Új alpolgármesterünk

A szolnokiak számára látható módon sem a jelenleg regnáló városi önkormányzatot - függetlenül a képviselők pártbesorolásától -, sem a jövő évi önkormányzati választásra valamilyen módon készülő - leginkább a polgármester-jelöltek bejelentésével elfoglalt - ellenzéket nem érintette meg a magyar parlament október 25-ei döntése. Pedig a köztársasági elnök által a nyár elején az Alkotmánybíróság elé utalt tervezet mostani, 133 igenes elfogadása azt jelenti, hogy innentől kezdve minden olyan, a településeken zajló beruházás, aminek forrását legalább fele részben az állam vagy az unió adja, az építési tárca felügyelete alá kerül. A már folyamatban lévők is.

Tehát a szolnoki Tiszaligeti strand, a Szolnoki Művésztelep lassan fél évtizede döcögő bütykölése éppúgy, mint a napokban ismét nagy örömmel bejelentett, majdani új Tisza-híd építése, illetve bármi, amit a szolnokiak a jövőben szeretnének. Merthogy a buszközlekedést is csak kölcsönből fedezni tudó városnak szinte semmilyen saját beruházásra nincs forrása. Azaz a Gátőr utcaiak se lepődjenek meg, ha előbb tűnik fel a lassan egy éve szétbarmolt utcájukban Lázár János, mint egy aszfaltterítő gép!

Mi ezzel a baj? Történelmi léptékkel nézve egyrészt az, hogy ismét visszafelé lapozunk a történelemkönyvünkben, hiszen hasonlóan működtek a dolgok a rendszerváltás előtt. De akkor minek volt rendszerváltás? Emlékeim szerint részben azért, hogy ne mindent a központban döntsenek el, hanem végre a helyben élők ügyeiről helyben, leginkább a helyiek dönthessenek. Nesze neked önkormányzatiság.

És ennek a döntésnek ez a másik nagy problematikája. Választhat itt bárki, bárkit jövő június 9-én, a helyieket leginkább érintő kérdésekhez az önkormányzatoknak semmi köze nem lesz. Főleg, ha nem megfelelően sikerül majd X-elni. A fent nevezett miniszter már utalt is erre egy korábbi nyilatkozatában. Az a település, amelyik nem kormánypárti vezetést választ magának 2024-ben, az jól megnézheti magát. Ehhez immár a törvényi felhatalmazás is megszületett. Mert ugye azt senki nem gondolja komolyan, hogy Lázár János, vagy utóda majd szalad megépíteni például a szandai elkerülőt, ha nem kormánypárti városvezetés lesz Szolnokon!

Szerintem naivság azt is feltételezni, hogy jobban járunk majd egy kormánypárti városvezetéssel, hiszen e döntéssel már a mostani sem jár jól. Ne legyünk álszentek! Pontosan tudjuk, mi mindennek kell beleférnie egy nagyberuházás költségvetésébe. Ha pedig a tételeket ezentúl nem ezen, hanem a fővárosi Kossuth téren fogják átnézni és számolgatni, akkor nem nehéz belátni, hogy hol fog több plakátra, szórólapra, arcfestésre, sörfesztiválra és pártmunkásra jutni. Nem helyben. Azaz a 133 bátor embernek sikerült a sajátjait is alaposan kellemetlen helyen rúgni. Már csak az a kérdés, hogy a megrúgottak legalább visszakérdeznek-e, hogy ezt komolyan gondolta-e a gombnyomó biorobotunk.

Persze megy majd a parasztvakítás, hogy ettől sokkal átláthatóbbak és olcsóbbak lesznek a beruházások. Miként azt az elmúlt évtizedek nagy állami közbeszerzéseinél is megtapasztaltuk. És majd azt is el fogják nekünk magyarázni, hogy végre nem a helyi lobbi, hanem a tényleges igények alapján dőlnek el a beruházások. Miként megtapasztaltuk ezt anno az M4-es esetében, vagy látjuk a Szentkirályt elkerülő út építése kontra a Szandát messzire elkerülő, csak áhított beruházás nyomán. Legyenek már józan pillanataink! Lássuk be, hogy innentől a város fejlesztése, fejlődése nem azon múlik, hogy milyen párti a polgármester és a testület, hanem annak a helyi vezetők lobbierején, kapcsolati hálóján, elszántságán és politikai súlyán. Márpedig az elmúlt évek elbénázott szolnoki beruházásai, meg a környék nagyvárosainak fejlesztései alapján nem sok jóval kecsegtet bennünket, szolnokiakat és Szolnokot a jövő.

Próbálják meg elképzelni, hogy a Művésztelep és a Szolnoki Vár projektről menet közben kiderül, hogy hiányzik a befejezéséhez mondjuk, 700 millió forint! Eddig ezt a pénzt előteremthette a város, hogy nem húzódjon tovább a "Luca széke beruházás". Mostantól ezt a problémát pesti emberekkel kell megértetni, náluk kell elérni, hogy az ország sok-sok hasonló ügye közül a szolnokit vegyék előre, abba toljanak még egy kis pénzt. Háromezerkétszáz település tízezeres nagyságrendű beruházásai között kell kitűnni valahogy egy pesti íróasztalon.

Azt hiszem, jobb, ha már álmodni se merünk túl nagyot. Két fapad, egy ellopott vasrács pótlása, meg talán pár darab térkő még belefér. Több nem.