Weinstock Ernő 1928 és 1932 között készült fotóján látszik igazán, milyen szép volt Szolnok első vasbeton közúti hídja, amely alatt átnézve a Tisza-part akkori fejlődése is felsejlik.
A blogSzolnok Album rovatában jelent meg egy fotó a vasútállomástól induló konflisról. A kép hátulján ez szerepelt: „Szolnok utolsó konflisa, 1966”. A közös emlékezet azonban mást mond.
Tanulóváros a vasútállomásnál, olajosok által támogatott iskolabővítés az Abonyi úton, 90 fős vetítőteremmel megálmodott moziüzemi székház, és egy meg nem épült 1000 fős sportcsarnok.
A bukott kormány propagandasajtóját eddig nem nézegettem, de lehet, hogy ott még mindig a narancs győzelméről írnak? Avagy Szolnokra lassabban érkeznek a hírek, mint 1848-ban? Segítsünk!
Egy iciri piciri agyú szolnoki elment bevásárolni, bevásárlókocsiját megtöltötte, és egy százasért a kocsit is hazavitte. Már hallom a hasonló szolnokiakat, akik védelmére kelnek. Nem nekik jelezném, hogy az iciri piciri agyú lopott. Az igaz baj pedig az, hogy ezt látványosan hirdethette is Szolnok utcáin. Senki nem szólt. Mert ez ugyanúgy rendben van, mint az otthona közelében hagyott, lopott bevásárlókocsi, aminek gondja már nem az övé. Öleljék keblükre!
Az Otthonunkért a Cukorgyári Lakótelepért Egyesületet hamarosan, többségében nem „őslakosok” alapítják meg, akik azonban Szolnok egyik ikonikus szegletéért már eddig is sokat tettek.
Pataky Attila, Deák Bill vagy éppen Tóth Gabi és GwM választások előtti, a kulturális miniszter általi kitömésének kiderülése közben ne feledkezzünk meg a szolnoki kedvezményezettekről!
Weinstock Ernő 1928 és 1932 között készült fotóján látszik igazán, milyen szép volt Szolnok első vasbeton közúti hídja, amely alatt átnézve a Tisza-part akkori fejlődése is felsejlik.
A blogSzolnok Album rovatában jelent meg egy fotó a vasútállomástól induló konflisról. A kép hátulján ez szerepelt: „Szolnok utolsó konflisa, 1966”. A közös emlékezet azonban mást mond.
