[vendegoldal]
Két évtized a világzene sodrában
2015. augusztus 19.
Augusztus 19-22. között, a Tiszai hajósok terén immár huszadik alkalommal rendezik meg az "Örökség" Világzenei Fesztivált. Az 1996-ban indult program négy délutánon és éjszakába nyúlóan csábítja idén nép- és világzene kedvelőit.
A szervezők sem gondolták 1996-ban, hogy az első ízben megszervezett Etnozenei, Folk- és Folkrock Fesztivál egyszer majd két évtizedes múltra tekint vissza. Idén augusztus 19. és 22. között négy délutánon és éjszakába nyúló estén csábítja a XX. "Örökség" Világzenei Fesztivál a nép- és világzene kedvelőit. Külföldről és itthonról is érkeznek előadók, akik között a húszéves jubileumra való tekintettel néhány olyan együttes is megfordul, akik már nagy sikert aratva léptek a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) támogatását többször is elnyerő fesztivál színpadára.
A nyitó napon a szolnoki Anyám és Nyulam együttes számos vendégével lép színpadra, a Prágából érkező Tomás Reindl egyszemélyes zenekarként, a lengyel Illegal Boys pedig amolyan utcazenei produkcióként szórakoztatja a közönséget, míg a tököli Kolo együttes szerb-balkáni táncházba is csalogató ritmusokkal teszi teljessé az estét.
Az ünnepnapon, augusztus 20-án, több fiatal együttes is bemutatkozik. A sort a Szimbola nyitja, a Bitang folytatja, majd a több ismert zenészt is soraiban tudó, ám egészen friss formáció a Holddalanap következik. A tűzijáték után pedig a Cimbaliband friss, ropogós, fergeteges buliját élvezheti a közönség, amit a Kárikittyom Anticeleb Orchestra talp alá való zenéje követ. Napközben a legkisebbeket "hangszersimogató", babaringató sarok, és családi körben zajló kézműves mesterkedés várja, amelynek végeredményeként Kovács Gábor gyermekeknek szóló műsorába maguk az "alkotók" is bekapcsolódhatnak.
A fesztivál harmadik napján Szlovákiából érkezik a népes Buchajtramka együttes, valamint az a lengyel Czeremszyna, amelynek hatalmas basszus-balalajkán játszó tagja évekig volt témája a fesztiválról szóló élménybeszámolóknak. Miképpen a "morvaországi Ghymes", azaz Tomás Kocko és zenekara is belopta már magát a szolnoki közönség szívébe. Idén új és vérpezsdítő műsorukkal érkeznek a Nemzetközi Visegrádi Alap támogatásával megvalósuló augusztus 21-i programnapra, amelyet - a Fakutya együttes míves muzsikája után - forró balkáni vásári, lagzi hangulat zár a világzene határtalanságát méltó módon képviselő, a kanadai Torontóból érkező Lemon Bucket Orchestra tolmácsolásában.
A fesztivál zárónapján Curtis Eller és utazó Amerikai Cirkusza lép fel, aki New Yorkból indult angliai turnéjukat meghosszabbítva érkeznek Szolnokra. A számos western filmből ismert bendzsót egyedi virtuozitással megszólaltató amerikai zenész nálunk mutatkozik be először a magyar közönségnek. Hasonlóan izgalmas zenével érkezik a többi előadó is: a több földrészen is sikerrel koncertező Valery Dymchev tamburaművész Shaman Triója Bulgáriából, a Dúhové Eminencie bátran kísérletező fiataljai Szlovákiából, és itthonról a MásKÉP együttes. Ezen a napon is lesz "gyermekcsemege": az Európai Hagyományos Gyermek Népi és Sportjáték Fesztivál bemutatói délután kezdődnek a világzenei színpadokat is ölelő Tiszai hajósok terén.
A két évtizedes hagyományhoz méltó közép-európai gasztrobazárral és további meglepetésekkel is készülnek a szervezők a huszadik fesztiválra, remélve, hogy a hangulat egy picit még talán a szokásosnál is emelkedettebb lesz.
Album

Százéves századik
Klasszikus kép a száz évvel ezelőtti Szolnokról. Azokban az években készülhetett, amit a mából nézve a város aranykorának, a békeévek utolsó esztendőinek tekintünk. A Szapáry utca 1-től 7-ig egy kora tavaszi napon.
AKB

Veszteségek halmozása
Az egy dolog, hogy 19. század végén épült Szapáry utcai ház évtizedekig pusztulhatott Szolnok közepén. Legalább ennyire vérlázító, hogy immár harmadik hónapja követhető az épület lassú, de biztos összedőlése. Amikor a felelősöket majd megkérdezik (?), hogy mindez miként fordulhatott elő, akkor ugye a kiesett parkolási és területfoglalási díjakat, a kerítés költségeit is kiszámlázzák majd feléjük? Vagy ez a közös veszteségünk, mert hagytuk, hogy mindez a szemünk láttára történhessen.
SzoborPark

Intelmekre mutató államalapító
A szolnoki Vártemplom előtt 2001 óta álló Szent István-szobor lefelé mutató jobbja arra emlékeztet, hogy a hatalmon lévőknek lassan ezer éve rendszeresen olvasgatniuk kellene az Imre herceghez írt intelmeket. Néha azon is elgondolkodom, kire hasonlít a szolnoki Szent István arca.