A város infrastruktúrája mindenkié. Ugyanis azért van, hogy komfortosabbá tegye a lakók életét. Amibe belefér az is, hogy magánérdekből használjuk, sőt hasznot termeljünk vele. Már csak azon kellene elgondolkodni, hogy a haszonszerzéssel okozott kárt ki térítse meg vagy állítsa helyre.
A saját telkén mindenki azt tárol, amit akar. Miként a füvet is akkor nyírja, amikor kedve tartja. És kísérletezhet azzal is, hogy egy használaton kívüli kisbuszt mennyi idő alatt nő be a fű. Még mindig jobb, mintha sittet vagy használt autógumit tárolna ugyanott. Nincs tehát itt semmi látnivaló. Tessék elfordított fejjel továbbhaladni! Ez Szolnok belvárosa. Itt a tulajdonnal csak jogok járnak, kötelezettségek nem. Vagy rajtam kívül mindenki vak.
Benedek Szabolcs szolnoki kötődésű író új regénye nem véletlenül jelent meg a Tanácsköztársaság centenáriumán, hiszen főhőseit jórészt a száz évvel ezelőtti Budapesten, a kor ismert alakjai között mozgatja. Az íróval a Vörös, mint a vér mellett korábbi regényeiről is beszélgettünk.
A szolnoki Sztálin-szobor ötlete nem legenda. Ha kisebbet álmodnak, akkor ma a Megyeháza és a Szigligeti utca között tér nyúlik a Tiszáig, ahol 1956-ban ugyanúgy ledöntik Dzsugasvilit, mint Budapesten. A Kommunista kiskirályok című kötet azonban nemcsak erről szól és nem ezért fontos.
Hol volt Szolnokon a második világháború előtt FIAT képviselet? Hány szobája volt ugyanakkor a Nemzeti Nagyszállónak a Szapáry úton? Nagyjából erre a két kérdésre adhatott biztosnak tűnő választ az az autóstérkép, amelyet egy bizonyos Kemenes Oszkár adhatott ki Budapesten.
A szolnoki Kossuth téren készült kép egy május elsejei felvonulást mutat. Egyértelmű, hogy a fotós csak 1957-ben, ’58-ban vagy ’59-ben dolgozhatott, a Magyar utca torkolatánál állva.
Nem hinném, hogy a Tiszaligeti strandfürdő van elátkozva. Inkább mi, szolnokiak a választott vezetőinkkel. Bezár, nyitva marad? Lassan nyolcadik éve nem tudhatjuk, mi és miért történik.
A World Press Photot azért kell minden évben megnézni, hogy ne felejtsük, még a világ naposabb oldalán élünk. Meg azért is, mert a tavalyi szörnyűségeket az ideiek könnyen felülírják.
Az árnyékokkal díszített, vakolatlan tömb Szolnok kellős közepétől méternyire áll. 130 éve. Ez volt a 20 évvel korábban megyeszékhellyé tett város első bálterme. Amíg nem volt színházépületünk, itt léptek fel a vándortársulatok. Majd némafilmeket vetítettek benne, a harmincas évek elején pedig ezen a helyen nyílt meg a Szolnoki Mozgó. Sokan Vörös Csillag, vagy Nemzeti moziként emlékeznek az épületre. Ma fa nő a tetején. Húsz éve várjuk, hogy más képet mutasson a Sütő utca felé.
