A város jelképéről kapta a nevét, de nem akarom azt mondani, hogy ezért lett olyan a sorsa, amilyen. Ott áll a város közepén, mint egy szellemház, amit se működtetni, se lebontani nem éri meg. Hát akkor mi lesz vele? Megvárjuk, amíg összedől. Nem kellene!
Valamikor a hatvanas évek végén készült egy terv a Baross-Szapáry-Ady utcák által határolt terület beépítésére. A terv csak félig valósult meg. Szerencsére.
A West Balkánban történtek kapcsán felvetődött, jogszabályban kellene korlátozni, hogy a 16 éven aluliak este 10 után ne tartózkodhassanak szórakozóhelyeken. Azt hiszem, a Szolnok belvárosában élők ezt örömmel támogatnák. Igaz, megelégednének a meglévő előírások betartatásával is.
Az Album rovatba múlt héten felrakott Utcavég című cikkemben tévedtem. Az utcát ugyan eltaláltam, a végét azonban nem. Alapos levelében erre hívta fel a figyelmem Gulyás Katalin, a múzeum munkatársa.
Folytatódik az Ádámok és Évák ünnepe a Szolnoki Szigligeti Színházban. A tavalyi nagysikerű Ember tragédiája után, ebben az évben Bibliából vett jeleneteket állít színpadra mintegy 300 diák. Az egyik ötletgazdát és a megvalósítás színházi motorját, Kiss József művészeti vezetőt kérdeztük.
A szolnoki megyeházát és akkor még a Gorove út elejét ábrázoló lapot egy olyan katona küldhette Kispestre, aki két hónappal később már Kolozsváron állomásozott. 1940 nyarán.
A kelet-franciaországi Mulhouse ugyan még csak nyolcszáz éves, de a belvárosában több parkoló helyére is virágágyást építettek. És ezzel nincsenek egyedül. Tudom, hogy ez egy másik Kelet.
Négy évtizede csodálatos álmokat szőttek a szolnoki Tabánról. Ugyanakkor 3 forintra emelkedett egy gombóc fagyi ára, a helyi színház és rádió pedig új vezetőt kapott. Régi augusztusok.
A jórészt társadalmi munkában kialakított Tiszaliget végében lévő Turisztikai Központ ideális lenne lakóparknak, főleg, ha a Csáklya utcai híd miatt az a vége is megnyílna a Ligetnek. Jaj!
