi álmok, azokból nagyon-nagyon hosszútávú tervek, stratégiák kellenek, amikből aztán végül napi feladatok lehetnének.

Versenyelőny a helyi tudásból

Persze tervezni nehéz. Főleg ma. És nemcsak azért, mert kiszámíthatatlan, hogy az eredetileg autonóm önkormányzatok kasszájába mikor babrál bele a gazdasági bajokkal küzdő, közben a helyi demokráciát szívesen leépítő hatalom. Inkább azért, mert ma mindenki csak beszélni szeret, hallgatni, meghallgatni nagyon nem, gondolkodni, tanulni, mások tudását felszippantva szintetizálni pedig talán el is felejtettünk. Pedig Szolnok is elveszett, ha ezen nem változtatunk, és a napi pártpolitikai PR-akciókat nem váltja fel egy olyan felelős gondolkodás, ami a helyiek tudására épül. Gazdasági, szociális, oktatási, környezetvédelmi, közlekedési, és sorolhatnám, hogy milyen ügyekben. Szolnok versenyelőnye lehetne, ha 34 évvel az önkormányzatiság megteremtése után a vezetői képesek lennének felfedezni, hogy ez a modell nemcsak a kampányban és a választás napján építhet a település lakóira. Talán a legfontosabb kérdés, hogy a város önkormányzata mikor lép ki a Kossuth tér 9. szám alól?

Bilibe a kéz

És, akkor a végén engedek azoknak a hűséges olvasóknak, akik vették a fáradságot és eljutottak idáig, felkiálthatnak: ne álmodozz, mert beleér a bilibe a kezed! Néha nem tudom eldönteni, hogy az álomból vagy a biliből van-e több. Az azonban biztos, hogy a Szapáry utcán szép lassan összedőlő régi ház egy nagyon-nagyon tele lévő, hatalmas bili. Benne az elmúlt 15 év helyi örökségvédelmével, uram-bátyám engedélyeztetésével, nem utolsó sorban a helyi építészszakma kéz kezet mos sumákolásával, a pénzért mindent lehet uralmával. Az elmúlt 15 év szobrának felállítását jórészt a leradírozott régi szolnoki házak, eltűnt szolnoki szobrok helyezik nagyon ingoványos talajra. Az utódok is hasonlóra gyúrnak, vagy a bilik bűze végre felébreszti őket? Én mondjuk, erre is adtam a voksomat.