Szolnoki ötvenhatos emlékhely

2022. november 04.

A hivatalosan nem létező közterületen tulajdonképpen négy "alkotás" áll, amelyek immár együtt jelentik a szolnoki ötvenhatos emlékhelyet. Első darabja nemcsak Szolnokon volt első, de az országban is, és máig a város legolcsóbban és leggyorsabban elkészült emlékműve.

Bár az Ötvenhatosok emlékparkja elnevezés már egy 2002-es önkormányzati határozatban is felbukkan a Vártemplom északi oldala, a Művésztelep és a Bástya utca által határolt háromszög alakú terület hivatalosan nem viseli ezt a nevet. A MÁV kórház felőli házsorok a város egyik legrégebbi és 1863-tól ezen a néven emlegetett utcájában, a Bástya utcában állnak, míg a háromszög másik két szára 1992 óta a Szent István tér részei. Amikor ezen a területen, 1989 őszén elkezdték kialakítani az 1956-os emlékhelyet, talán a Gutenberg térhez tartozott, bár közterületileg ez nem volt túl fontos, hiszen ingatlan nem állt itt. Az azonban fotóval bizonyítható tény, hogy ott, ahol ma az ?56-os alkotások állnak, 1970-ben még a Verseghy parkból átkerült egyik amfora volt látható. Kérdés, hogy ez mikor tűnt el innen, és hová lett? (A fotó Dombi Gábor gyűjteményéből való.)

Magát az 1956-os emlékhelyet 1989 őszén az akkori ellenzéki pártok szolnoki szervezetei kezdték szorgalmazni és Tóth István, a Magyar Demokrata Fórum (MDF) akkori helyi elnökének szervezésében megvalósítani. Csak a történelmi hitelesség kedvéért jegyezzük meg, hogy 1989 kora őszén Magyarország még népköztársaság volt, a Munkásőrség és a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) létezett - hónapokkal később volt az úgynevezett "négy igenes" népszavazás -, az állampárt irányította rendőrség még aktívan gyűjtött és használta az ellenzékiek megfigyeléséből származó információkat, és Szolnokon is állomásozott még néhányezer szovjet katona. Mindezt csak azért tartom fontosnak leírni, mert azok, akik akkor belevágtak az ország egyik legelső 1956-os, közterületi emlékhelyének a kialakításában, egyáltalán nem lehettek biztosak abban, hogy nem jutnak a 31-33 évvel korábbi megtorlások áldozatainak a sorsára. (Jó lenne a meghatott koszorúzások és gyertyagyújtások idején olykor ezt is felidézni, mert biztos van, aki annak idején olvasott az emlékhely előkészületeiről jelentéseket!)

A kopjafa és az eltaposott barikádot szimbolizáló kőhalom kialakításának történetét szerencsére másfél évtizeddel később Teleki József a megyei napilap hasábjain megörökítette. Így cikkéből tudható, hogy az emlékhely alig egy hónap alatt jött létre, és bár szerveztek gyűjtést a létrehozásának támogatására, igazán a lelkesedés és a társadalmi munka teremtette meg fillérekből. A kopjafát a Széchenyi iskola udvarán tárolt rönkökből kiválasztott darabból Szabó Imrefia Béla és Pogány József faragták ki a Művésztelepen éppen üresen álló Bokros László műteremben, miután előbb találtak egy fűrészest, aki hajlandó volt előkészíteni az anyagot. A barikádot jelképező macskaköveket egy városszéli lerakóból szerezték, amit egy fuvaros ingyen szállított a helyszínre. A területet Csala Sándor építész irányításával alakították ki, aki 15 évvel később is őrizte az engedélyt, amit az akkori városi tanács állított ki, és 3 hónapos fennmaradást engedélyezett. Teleki József cikke arról is beszámol, hogy legnehezebben a lánctalpat sikerült beszerezni, még a helyi szovjet laktanyánál is próbálkoztak, de végül a Mezőgép telepéről, egy kiselejtezett szovjet erőgépről szereltél le.

Az ország egyik első 1956-os emlékhelyét végül 1990 elején nem bontották el, hiszen akkor Magyarország már köztársaság volt, és mindenki a közelgő parlamenti választásra, nem kevesen meg a pozícióik átmentésére készültek, megsemmisítve és eltüntetve például nagyon sok kellemetlen aktát. A képek alapján nekem úgy tűnik, 33 évvel később is ugyanannál a kopjafánál emlékezik a város, csupán a stilizált barikád változott meg kissé, hiszen az eredetileg rajta lévő Kossuth címer azóta eltűnt. A kopjafa alkotója 2004-ben úgy nyilatkozott, hogy a viszonylag gyorsan készített "emlékmű" különösebb művészi értékkel nem bír, ami akár el is fogadható, viszont a rendszerváltás szolnoki történetében "játszott szerepe" elvitathatatlan.

Tizenkilenc évvel a kopjafa felállítása után újabb alkotás került az Ötvenhatosok emlékparkjába.

Egy a néhai recski munkatábor közeléből származó andezit tömbre került fel 2008-ban Pataky Béla domborműve, aminek alapja egy 1956. október 25-én, Szolnokon készült, a MÁV Járműjavító felvonuló dolgozóit ábrázoló fotó. Az emlékművet a Szolnokért Egyesület a város önkormányzatának és Gábor Sztámenits illetve Dr. Anisits Ferencz - 2007 óta a város díszpolgára - segítségével állította fel. A domborművet alkotó Pataky Béla Szolnokon született, itt is tanult, majd a Magyar Képzőművészeti Főiskola növendéke volt, 1958-tól pedig a Járműjavítóban, majd a Kőolajnál dolgozott, két grafikája pedig a Szolnok 900 éves reprezentatív albumban is megtalálható. Nem ez az egyetlen szolnoki alkotása, hiszen a Szapáry utcai ipartestületi székház homlokzatán látható Kreutzer Balázs és Lengyel Antal is Pataky Béla munkája.

Kiegészítés a cikkhez (2022. november 20. - Levéltár rovat)

http://www.blogszolnok.hu/leveltar_kiegeszitesek