2025.10.14. (kedd)

A Tiszavirág-hídon

A Tiszavirág-hídon

Dátum:

- A százados vagy hülye, vagy valamire készül - mondta Edit egykedvűen, amikor Bán Bélával megálltak a Tiszavirág-híd közepén. Távolról inkább félrelépő párnak, sem mint rendőrségről frissen szabadult nőnek és lehallgatástól tartó barátjának nézhették őket. A városi kapitányságtól a Tiszai hajósok teréig egyetlen szót sem szóltak, miután az autóban Bán ezt egyértelmű kézmozdulattal megtiltotta.

– A százados vagy hülye, vagy valamire készül – mondta Edit egykedvűen, amikor Bán Bélával megálltak a Tiszavirág-híd közepén. Távolról inkább félrelépő párnak, sem mint rendőrségről frissen szabadult nőnek és lehallgatástól tartó barátjának nézhették őket. A városi kapitányságtól a Tiszai hajósok teréig egyetlen szót sem szóltak, miután az autóban Bán ezt egyértelmű kézmozdulattal megtiltotta.

– Az utolsó kihallgatáson nem Gulyás halálának a dossziéja volt előtte – folytatta a nő a Tiszát bámulva. – Aztán kibökte, hogy a telefon és a notesz kell neki. Gondolom az, amit Lacika bízott rám a baleset után. Szerinted azt várja, hogy oda adjam neki?

– A még mindig kómában fekvő főnököd kincset érő jegyzeteit? – Bán a nőre nézett, és alig hallhatóan nevetett. – Ha akarnád, se tudnád már átadni neki.

– Mert? Miért nem? – Csattant fel a nő. – Hazamegyek, elkérem a kisebbik fiamtól, aztán megkapja a százados, én meg végre kiszállhatok ebből a rémálomból. Persze előbb meg kell magyaráznom a fiamnak meg a férjemnek, hogy mi ez az egész. De tudod, mit Bán! Nem értem, mi folyik itt – a hídon közlekedőket szemmel tartó férfira nézett, majd miután az nem válaszolt, oldalba bökte. – Te érted?

– Nem. Vagyis nem pontosan – felelte a férfi, majd szemét összehúzva az országzászló környékét vizsgálta. – Az azonban biztos, hogy nagyon kell nekik a telefon és a notesz, ezért is vittek be téged.

– A fenét! Engem Gulyás halála miatt vittek be.

– És alig fél órával később már be is törtek hozzátok, de csak a te cuccaid között keresgéltek – felelte Bán mosolyogva, miközben belekarolt a nőbe és elindult vele a Tiszaliget felé.

– Hová megyünk? Engedj el! Miért nem mondta senki, hogy betörtek hozzánk? Engedj már el – rántotta ki kezét a férfi karjából. – Hová a frászba viszel? Bán! Elegem van. Haza akarok menni.

– Az is meg fog történni, ahogy a betörés történetét is elmesélem, de nem szeretném, ha mindezt más is hallaná – és újra kézen fogta Editet, és sietős léptekkel elindultak a Liget felé. A strandhoz azonban már nem mentek át, a híd alatt visszafordultak, és Bán a Lakat-faltól figyelte a hídon áthaladó embereket. Egy perc se telt el, és fejével intett a duzzogó nőnek, hogy nézzen fel a hídra.

– Ez meg mi a francot keres itt – csuklott el Edit hangja.

– Minden bizonnyal minket, pontosabban a noteszt és a telefont. Valószínűleg tudták, hogy a balesetetek után Laci átadta neked ezeket. Azért vittek be másnap a rendőrségre, hogy utána az üres lakásotokban megkereshessék. Csak azzal nem számoltak, hogy a férjed meg a lógós fiacskád is otthon lesz, akik megzavarták a betörőket. Nyugi, semmiben és senkiben nem tettek kárt, mivel láthatóan nem ez volt a céljuk – mondta Bán, miközben a híd alól kinézve látta, hogy a százados idegesen járkál a strand kerítése előtt. – A notesz és a telefon most már jó helyen van, a lányom hozta el a fiadtól, aki némi zsebpénz-kiegészítés fejében azonnal átpasszolta őket.

– Bán! Adjuk inkább nekik, nekem elegem van – mondta lehajtott fejjel, szipogva a nő.

– Azt már nem. Előbb minden bejegyzést és számot átnézünk, mert ezekből kiderülhet, kinek a pénzével zsonglőrködött Gulyás, és mi köze ennek az egésznek a Madas-ház kincséhez. Amíg nálunk a notesz és a telefon, előnyben és egy kicsit biztonságban vagyunk.

– Egyiket sem akarom. Csak a régi, nyugalmas életemet – zokogott fel Edit a Tiszavirág-híd Liget felőli lába alatt.

Előző cikk
Következő cikk

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

A Tiszába zuhant?

– Béla nincs meg – néztek egymásra sápadtan a tintakék ruhás brigádtagok az épülő Tisza-híd Liget felőli végénél, miután a régi szerkezet egy darabja hatalmas robajjal belezuhant a folyóba. – Az a marha elindult a túlpartra, mert valami szerszámot a Szabadság téren hagyott – igazította meg tintakék nadrágja kantárját Lajos, aki negyedik éve nemcsak együtt dolgozott az új híd építésén Bélával, de vele is lakott a munkásszállón. – Nem érhetett át! Mert azok a balfasz pestiek elcseszték a kötéseket.

A kivétel kérése

A Magyar Néphadseregben kezdtem kártyázni, egyáltalán kártyajátékokat játszani, ami addig kimaradtak az életemből. Gyorsan tanultam. Vagy rengeteg időnk volt. Az alapkiképzés után a laktanyától és a várostól is távoli, egy repülőteret kiszolgáló bázisra kerültem, ahol csak unatkozni lehetett volna, ha nem találjuk fel magunkat.

Ma is szeretik Bébét?

Ki lehetett B.B. és ki, aki annyira szerette, hogy ezt egy sárga falon, hatalmas fekete betűkkel ki is fejezte? Egyáltalán B. B. tudta, hogy neki szól az az üzenet? Vagy ma is él valahol, valaki, aki nem is sejti, hogy évtizedek óta tudjuk, hogy őt szeretik?

Milléri búcsú

Évekkel ezelőtt, amikor a gyerekek még háborogtak amiatt, hogy túl sok időt töltök kint a telken, azt mondogattam, ha majd meghalok, itt szórják szét a hamvaimat. Nem vettek komolyan, somolyogtak, legyintettek. Ma már könyörgök, eszükbe ne jusson! Úgy akartam elmenni, hogy rendben hagytam a telket, de nem így lesz. Ma utoljára kijöttem a Millérre. Kijöttem? Kihoztak.