– Béla nincs meg – néztek egymásra sápadtan a tintakék ruhás brigádtagok az épülő Tisza-híd Liget felőli végénél, miután a régi szerkezet egy darabja hatalmas robajjal belezuhant a folyóba. – Az a marha elindult a túlpartra, mert valami szerszámot a Szabadság téren hagyott – igazította meg tintakék nadrágja kantárját Lajos, aki negyedik éve nemcsak együtt dolgozott az új híd építésén Bélával, de vele is lakott a munkásszállón. – Nem érhetett át! Mert azok a balfasz pestiek elcseszték a kötéseket.
Legfeljebb másfél évtizede működhetett a Tisza szálló, amikor egy Szolnokra bevonult fegyverneki fiatalember ezzel a már háborús minőségű képeslappal üzent egy otthoni ismerősének. Ám nem emiatt mutatom meg ezt a lapot.
Az évtizedes júliusi hírekből ezúttal inkább a „hűsítőket” citáljuk, bár a jég, a bambi, a Márka és a Kőbányai mellé egy kulák és a „900 éves Szolnok” termékek is beférnek.
Szép lett volna, ha a Szolnok 950 keretében megnyílik, és nem azt kell újra leírni, hogy 2019 óta zárva. Eddigi 60 évéből 6 év vendégek nélkül telt. Ma se tudjuk, meddig lesz így.
Súlyos vészhelyzet esetén, akkor is csak megkülönböztetett jelzéssel (gyk.: kékvillogó) van keresnivalója autónak a Tiszaparti sétányon. Nincs az a közfeladat, az a borús idő, az a rengeteg munka és ebédidő, ami ez alól felmentést adhat(na). Gondolja a naiv szolnoki. Ám ebben a városban mindent lehet. Azoknak is, akiknek pedig példát kellene mutatniuk. Mert, ha valakinek lehet, akkor mindenkinek lehet. És ez a lejtő!
Akik a nyolcvanas években már vagy még csúszdáztak Szolnokon, összefutottak egy emlékre a Bölény/Bika-csúszda kapcsán, amiről egyéb funkciói mellett gyártásának körülményei is kiderültek.
A Tisza szálló „mentése” közben ne feledkezzünk meg Szolnok többi hányatott sorsú épületéről! Kaszinó, Nemzeti szálló, rádió, MHSZ, Szövetség, Student. A közt érdeklő magántulajdonok.
A Szolnoki Bélyeggyűjtő Kör aktív szervezet lehetett a hetvenes évek közepén, amit a hátramaradt kisnyomtatványok mellett az alig öt hónap különbséggel rendezett kiállításaik is igazolnak.
Balásy Gyula könnyeinek feltörölgetése közben elgondolkozunk azon, hogy ez a fickó és helyi kiszolgálói miként tették tönkre a szolnoki médiát és kommunikációt (is)? Vagy így jártunk?
