A szlovéniai Bledi-tó környéke az a hely, ahol valószínű, hogy az egykori Osztrák-Magyar Monarchia területén létrejött valamennyi ország rendszámával találkozni fogunk. Trieszt pedig nekem az az olasz város, ahol a Monarchia minden városa visszaköszön a házakban. Eltávolodás.
Bő fél évszázaddal ezelőtt lehetett utoljára úgy látni a szolnoki Kossuth út 16. számú telken álló, egykori Népbankot, ahogy Danka István - szerintem 1972-ben - megörökítette. A fotó készítése idején még éppen a szolnoki helyőrségi művelődési otthon működött benne, hogy aztán Sztár legyen belőle.
A Baross utcai alternatív várakozásról írt cikk komoly hullámokat vetett. Egyik irány a "nekik mindent szabad", a másik a "hol vannak a rend éber őrei" megközelítés volt.
Enyhe kifejezés, hogy leesett az állam. Arról nem is beszélve, hogy Szolnok szeretetét ennyire szépen és töményen sem tapasztaltam még. Irigylem azokat a gyerekeket, akik a Széchenyi piros iskolájában részesei lehetnek Kádár-Csomor Gábor rajzfoglalkozásainak. Van remény.
A szolnoki emlékezet sok létesítményt köt a 900 éves évfordulóhoz, miközben ezek közülük sokat jóval korábban kezdtek tervezni, nem egyet 1975 előtt átadtak, és olyanok is akadnak, amelyeket évekkel később avathattak fel. De legalább ennyire érdekes, hogy miért éppen 1975 lett a jubileumi év.
A Petőfi Irodalmi Múzeum Jókai 200 kiállítása becsülendő kísérlet arra, hogy a 21. században is népszerűvé tegye a 19. század nagy mesélőjét. Ám ehhez a 20. századi olvasók is kellenek.
Tuti biznisz, ha Szolnok néhány még meglévő, fák törzse köré hajlított hirdetőoszlopával a tulajdonosnak csak annyi dolga van, hogy beszedje a rájuk kerülő plakátok után a pénzt. Persze, lehet, hogy csak a jövő számára szeretné így megőrizni a szolnoki plakátokat. Meg az is előfordulhat, hogy gazdátlan a város, így ezek a függőleges szemétdombok évek óta egyetlen illetékesnek sem fájnak. Így háborítatlanul díszítik Szolnok utcáit.
Ugyanaz a szolnoki esemény, ugyanaz a cél, ugyanazok a résztvevők. A helyszínen. A Facebook bugyraiban azonban két külön buborék, amit Szolnok volt és mostani „első” embere fúj.
Avagy képek egy romantikus szerelmi négyszögről, meg monológok a B oldalt kezdő bús férfitól. Szolnokon színházi előadás olyan remekül még biztos, nem kezdődött, ahogy a Cyrano indul.
