A leghíresebb magyar fotóriporter, Robert Capa képeiből nyílik kiállítás április 1-jén a Szolnoki Galériában. A (H)Arcok - Az ismeretlen Robert Capa című kiállítás május...
Számoljunk egy kicsit! Aztán nézzünk egymás szemébe! És valljuk be, hogy ezt a kampányt, a törvényesen rendelkezésre álló pénzből nem lehet kihozni. Aztán szomorkodjunk: ugyanolyan hazugsággal múlik a régi, mint amilyennel jön az új. Ez pedig nem azt vetíti előre, hogy nem ott folytatódik majd minden, ahol majd abbamarad.
Meglepő mennyiségű kulcsot másolt már le az elmúlt 17 évben. Ennél talán csak a piac mellett álló pavilon falán lógó vakkulcsok száma az elképesztőbb, meg az, ahogy Pisti - azaz Nagy István - azonnal leemeli a megfelelő darabot. Vevőinek nemcsak kulcsot másol, vidámságot is ad. Egy boldog ember a város közepén. (Tallózás a korábbi cikkek közül.)
Meglepődtem, hogy alig két évtizeddel a magyarországi motorizáció indulása után Szolnokon is elindult az autóbusz-közlekedés. Mi több, a két világháború között, több szereplő is próbálkozott ezen a piacon. Honnan tudom? Találtam egy aprócska, de érdekes kiállítást a buszpályaudvaron.
Az alföldi gátak teteje a legtöbb esetben hullámos és gazos, tehát azt is mondhatnánk a szolnoki Zagyva-gát művésztelep melletti részére, hogy nincs itt semmi látnivaló. Meg máshol a város parkjai, zöldterületei rendben vannak. Én is csak azért citálom a milliárdos beruházással várfallá lett gátat, hogy mielőtt újabb közterületek megújítására pályázik Szolnok, gondoljuk át: mit tudunk kezdeni a meglévőkkel.
A Házmesterek a vészkorszakban című könyvet azoknak ajánlom, akik még hisznek abban, hogy a történelem ismételheti önmagát, ezért kíváncsiak, miként lesz a kisember gonosszá.
– Béla nincs meg – néztek egymásra sápadtan a tintakék ruhás brigádtagok az épülő Tisza-híd Liget felőli végénél, miután a régi szerkezet egy darabja hatalmas robajjal belezuhant a folyóba. – Az a marha elindult a túlpartra, mert valami szerszámot a Szabadság téren hagyott – igazította meg tintakék nadrágja kantárját Lajos, aki negyedik éve nemcsak együtt dolgozott az új híd építésén Bélával, de vele is lakott a munkásszállón. – Nem érhetett át! Mert azok a balfasz pestiek elcseszték a kötéseket.
Legfeljebb másfél évtizede működhetett a Tisza szálló, amikor egy Szolnokra bevonult fegyverneki fiatalember ezzel a már háborús minőségű képeslappal üzent egy otthoni ismerősének. Ám nem emiatt mutatom meg ezt a lapot.
