Spanyolország a napokban ünnepelte annak fél évszázados évfordulóját, hogy a polgárháborúban (1936-1939) a nacionalista erőket vezető fasiszta Francisco Franco tábornok országlása (1939-1975) véget ért. Halála után két nappal, 1975. november 22-én trónara lépett I. János Károly, és a még Franco által összeállított „országgyűlés” elindította az országot a demokratikus fejlődés útján. Nem kevés teherrel, hiszen Franco diktatúrájának közel 400 ezer áldozata volt, 1975-ben tele voltak a börtönök, az ország gazdasága éppen csak erősebb volt Magyarországénál, külföldi működő tőke alig érkezett, nem voltak pártok, szabad sajtó, sőt a válást is törvény tiltotta. A terhek ellenére, a különböző világnézetű spanyolok valahogy mégis elindultak egy terrorizmussal, szeparatizmussal terhes rögös úton, amit már az „elején” olyan sikerek fémjeleztek, mint az 1982-es foci világbajnokság, az 1992-es Sevilla-i világkiállítás és az ugyancsak 1992-es Barcelona-i nyári olimpia. És, hogy egy friss sikert is citáljak: a hetvenes években megnyitott Madrid-Barcelona vasútvonalon, ahol eddig 300 km/h-val közlekedtek a vonatok, hamarosan 350 km/h-ra nő a sebesség.

Spanyolország hetek óta az ötvenéves évforduló lázában égett. A közszolgálati televízió esti híradójában – amiben a szemenszedett hazugságok helyett általában olyan fontos témák is vezető hírek lehetnek, mint a mellrák elleni küzdelem – minden nap archív felvételeken idézték meg a vértelen hatalomátadást, Franco temetését, I. János Károly beiktatását, a diktatúra áldozatait – például Federico Gracia Lorca –, a demokrácia buktatóit (pl. sikertelen csendőrpuccsa). Érzékelhető volt, hogy miközben a demokratikus működés ott is olykor csorbát szenved – bár mit nem adnánk az ő korrupciójukért –, a megtett út, maga Spanyolország és a demokrácia, nekik őszintén fontos. És az „ünneplésből” nem maradhattak ki a közösségimédiafelületek sem. Az alábbi videó is oda került fel, ajánlom a megtekintését.

És, hogy érthető legyen, miért tartom ezt fontosnak, álljon itt a szöveg fordítása, némi magyarázattal (muchas gracias B. K.):

La democracia es tu poder – Espana en Libertad. 50 anos

(A demokrácia a te erőd – Spanyolország szabadságban 50 éve. – Itt némi szójáték is van, mert a poder nemcsak erőt jelent, hanem valami olyasmit is, hogy lehet/lehetsz)

Poder opinar (Lehet gondolkodni)

Poder creer (Lehet hinni)

Poder no creer (Lehet nem hinni)

Poder operarte sin tener un seguro privado (Élheted az élezted privát egészségbiztosítás nélkül – Azaz az állami egészségügy is gondoskodni fog rólad)

Poder abortar (Lehet abortuszod – Spanyolországban ez immár legális, a te tested a te döntésed)

Poder ser de derechas, (Lehetsz jobboldali)

de izquierdas (baloldali)

de centro (Állhatsz középen)

Poder ser de nada. (Lehetsz sehol)

Poder casarte (Házasodhatsz – a filmben eközben sokféle párt látunk)

Poder divorciarte (Elválhatsz – Franco idején nem lehetett)

Poder ser monárquica (Lehetsz monarchista – azaz királypárti, aminek Francoék is mondták magukat)

O poder ser republicana (Vagy lehetsz köztársasági)

Poder frenar el odio. (Gátat szabhatsz a gyűlöletnek)

Poder morir con dignidad (Meghalhatsz méltósággal – Spanyolországban bizonyos körülmények között az eutanázia is megengedett)

Poder haber llegado en patera, y que tu hijo, juegue en la selección espanola. (Érkezhettél csónakban – ezzel a menekültekre, migránsokra, illegális bevándorlókra utalnak – és a fiad játszhat a spanyol válogatottban)

Poder ser nacionalista, progresista, conservador (Lehetsz nacionalista, progresszív, konzervatív)

incluso terraplanista (Akár laposföldhívő)

Poder cuestionar la información (Megkérdőjelezheted az információkat/híreket)

poder cuestionar a los poderosos (Megkérdőjelezheted a hatalomban lévőket)

Poder cuestionar este anuncio (Megkérdőjelezheted ezt a hirdetést – azaz a kormány kisfilmjét)

Poder luchar por le que crees (Küzdhetsz azért, amiben hiszel)

Poder querer (Szabad szeretned)

Poder ser (Szabad létezned)

La democracia es tu poder (A demokrácia a te erőd!)

defiendela (Védd meg!)

50 anos de Espana en libertad. (50 éve Spanyolország szabadságban)

A kisfilmhez a Youtube-on egy rövid szöveg is tartozik: Poder opinar libermente, poder casatre con quien tú quieras, poder decidir sobre tu cuerpo, poder cuestionar esta campana, poder ser derechas, de izquierdas, de centro, poder ser nada.Hace 50 anos este país inició el camino hacia la libertad que nos ha traído los derechos que hoy disfrutamos, defiéndelos. (Szabadon alkothatsz véleményt, összeházasodhatsz azzal, akivel csak akarsz, rendelkezhetsz a testedről, megkérdőjelezheted ezt a kampányt. Ötven éve az ország elindult a szabadságba vezető úton, ami biztosítja azokat a jogokat, amiket ma élvezhetünk, védd meg ezeket!)

Mi sem vagyunk egyformák. Nekem nehéz könnyek nélkül végignézni ezt a kisfilmet. Azt hiszem, leginkább azért, mert ez a film is azt mutatja, hogy kormánypropagandát lehet így is művelni. A jó kormányzás szólhat arról is, ami az ország lakóit a különbségeik ellenére összekötheti. A más, a másként gondolkodó, a mást akaró nem elpusztítandó, lealázandó, megsemmisítendő, hanem erő a közösség, a demokrácia számára.

Szeretne hinni az ember abban, hogy egyszer még nálunk is lehet így… Szeretne optimista lenni az ember, hogy az elmúlt évek családokat, barátokat szétszakító gyűlölködése, kirekesztése gyorsan gyógyítható… Szeretné eltemetni az ember a pesszimizmusát, hogy történjen itt bármi jövő áprilisban, a fejekben és a lelkekben okozott sebek nagyon lassan gyógyulnak majd, ha egyáltalán… És az nem lehet vigasz, hogy Spanyolországba talán nemcsak hajón érkezhetsz, hogy a gyerekedből Spanyolországban legyen majd valaki. Mert jó lenne nem Spanyolországban valami nagyon hasonlót teremteni. Végül is 2039-ig még nálunk is történhet csoda.