A szlovéniai Bledi-tó környéke az a hely, ahol valószínű, hogy az egykori Osztrák-Magyar Monarchia területén létrejött valamennyi ország rendszámával találkozni fogunk. Trieszt pedig nekem az az olasz város, ahol a Monarchia minden városa visszaköszön a házakban. Eltávolodás.
Bő fél évszázaddal ezelőtt lehetett utoljára úgy látni a szolnoki Kossuth út 16. számú telken álló, egykori Népbankot, ahogy Danka István - szerintem 1972-ben - megörökítette. A fotó készítése idején még éppen a szolnoki helyőrségi művelődési otthon működött benne, hogy aztán Sztár legyen belőle.
A Baross utcai alternatív várakozásról írt cikk komoly hullámokat vetett. Egyik irány a "nekik mindent szabad", a másik a "hol vannak a rend éber őrei" megközelítés volt.
Enyhe kifejezés, hogy leesett az állam. Arról nem is beszélve, hogy Szolnok szeretetét ennyire szépen és töményen sem tapasztaltam még. Irigylem azokat a gyerekeket, akik a Széchenyi piros iskolájában részesei lehetnek Kádár-Csomor Gábor rajzfoglalkozásainak. Van remény.
A szolnoki emlékezet sok létesítményt köt a 900 éves évfordulóhoz, miközben ezek közülük sokat jóval korábban kezdtek tervezni, nem egyet 1975 előtt átadtak, és olyanok is akadnak, amelyeket évekkel később avathattak fel. De legalább ennyire érdekes, hogy miért éppen 1975 lett a jubileumi év.
A Baross 40. előtt a járdán parkoló autóról megjelent írás kapcsán erős vélemények „hangzottak” el. Gondoltam tehát, tegyük tisztába az ügyet. Ha már változást nem lehet elérni.
Vasmunkás-szobor? Csatornadarabokból vagy felnikből kreált köztéri alkotás? Mészkőcsobogó talán a Ligetben, és egy újabb kuporgó valahol? Ismeretlen szolnoki „szobrok”. Gondolkodjunk!
Úgy korrekt, ha ezt is tőlem és itt tudják meg. Már nem vagyok helyi kabinetfőnök, de már soha nem is leszek csak klaviatúraforradalmár, és a hobbim, a blogSzolnok többet jelent ezután.
Tudom, menő, sőt olykor hasznos az elektromos roller, de autósként és gyalogosként rettegek az ezzel közlekedőktől. Közben féltem is őket, mert olykor kész oroszrulett, amit művelnek.
