Vasútmodell kiállítás, Soma mamagésa, Rajkó zenekar, Benkó Dixiland Band, L?art Pour L?art, Csernus Imre, Lajkó Félix, Magna Cum Laude, Néptáncfesztivál - csak néhány program, amit erre a tavaszra kínál az Aba-Novák Kulturális Központ (ANKK).
A tavalyinál is kiválóbb szombat délutáni program volt a szolnoki csata. Részben azért, mert idén nemcsak a Kossuth téren folyt az ütközet, hanem már a Szapáry utcában is. Sokan voltak kíváncsiak a borítékolható kimenetelű csatára. De sokkal többen is lehetnének.
Eszembe nem jutott eddig, hogy megszámoljam őket. Természetes, hogy léteznek. Van közöttük újszülött, tinédzser korból lassan kilépő, érett középkorú, több is, és talán szép korú, akit eddig nem is ismertem. A szolnoki hidak.
Karczag Ferenc 2005 óta tagja a Szigligeti Színház társulatának. Ebben az évadban az Üvegcipőben, a Tanítónőben és a Kalandban láthattuk, de március 4-től Schiller Ármány és szerelem című drámájában is színpadra lép. Az új bemutató próbája közben beszélgettünk.
Amikor arról írtam, hogy csak haza akartam menni, nem gondoltam, hogy a dilemmám másokat is megérint. Pedig úgy tűnik, nemcsak engem zavar, hogy bizony helyzetekkel nem tudunk mit kezdeni.
Nem tudom, emlegették-e már annyiszor Szolnokot tévésorozatban, mint az RTL Bróker Marcsi szériájának első részében. Az alkotók nem akarták letagadni, hol játszódik a történet.
A szolnoki megyeházát és akkor még a Gorove út elejét ábrázoló lapot egy olyan katona küldhette Kispestre, aki két hónappal később már Kolozsváron állomásozott. 1940 nyarán.
A kelet-franciaországi Mulhouse ugyan még csak nyolcszáz éves, de a belvárosában több parkoló helyére is virágágyást építettek. És ezzel nincsenek egyedül. Tudom, hogy ez egy másik Kelet.
Négy évtizede csodálatos álmokat szőttek a szolnoki Tabánról. Ugyanakkor 3 forintra emelkedett egy gombóc fagyi ára, a helyi színház és rádió pedig új vezetőt kapott. Régi augusztusok.
