– Szevasz Tonikám, Gerzson vagyok. Vendégségben van nálad egy hölgy, aki szerintem, éppen indulni szeretne – szólt a telefonjába a füredi kapitány, miután volt közgés osztálytársával leparkoltak Szolnok Rózsadombján. – Tonikám, ne ködösíts! Nem tudom cserébe Ványai Andrást adni, mert már nincs Szolnokon – aztán hosszan hallgatta a férfit a vonal túlsóvégén. – Na, kísérd ki szépen a hölgyet!
– Elengedni? – Kérdezte a mellette ülő Traktor, amikor a rendőr letette a telefonját.
– Reméljük. Egyébként tudod, miért keresi Ványait?
Az ügyvéd a fejét rázta.
– Azt mondja, végre bosszút állhat azon, aki huszonöt éve tönkretette a családját. Ha elkapja Ványait, be tudja bizonyítani, hogy nem az anyja sikkasztotta el a Szapáry úti bank pénzét.
– Ezek szerint igaz Ványai meséje?
– Hogy az ő variációja igaz, vagy van a történetnek egy másik olvasata is, nem tudom. Az viszont egyre biztosabbnak tűnik, hogy 1989 karácsonyán nagyon sok pénz tűnt el az akkori OTP-ből. Amihez vagy volt köze Ványainak, vagy valahonnan ismerte a sztorit.
– Ha Olajos Toni is ismeri ezt a történetet, sőt valami módon izgatja is, akkor nem kételkednék benne. Nem egy törvénytisztelő, egyenes figura, viszont hülyeségekre soha nem pazarolta az energiáit. És ne feledd, hogy beszéltem olyan öreg ügyvéddel, aki emlékszik olyan hagyatéki tárgyalásra, ahol valaki azért lett öngyilkos, mert sikkasztást akartak rákenni. Nem zárható ki, hogy Toni anyjáról volt szó.
– Akkor viszont reménykedjünk, hogy Ványai valóban felült arra a rohadt korfui gépre. Csak azt tudnám, minek jött haza?
– Mert osztálytalálkozója volt, és hívtuk. Huszonöt év alatt egyetlenegyszer sem jött el. Most meg úgy gondolhatta, elég régen volt már az a bankrablás, nyugodtan hazajöhet. Gondolom, Annával is akart találkozni.
– Hülye vagy! Annával a Közgén kívül is bármikor találkozhatott volna. Ráadásul nem ő az egyetlen, aki soha nem jött el a találkozókra. Ha pedig azt mondod, hogy akik eddig nem jöttek el, valami hasonló, zaftos ügyben sántikálnak, és ha majd mégis feltűnnek, nekem részt kell vennem az ügyük elsikálásába, többé velem se találkozol a Közgénél. Egyébként meg, ha Ványai haza mert jönni, és tényleg akart valamit Annától, akkor miért lépett le egy nap után?
Megcsörrent a rendőr mobilja. Elővette, egy darabig nézte a kijelzőn az ismeretlen számot, majd felvette.
– Szevasz Jozsókám – szólt bele vidáman, ahogy felismerte másik, egykori osztálytársa hangját. Majd ahogy hallgatta, arcára az elképedés és a lemondás ült ki. Köszönés nélkül tette le a telefont.
Traktor kérdően nézett rá.
– Legalább ezt is tudjuk.
– Mit?
– Hogy Ványai miért csak egy napig maradt? Ja, és hogyan jutott el a Tiszaligetből Ferihegyre.
– Jozsó vitte.
– Bezony. Miután Olajos emberei már a vasárnapi ebéd után felkeresték, és nyomatékosan arra kérték, hogy mutassa be nekik Ványait. Betojt, megígérte, elrohant érte a Gardenbe, ott azonban Ványai meghatotta, így nem Olajos Tonihoz vitte, hanem Ferihegyre.
– Nem azt mondta, hogy csak ma reggel voltak nála az ismeretlenek, akik megverték?
– De. Csak azt felejtette el megemlíteni, hogy nem ismeretlenek voltak, és nem először jártak nála. Most is csak azért telefonált, mert Csongor felhívta, hogy Annát Olajos Toni elrabolta, és ettől is rettenetesen betojt.
Ebben a pillanatban kinyílt a Kaán Károly úti villa kertkapuja, és kilépett rajta Anna. Mire a két férfi észbe kapott, a házhoz közelebb álló Csilla már ott termett az autójával, az elegáns pedig beült.
– Most azonnal hívd fel Csongort, hogy Annával jöjjenek a Közgéhez – adta ki az utasítást a füredi kapitány, miközben indított. – Aztán hívd fel azt a beszari Jozsót, hogy a Közgénél találkozunk. Ha húzódozna, mondd meg neki, akkor se jár jobban, ha én megyek érte, és nem Olajos Toni emberei.