Az előző századforduló egyik kora őszi napján készült ez a felvétel a szolnoki Szapáry utcáról, amelyen jól látszik, hogy a két oldala között szinte ösvényeket tapostak az átkelők.
Nemcsak azért, mert a „szomszéd kertje mindig zöldebb”, hanem amiatt is, hogy a kecskeméti városháza felújítása kapcsán, az épületben lévő helytörténeti kiállítás irigylésre méltó.
A szolnoki Kertmari Annával beszélgettünk, aki az Abonyi Vándorszínház Tévedések végjátéka című előadásának írója és rendezője. Premier szeptember 5-én az abonyi művelődési házban.
Talán túlzás az elmúló nyarat ilyen idézettel jellemezni, miként azt tippelni, hogy gyorsan elfelejtjük. Szolnokon nemhogy egy rendszerváltásnál, de kormányváltásnál is kevesebb történt.
Én csak úszni akartam. A Tiszaligeti strand első téli üzemnapján (08. 31.), délután ötkor. Az 50 méteres medencében, amire hét évet vártam. Hosszában. Jeggyel, amit a pénztárnál vettem, és ahol nem szóltak, hogy a tervem nem sikerülhet. Persze én vagyok a hülye, a mindent szarozó, mert nem néztem meg a pályafoglaltságot valahol, mert nem tolerálom, hogy a fél medencét kiadták a vízilabdásoknak. Ismét nekem kellene megértőnek lennem. Nem. Nekem a Tiszaligeti strand újra bezárt.
Sok minden történt a szolnoki belváros „alatti” Tisza parton, mire száz évvel ezelőtt elkezdődött Szolnok saját szállodájának az építése. Az Élő blogSzolnok Anno negyedik évada ennek a környéknek a történetével indul.
Valamikor 1906-ban vagy 1907-ben lehetett az a piaci nap, aminek a végén, a Steiner-házból valaki megörökítette Szolnok főterét. A városháza előtt zsákokkal megrakott szekerek, a mai könyvtár oldalában szétrakott kosarak. De már macskaköves az út, van közvilágítás és hirdetőoszlop is.
Én csak úszni akartam. A Tiszaligeti strand első téli üzemnapján (08. 31.), délután ötkor. Az 50 méteres medencében, amire hét évet vártam. Hosszában. Jeggyel, amit a pénztárnál vettem, és ahol nem szóltak, hogy a tervem nem sikerülhet. Persze én vagyok a hülye, a mindent szarozó, mert nem néztem meg a pályafoglaltságot valahol, mert nem tolerálom, hogy a fél medencét kiadták a vízilabdásoknak. Ismét nekem kellene megértőnek lennem. Nem. Nekem a Tiszaligeti strand újra bezárt.
A megye létrehozása után másfél évszázaddal, a megye „első” múzeumában, már nem lenne szabad olyan kiállítást csinálni, ahol minden interaktivitás kimerül az olvasásban és a nézésben.
NYÁRI ISMÉTLÉS: Ha megáll, hogy a 17 milliárdos NKA-pályázat döntnökei valóban „különösen jelentős vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelést” követtek el, mit tettek a pénzhez jutók? Például Szolnokon?
NYÁRI ISMÉTLÉS: Tudom, menő, sőt olykor hasznos az elektromos roller, de autósként és gyalogosként rettegek az ezzel közlekedőktől. Közben féltem is őket, mert olykor kész oroszrulett, amit művelnek.
NYÁRI ISMÉTLÉS: Szolnok rendszerváltás előtti négy évtizedes történetében hangsúlyos szerepet kapott a lakásépítés, ami a korabeli napilapban is tetten érhető. Miként a fejlődés egyéb következményei is.
Sok minden történt a szolnoki belváros „alatti” Tisza parton, mire száz évvel ezelőtt elkezdődött Szolnok saját szállodájának az építése. Az Élő blogSzolnok Anno negyedik évada ennek a környéknek a történetével indul.
A szolnoki Kertmari Annával beszélgettünk, aki az Abonyi Vándorszínház Tévedések végjátéka című előadásának írója és rendezője. Premier szeptember 5-én az abonyi művelődési házban.
Bezárok egy ablakot, hogy kinyíljon sok másik. Nem kell se pezsgőt bontani, se nagyon szomorkodni, ezt a képzeletbeli ablakot is újra ki fogom nyitni! Augusztus 31-én. Addig betűszünet.
Aki a két ünnep között nyit cukrászdát, ráadásul olyasmit hoz Szolnokra, ami nem megszokott, és a Szapáry útban fantáziát lát, az megérdemli, hogy esélyt adjunk neki. Ez a remény szigete.
Nemcsak azért, mert a „szomszéd kertje mindig zöldebb”, hanem amiatt is, hogy a kecskeméti városháza felújítása kapcsán, az épületben lévő helytörténeti kiállítás irigylésre méltó.
Talán túlzás az elmúló nyarat ilyen idézettel jellemezni, miként azt tippelni, hogy gyorsan elfelejtjük. Szolnokon nemhogy egy rendszerváltásnál, de kormányváltásnál is kevesebb történt.
Sebestyén Aba második szolnoki rendezése az Erdő. A Marosvásárhelyi színész-rendező odahaza saját színházat is vezet, illetve tanít is. Székely Csaba drámát először ő állított színpadra.
Én csak úszni akartam. A Tiszaligeti strand első téli üzemnapján (08. 31.), délután ötkor. Az 50 méteres medencében, amire hét évet vártam. Hosszában. Jeggyel, amit a pénztárnál vettem, és ahol nem szóltak, hogy a tervem nem sikerülhet. Persze én vagyok a hülye, a mindent szarozó, mert nem néztem meg a pályafoglaltságot valahol, mert nem tolerálom, hogy a fél medencét kiadták a vízilabdásoknak. Ismét nekem kellene megértőnek lennem. Nem. Nekem a Tiszaligeti strand újra bezárt.
A belvárosi híd lábánál lévő, egykori vásárterek helyének rendezését követően, Szolnok legnagyobb közparkjának kialakítása, és a Tisza szálló felépítése után, a környék kedvelt témája lett a képeslapkiadóknak. Talán nem túlzás azt mondani, hogy évtizedenként jelent meg új anziksz a szálló keleti homlokzatával. A most bemutatandó kettő az elsők közül származhat.
NYÁRI ISMÉTLÉS: A Kossuth tér artézi kútját díszítette az a három puttós szoborcsoport, amelyet 1943-ban elbontottak, 1984 körül a Tiszaligetben fotóztak le, 1989-ben pedig a Művésztelepen lehetett.
Vasmunkás-szobor? Csatornadarabokból vagy felnikből kreált köztéri alkotás? Mészkőcsobogó talán a Ligetben, és egy újabb kuporgó valahol? Ismeretlen szolnoki „szobrok”. Gondolkodjunk!
Van abban némi keserű áthallás, ahogy magára maradt Simon Ferenc Ápolónő gyermekkel című alkotása az egykori Abonyi úti iskola udvarán, ahová húsz éve helyezték át, 42 éves korában.
Nem tudom, kinek az ötlete, de nálam célt ért. Mosolyogtam, jó kedvem lett. Nem ismerem az alkotókat, de közéjük fogok tartozni. Nem hivatalos szobor, de most Szolnok legszebb alkotása.
