– Szép szemű, te nem Szolnokon élsz? A Tünde két hete bezárt. Oda hiába mennénk Gulyás nővérével. De, ha már visszahívod, a Nosztalgiát se javasolnám, az is lehúzta a redőnyt. Úgy tűnik, a Szapárynak egyelőre vége. A Freibe hívom Editet és Bán lányát – mondta határozottan a törött karú pincérlány.
A kávézó legtávolabbi asztalához ültek, az Aba-Novák festmény alá. A felfüggesztett közlekedési nápolyi habos kávét rendelt, a törött karú pincérlány forró csokit, Gulyás nővére meg egy erős teát, minden ízesítés nélkül. Zita teljesen maga alatt volt.
– Nem hittem volna, hogy így átvágnak bennünket. Biztosak vagytok abban, hogy Bán tört be Tündihez?
A másik kettő bólintott.
– Pedig, ahogy a Szigonyban beszélt, tejesen meggyőzött, hogy csak a lánya miatt keveredett az egészbe. De mi a francért vitte volna magával Tündi kincseit?
A másik kettő a vállával jelezte, hogy nincs válaszuk.
– Mekkora mázlisták vagytok! Mondjuk a százados nekem a kezdetektől gyanús volt. De azért nem hittem volna, hogy csak így eltegyen valakit láb alól. Ti meg voltatok olyan hülyék, hogy a gyilkosság után beültetek a megölt férfi kocsijába? És csak most esett le, hogy azt a kocsit akarta velünk megkerestetni a városban, amivel benneteket is fuvarozott?
A másik kettő válasz helyett, inkább szájához emelte a poharát.
– Persze, én se lehetek büszke a teljesítményemre. Ha nem vacakolok annyit a Szigony után, megelőzhettem volna a századost a kórházban.
A másik kettő tágra nyílt szemekkel tette le a poharát.
– Egyértelmű, hogy ő beszélte rá Kadalcseket a távozásra. Általánosban osztálytársam volt az ügyeletes nővér, aki felismerte a századost. Mielőtt Kadlacsek bejelentette, hogy saját felelősségére elhagyja a kórházat, legalább fél óráig volt bent nála a százados. Aztán a kórház parkolójában is az ő kocsijába szállt be, abba a régi piros autóba. Ne nézzetek már ilyen hülyén, a portás sráccal jártam valamikor, és én minden pasimtól barátságban szoktam elválni.
A másik kettő Zita válla fölött Bán lányának integetett, aki bizonytalanul állt a Frei közepén.
– Azt hiszem, már ti sem lepődtök meg azon, hogy amikor az apán kitett a kocsijából, nem azt csinálta, amit megbeszéltünk – kezdtek ömleni a szavak a feldúlt lányból. – Kiment a Gardenba, gyorsan összepakolt, és a számla kifizetése nélkül lelépett. Azóta mind a két mobilja ki van kapcsolva. Kis szerencsével már Hegyeshalomnál lehet. Most mi van?
A másik három sajnálkozva nézett a fiatal lányra, és először senki sem akart válaszolni.
– Milyen disznóságot csinált már megint?
Úgy tűnt, a törött karú pincérlány megszólal, de a fiatal rendőr a gipszére tette a kezét.
– Elvitte tőled a kincseket? Hogy a frászkarikába tudott bejutni a lakásodba? Basszus! Nehogy azt mond, hogy betört.
A másik három egyszerre bólintott.
– Akkor még csak Pest környékén lehet.
– Ki van Pesten? – Lépett az asztalhoz Edit, de a választ meg se várva kabátban ült le az ötödik székre, háttal a bejáratnak.
– Minden rejtély megoldódik – és az asztalra tett egy kemény, barna fedelű füzetet. – Most jövök Csaba özvegyétől, akinek elmondtam ezt az egész történetet. Teljesen kiakadt, és a kezembe nyomta a volt férje feljegyzéseit. Csaba precíz könyvelő volt, mindent pontosan felírt. Apádat ugyan nem tudtam elérni, de a századosnak már szóltam, hogy a Freiben várjuk.