Korszakzárás

A mai nappal akkor is véget ér egy korszak Szolnok történetében, ha ennek objektív értékelésére még nagyon sokáig várnunk kell. Korszak, mert tizennyolc év nemcsak egy ember, de egy város életében is hosszú idő. Gondoljunk bele, hogy azok a középiskolások, akik ebben a tanévben fognak érettségizni, nagy valószínűséggel a most távozó polgármester hivatali idejében születtek! Tizennyolc év több, mint amióta a NER működik, de hogy történelmi léptéket is használjak, ennyi idő telt el Trianon és az azt felülírni próbáló első bécsi döntés között, vagy éppen a Vörös Hadsereg 1945-ös megérkezése és a kádári konszolidáció kezdetét jelölő 1963-as amnesztia között. És csak a fiatalabbak kedvéért: még nem létezett az iPhone, amikor Szolnokon ez a korszak elkezdődött.

Azt természetesen majd a jövő dönti el, hogy Szolnok történetében a 2006 és 2024 közötti időszakot - hozzászámítva vagy sem az 1998-2002-es ciklust - Szalay-korszaknak lehet-e nevezni. Ez ugyanis nem jár automatikusan a hosszú hivatali idővel. Miként azzal is érdemes tisztában lenni, hogy ezeket az éveket nem lehet majd csak a szolnoki történések és a helyi döntések fényében értékelni. Sok minden ugyanis nem itt dőlt el (pl. a vasútállomás korszerűsítésének elmaradása), és rengeteg dologra nem helyi erők is befolyással voltak (pl. a közvilágítás eliosítása). Ugyanakkor számot kell majd adni arról is, hogy ebben a 18+4 évben miként viszonyult a városvezetés nem helyi (pl. pedagógussztrájk), országos (pl. iskolák elvétele a városoktól) vagy éppen európai (pl. kínai terjeszkedés) ügyekhez.

A távozó polgármesterrel mindössze kétszer volt alkalmam röviden és semmitmondóan beszélgetni, így róla alkotott véleményem egy, a városa iránt érdeklődő polgár, számtalan helyről származó információinak szubjektív szintézisén alapul. Ez alapján pedig azt gondolom, a legnagyobb hibát azzal követte el, hogy ebben a tizennyolc évben nem sikerült a saját utódját megtalálnia és felkészítenie. Ez pedig arra is utal, hogy hivatali idejét nagyfokú bizalmatlanság jellemezte, tisztségét hatalomnak és nem szolgálatnak tekintette, tulajdonképpen mindig félt attól, hogy a székét újra elveszti. Ezt nevezhetnénk politikusi hibának, már ha mindez nem sugárzott volna ki a hivatalra és a városi intézményekre, és nem úgy kellene majd ezeket az éveket később értékelni, hogy arról a szűk körről is véleményt kell alkotni, akik ezekben az években városi tisztségeket viseltek és intézményeket működtettek. Mert miként egy embert jellemeznek a barátai, egy politikust és városvezetőt is a közvetlen vagy általa választott munkatársai.

Szolnok utóbbi években felgyorsuló leszakadásának egyik okát a magam részéről abban is jelölném meg, hogy a távozó polgármester - és vele együtt szűkebb környezete - beleunt, beleöregedett abba, amit csináltak. Távolról nézve a legtöbbször az ült ki a volt városvezető arcára - amit sokszor testtartása és egyre idegesebb megnyilvánulásai is felerősítettek -, hogy rettenetesen elege van a kötelező eseményekből, a hivatali teendőkből, és legszívesebben egészen máshol lenne, mintsem egy elnéptelenedő, a hazai viszonyok között is lemaradó város élén. Évek óta hiányzott Szolnok vezetéséből a kreativitás, az innováció, a hosszú távú gondolkodás, önmagunk kritikus, ha kell, külső szemlélése, az újdonságok megérteni és használni akarása. Hosszú ideje úgy működünk, hogy "jól van ez így", vagy "évekkel ezelőtt is így volt, tehát jó". Amiért nekem is vállalnom kell a felelősséget, hiszen 2019-ben egy szavazattal felhatalmazást adtam mindehhez.

De már csak emiatt az utólag elhibázottnak tekinthető döntésem okán is feljogosítva érzem magam, hogy szubjektív módon megfogalmazzam a kritikáimat, amit aztán a korszakot objektíven feldolgozók majd vagy használnak, vagy sem. Mert a hatalom féltése és a várost előre lendítő innováció hiánya mellett az elmúlt évek legnagyobb hibájának a városházi kommunikáció, a szolnokiakkal (nemcsak a haverokkal, hanem minden szolnokival) való kommunikáció teljes félreértelmezését tartom. Legyen szó a lakosság egyszerű tájékoztatásáról, a baráti vagy kritikus sajtó (le)kezeléséről, az ellenzékhez való viszonyról, vagy a mást gondolókkal szembeni viselkedésről. Aki nem ugyanazt és ugyanúgy gondolta és mondta, az nem létezett, vagy rosszabb esetben családostól eltakarítandó lett. (Személyes élményeim sorát hagyom majdani kutatókra.) Pedig kormánypárti polgármesterek példái mutatják, hogy normális, helyi kommunikáció mellett nemhogy nem kellett 2024-ben megbukni, de még erősödni is lehetett.

A ma már nem szolnoki polgármesterrel kapcsolatban be kell ismernem még egy tévedésemet. Azt gondoltam, a tizennyolc évig regnáló városvezető, ha nyer, ha veszít, június 10-én valódi nyugdíjas üzemmódra kapcsol, és legfeljebb nagyobb ünnepeken tűnik fel a városháza környékén. Nem így történt. Sőt, megy a kínos magyarázkodás, hogy tulajdonképpen nyert, hiszen az őt indító pártoknak lett a több mandátuma az új közgyűlésben. Szögezzük le, bár ahogy a focit gólra, a demokráciát meg mandátumra játsszák, ez előző ciklus Alaptörvény-szilárdságú gerinccel megáldott, ellenzékinek tűnő, pecsenyesütögető kádereinek közreműködése nélkül ez a többség nem jött volna össze. (Várom is, hogy az önmagukat már sok oldalon megtalálókat szimplán kihasználták, vagy jut valami konc.) És ha már nagyotmondás: Szolnok történetének eddig leghosszabb ideig hivatalban lévő polgármestere Kludik Gyula (1890-1911, azaz 21 év), amit csak a most távozó polgármester 1998-2002 közötti éveivel együtt lehet felülmúlni. Ám akkor azt is tegyük hozzá, hogy a mai napon távozik Szolnok éléről az első olyan polgármester, akinek kétszer is sikerült hivatalban lévő városvezetőként a székéről szóló voksolást elvesztenie.

Bármi is történik ezután, 2024. október 1-jén lezárult egy korszak Szolnok történetében. Igaz, a mögöttünk hagyott időszak megítélését nagyban befolyásolja majd a bukott polgármester távozásának milyensége. Várost romboló és saját utódait is kellemetlen helyzetbe hozó időszak lesz, ha túl hosszúra nyúlik a hattyú halála. Az pedig felérne egy politikai öngyilkossággal, ha jelen helyzetben arra gyúrna Szolnok új ellenzéke, hogy idő előtt feloszlassák a testületet, ezzel megbuktassák az új polgármestert. Persze ennek elkerüléséhez az is kell, hogy a mai nappal elkezdődjön egy valódi korszakváltás Szolnokon, ami akkor köszönt be, ha nemcsak a polgármesteri székben lesz megújulás.