2025.10.14. (kedd)

Gáz helyett fék

Gáz helyett fék

Dátum:

- Jozsó agyoncsapása előtt húzzunk el innen, nehogy kijöjjenek a kollégáid helyszínelni - mondta határozottan Traktor. - Személyi sérülés nem történt, a biztosítók majd rendezik a károtokat, viszont, ha órákig kell itt vesztegelnünk, soha nem tudjuk Annát kiszabadítani. Egy szót se, Csongor beül Csilluska mellé, és irány a Széchenyi!

– Jozsó agyoncsapása előtt húzzunk el innen, nehogy kijöjjenek a kollégáid helyszínelni – mondta határozottan Traktor. – Személyi sérülés nem történt, a biztosítók majd rendezik a károtokat, viszont, ha órákig kell itt vesztegelnünk, soha nem tudjuk Annát kiszabadítani. Egy szót se, Csongor beül Csilluska mellé, és irány a Széchenyi!

– Miért kell Annát kiszabadítani? – Kérdezte csodálkozva Csilluska, miközben elindult a kissé behorpadt autójával a Szolnok Ispán körútról. – Érdekes, hogy ti is éppen a Széchenyire tartottatok, amikor belém jöttetek. És mit csinált már megint az a hülye Jozsó?

Csongor fájó nyakát masszírozta, és nem sok erőt érzett magában ahhoz, hogy csacsogó volt osztálytársnőjének válaszoljon. Amire először úgy tűnt, nem is lesz szükség, mivel a dekoratív hölgy anélkül is folytatta.

– Anna se normális. Fél órája küldött valami ismeretlen számról egy SMS-t, hogy most nem tud beszélni, de azonnal menjek érte a Kaán Károly útra. Mit keres ez ott?

– Valami helyi bunkónál, Olajos Toninál időzik éppen – felelte Csongor fájdalmas hangon.

– Mit keres annál a senkiházinál?

– Meghívta magához vendégségbe.

– Tényleg?

– Nem. Csilluskám, az utat nézd! Tudod, hol lakik ez a Toni?

– Persze. Mindenki tudja. Ritka undormány háza van a Rózsadombon.

– Rózsadomb? Szolnokon? Ne röhögtess Csilla, fáj a nyakam. Ki ez az ember?

– Az igazi nevét nem tudom. Mindenki Olajos Toniként ismeri, talán valamilyen Antal. Az Olajos nevet onnan kapta, hogy nyakig benne volt az olajszőkítésben. Ott alapozta meg a vagyonát, ami állítólag az egyik legnagyobb a városban. Sokáig parkolt néhány teli tartálykocsi a rékasi iparvágányon, állítólag az is az övé volt. De ritka nagy paraszt. Nemrég mesélték, hogy meghívatta magát vadászni valami nagykutyákkal. Játszotta a fejét, hogy milyen fontos ember, meg mennyi mindenkit ismer, ami mellesleg igaz is, és ugráltatta a szerencsétlen kiszolgáló vadászokat. Az úttól tíz méterre lévő leshez nem volt hajlandó gyalog menni. Meg állítólag irtózatos balhét csapott, mert nem azt főzték neki a vadászházban, amit kért.

– Csilluska! Mesélhetsz, csak közben nem nyomkod állandóan a féket, mert Gerzson ismét beléd megy – mondta a nő mellett, a biztonsági övben kapaszkodó Csongor, miközben a visszapillantóban a másik két, egykori közgés osztálytársát figyelte. Csilluskát azonban nem tudta kizökkenteni.

– Szóval, nagyon aljas volt az a strici, de jól ráfázott. Valószínűleg jól leitatták, majd pucérra vetkőztették, kivitték a legtávolabbi leshez, és otthagyták. De közben még a saját telefonjával csináltak róla néhány durva fotót, amit a címlista néhány nevének elküldtek, sőt még a Facebook-ra is feltoltak. Keress rá, szerintem, most is van fent néhány. Hetekig mindenki rajta röhögött, és áldották azokat, akik ezt a beképzelt majmot így megszívatták. Nem is értem, Anna mit akar tőle.

– Valószínűleg, nem Anna akar tőle valamit, hanem fordítva. Erre utal a kedves invitálása is.

– Olajos Toni minden nőt megszerez, aki megtetszik neki. Bár nem értem, mit ettetek a Közgében Annán? Nekem speciel már akkor is jobb melleim voltak.

Csongor szemei elkerekedtek.

– Jó, Anna könyvelni jobban tudott, de nekem akkor is jobb alakom volt. Egyébként megjöttünk, ez annak a tahónak a háza. Anna kocsija nincs is itt.

– Menj tovább azonnal! – Kiáltott Csongor, mire Csilluska belelépett a fékbe, és lefulladt az autó. Még szerencse, hogy a füredi rendőrkapitány már korábban leparkolt az összetört szolgálati autójával.

A Kaán Károly utcai ház egyik tetőtéri ablakán viszont meglebbent a függöny.

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

A Tiszába zuhant?

– Béla nincs meg – néztek egymásra sápadtan a tintakék ruhás brigádtagok az épülő Tisza-híd Liget felőli végénél, miután a régi szerkezet egy darabja hatalmas robajjal belezuhant a folyóba. – Az a marha elindult a túlpartra, mert valami szerszámot a Szabadság téren hagyott – igazította meg tintakék nadrágja kantárját Lajos, aki negyedik éve nemcsak együtt dolgozott az új híd építésén Bélával, de vele is lakott a munkásszállón. – Nem érhetett át! Mert azok a balfasz pestiek elcseszték a kötéseket.

A kivétel kérése

A Magyar Néphadseregben kezdtem kártyázni, egyáltalán kártyajátékokat játszani, ami addig kimaradtak az életemből. Gyorsan tanultam. Vagy rengeteg időnk volt. Az alapkiképzés után a laktanyától és a várostól is távoli, egy repülőteret kiszolgáló bázisra kerültem, ahol csak unatkozni lehetett volna, ha nem találjuk fel magunkat.

Ma is szeretik Bébét?

Ki lehetett B.B. és ki, aki annyira szerette, hogy ezt egy sárga falon, hatalmas fekete betűkkel ki is fejezte? Egyáltalán B. B. tudta, hogy neki szól az az üzenet? Vagy ma is él valahol, valaki, aki nem is sejti, hogy évtizedek óta tudjuk, hogy őt szeretik?

Milléri búcsú

Évekkel ezelőtt, amikor a gyerekek még háborogtak amiatt, hogy túl sok időt töltök kint a telken, azt mondogattam, ha majd meghalok, itt szórják szét a hamvaimat. Nem vettek komolyan, somolyogtak, legyintettek. Ma már könyörgök, eszükbe ne jusson! Úgy akartam elmenni, hogy rendben hagytam a telket, de nem így lesz. Ma utoljára kijöttem a Millérre. Kijöttem? Kihoztak.