Egy mondás szerint, ha egy várost meg akarsz ismerni, akkor menj el az ottani piacra. Szolnokról is sokat elárul a piac, ahol nemcsak vásárolni, de nézelődni, illatokat keresni és a beszélgetésekbe belehallgatni is érdemes. Kihagyhatatlan hely.
Lassan elkopik a Tisza partjáról a város egykori ipari jelképe, a tárház. Máshol ilyen épületekből szoktak modern művészeti múzeumokat, meg fantasztikus kulturális központokat varázsolni. Máshol.
Ha ebben az évadban csak egy darabot tudnak megnézni Szolnokon, akkor az A tanítónő legyen. Mert akkor elmondhatják, hogy egy valóban megrendezett, mesterségük legjavát adó színészekkel színpadra állított darabot láttak. És még gondolkodniuk is kellett!
A Kérdezem rovatban jelent meg az épülő gyaloghídról egy rövid interjú. Az iwiw-en többen is megjegyzést fűztek a cikkhez. Én is elmondom a magam véleményét.
Talán cáfolható, hogy 1980-ban örökítették még az egykori 1-es ABC-t. Annyi azonban biztosan hozzátehető, hogy a fotós télen, szombat délután vagy vasárnap dolgozott az 1-es parkolónál.
Tudom, hogy évek óta nem esett ilyen sok hó, és nincs annyi hólapát meg hómunkás, amivel mindenünnen el lehet takarítani a havat. Azt is tudom, hogy a hó eltakarítása alapvetően a tulajdonos feladata. Ezért is kell azt feltételeznem, hogy a Hubay út és a Kossuth tér találkozása senkié sem, hiszen ott tíz nappal az első hóesés után sem sikerült takarítani. A város főterének egyik bejárata egy latyaktenger, mert senkiföldje. Vagy csak nincs gazdája a városnak?
Szolnok 150 évvel ezelőtti megyeszékhellyé válásának egyik következménye volt, hogy újfajta lakhatási körülményeket kellett teremteni a városban. Szolnokon is elindult a bérházak építése.
A Tisza-parton, a Tisza szálló mögött, a sétányon parkoló autókról írtam A Kivert Biztosítékban (AKB), ami szándékom ellenére további témákban is „megszólaltatta” az olvasókat.
