A szlovéniai Bledi-tó környéke az a hely, ahol valószínű, hogy az egykori Osztrák-Magyar Monarchia területén létrejött valamennyi ország rendszámával találkozni fogunk. Trieszt pedig nekem az az olasz város, ahol a Monarchia minden városa visszaköszön a házakban. Eltávolodás.
Bő fél évszázaddal ezelőtt lehetett utoljára úgy látni a szolnoki Kossuth út 16. számú telken álló, egykori Népbankot, ahogy Danka István - szerintem 1972-ben - megörökítette. A fotó készítése idején még éppen a szolnoki helyőrségi művelődési otthon működött benne, hogy aztán Sztár legyen belőle.
A Baross utcai alternatív várakozásról írt cikk komoly hullámokat vetett. Egyik irány a "nekik mindent szabad", a másik a "hol vannak a rend éber őrei" megközelítés volt.
Enyhe kifejezés, hogy leesett az állam. Arról nem is beszélve, hogy Szolnok szeretetét ennyire szépen és töményen sem tapasztaltam még. Irigylem azokat a gyerekeket, akik a Széchenyi piros iskolájában részesei lehetnek Kádár-Csomor Gábor rajzfoglalkozásainak. Van remény.
A szolnoki emlékezet sok létesítményt köt a 900 éves évfordulóhoz, miközben ezek közülük sokat jóval korábban kezdtek tervezni, nem egyet 1975 előtt átadtak, és olyanok is akadnak, amelyeket évekkel később avathattak fel. De legalább ennyire érdekes, hogy miért éppen 1975 lett a jubileumi év.
Ha egyszer majd az elmúlt hónap személyes emlékeit összegyűjtjük, akkor talán külön fejezetet kap ebben a történeti munkában, hogy a napi „politikai” történések kapcsán ki és mikor sírt.
Vármegyei kaszinó, Úttörőház, Technika háza. Szolnok épített örökségének egy darabja. Ma már neve sincs, évtizedek óta pusztul a vármegyeháza és az egykori tervezővállalat székháza között. Szolnoknak nem épített, pusztuló öröksége van. Hetekkel ezelőtt zúzták be az üvegeket az épület bejárati ajtaján, a város főutcáján. A lámpák is akkor sérülhettek meg, vagy a galambok verték/ tojták le. Tudom, magántulajdon. Mi közöm, közünk hozzá? Mi itt vagyunk otthon. Ez lett a lakóhelyünk.
Kicsit fáj, hogy Szolnok kimaradt, ám Szolnokról nézve így is érdekes a Walter Rózsi villa brutalista építészetünkről szóló kiállítása. Hátha egyszer Szolnokon is lehet erről így beszélni.
A szolnoki Kossuth tér 2., 3. és 4. szám alatti épületeket és az éppen kopár piacteret mutató fotó 1894 és 1918 között bármikor készülhetett. Képeslapváltozata a nagy háború utazó emléke.
