Bíró Panna Dominika viszi a hátán a szolnoki Sweet Charity-t. Szeleburdin mesél, elképesztően énekel, profin táncol és játszik a kellékekkel. Közben Kertész Marcella, Molnár Nikolett, Cseke Lilla Csenge és Pertics Villő alázattal támogatják. Jó színészek egy kevésbé sikerült darabban.
Mindössze hét év telte el ennek a szolnoki ötképes anziksznak az első megjelenése és cenzúrázott változatának a postára adása között. Igaz, ennyi idő alatt nemcsak a Magyar Posta nevéből került ki a "királyi" szó, de a rendszer is négyszer változott. A papír minősége pedig romlott.
A Szabadság téren, a két híd felhajtója által közrefogva áll egy régi épület, amit sokan bölcsődeként emlegetnek, jelenleg talán a múzeum használja. Az épület láthatóan nem nyitogatott, tér felőli fedeles kapuja mellett évtizedekig "bástyás" utca- és házszámtábla volt látható. Olyanok, amelyek 1926-ban kezdtek Szolnokon megjelenni, és mára nagyon kevés maradt belőlük. Már innen is hiányoznak. Nekem legalábbis. Porszem, amikből a múltunk összeáll.
A blogSzolnok Építeni tudunk, de működtetni nem című írásához fűzött kommentek szinte csak a Tiszaligeti strandfürdőről szólnak. Láthatóan, az bosszantja leginkább a helyieket.
Lehet, hogy csak elmosódott a pecsét, mindenesetre a mellékelt emléklap bélyegződátuma, illetve az 1975-ös Ünnepi Könyvhét vidéki megnyitójáról korábban bemutatott díszboríték alapján úgy tűnik, a rendezvény idején folyamatosan lehetett elsőnapi pecséteket szerezni. A matricasor ráadás.
A Házmesterek a vészkorszakban című könyvet azoknak ajánlom, akik még hisznek abban, hogy a történelem ismételheti önmagát, ezért kíváncsiak, miként lesz a kisember gonosszá.
– Béla nincs meg – néztek egymásra sápadtan a tintakék ruhás brigádtagok az épülő Tisza-híd Liget felőli végénél, miután a régi szerkezet egy darabja hatalmas robajjal belezuhant a folyóba. – Az a marha elindult a túlpartra, mert valami szerszámot a Szabadság téren hagyott – igazította meg tintakék nadrágja kantárját Lajos, aki negyedik éve nemcsak együtt dolgozott az új híd építésén Bélával, de vele is lakott a munkásszállón. – Nem érhetett át! Mert azok a balfasz pestiek elcseszték a kötéseket.
Legfeljebb másfél évtizede működhetett a Tisza szálló, amikor egy Szolnokra bevonult fegyverneki fiatalember ezzel a már háborús minőségű képeslappal üzent egy otthoni ismerősének. Ám nem emiatt mutatom meg ezt a lapot.
Az évtizedes júliusi hírekből ezúttal inkább a „hűsítőket” citáljuk, bár a jég, a bambi, a Márka és a Kőbányai mellé egy kulák és a „900 éves Szolnok” termékek is beférnek.
