– Az a huszonöt évvel ezelőtti szolnoki bankrablás, amit a közgés osztálytalálkozónkon Ványai előadott, biztosan megtörtént. Ahhoz se férhet kétség, hogy Ványai benne volt, vagy tudott róla. És számomra az is világos, hogy annyira hihetetlen volt maga a rablás, hogy utána inkább sikkasztásként kezelték – mondta komoly arccal Csongor.
– Viszont a rendőrségen semmi nyoma – válaszolta újságíróvá lett egykori osztálytársának Gerzson, a füredi kapitány. – Az elmúlt három hónapban mindenkivel beszéltem, aki a nyolcvanas évek végén, Szolnokon volt rendőr. Bankrablásról, főleg 200 millió forint elemeléséről, ami akkor még iszonyatosabb összeg volt, mint ma, senki nem tud. Igaz, többen emlékeztek arra a pletykára, hogy sikkasztás történt a bankban, és talán emiatt öngyilkos is lett valaki. De eljárás ilyen ügyben sem indult.
– Azaz Ványai tudtán kívül elkövette a tökéletes bűntényt – húzódott közelebb volt osztálytársaihoz Traktor, az ügyvéd. – Szerintem se férhet kétség ahhoz, hogy 89 karácsonyán történt valami a bankban. A 200 milliót ugyan soknak tartom, de elismerem, hogy jogász körökben is tartja magát a történet. Amit ma már a többség inkább csak szolnoki legendának tart.
– Ványai huszonöt évvel ezelőtti történetében minden stimmel – nyomta meg kicsit a mondatot Csongor. – A tippet adó kéményseprő, a forradalom és a karácsony miatti felfordulása, de még Toni is beleillik a képbe, akinek az anyja valóban a nagy OTP-ben dolgozott. Sőt, nevessetek ki, de lemodelleztem, hogy kézben, buszon el lehetett-e szállítani 200 milliót.
– Kétszázmillióval buszoztál – kerekedett el Csilluska szeme, mire kitört a harsány röhögés.
– Életemben nem volt 200 millióm, de azért egy sima térfogat számítással megbecsülhető, hogy mekkora helyet foglal el ennyi pénz.
– A régi bankjegyekkel számoltál? – Vigyorgott Csongorra a kissé kapatos rendőrkapitány.
– Egykori ezresekkel, ötezresekkel, sőt dollárral és márkával is számoltam. Persze, azt nem tudjuk, ezekből pontosan milyen mennyiség volt, de három-négy fordulóban, nagyobb szatyrokban megmozgatható ennyi pénz.
– Oké – vette át a szót Traktor. – Fogadjuk el, hogy Ványai a 8-as buszon hazacipelt Szandára nagyjából kétszázmillió forintot akkor, amikor egy havi fizetés öt-hatezer lehetett. De mit csinált utána? Ha ezt nem tudjuk, akkor lényegében tök mindegy, hogy az a rengeteg pénz egy bankban volt vagy a házukban.
– Ez a legnagyobb kérdés, és innen zavaros a történet. Az osztálytalálkozón utalt arra, hogy a rablás után nagyon be volt rezelve. Nemcsak attól félt, hogy a zsaruk elkapják, hanem a keményfiúktól is, akik esetleg megneszelik a rengeteg dohányt. A magam részéről arra tippelek, hogy nem sokkal később külföldre ment, és vitte magával a pénz nagyobb részét. Utána viszont, már nem mert hazajönni a maradékért. Lehet, hogy most, 25 évvel később akarta elvinni.
– Mert megszorult Korfun és új életet akart kezdeni Annával – jelentettet ki határozottan Csilluska.
– Biztos, hogy nem – nézett határozottan a többiekre Traktor. – A márkát és a schillinget rég kivonták a forgalomból, a zöld ezres meg a barna ötezre se ér már semmit. Maximum dollárért jöhetett volna haza, de ha 25 éve én lelépek, akkor biztos, hogy csak valutát viszek magammal.
– Pénzért jött – jelentette ki Jozsó ritkán látható komoly arckifejezéssel. – Teljesen le volt égve. A szállodát is én fizettem ki helyette, amit azóta se adott meg. Az általa megadott telefonszán és email cím pedig nem is létezik, így elérhetetlen.
– Ugye – vágott közbe Csilluska. – Én is hiába keresem, pedig nekem meg a repülőjegy árával lóg.