2025.10.14. (kedd)

Koccanás a Kun Bélán

Koccanás a Kun Bélán

Dátum:

- Csilluska szerint Ványai még vasárnap felült a Korfura tartó gépre - kezdte Traktor, miután letette a telefonját. - A jegyet nem adta ki a kezéből, csak az adatait engedte leírni. Az viszont kérdés, hogy ha az osztálytalálkozó után mi vittük ki a Gardenbe, pár órával később, hogy a fenébe jutott el a Tiszaligetből Ferihegyre.

– Csilluska szerint Ványai még vasárnap felült a Korfura tartó gépre – kezdte Traktor, miután letette a telefonját. – A jegyet nem adta ki a kezéből, csak az adatait engedte leírni. Az viszont kérdés, hogy ha az osztálytalálkozó után mi vittük ki a Gardenbe, pár órával később, hogy a fenébe jutott el a Tiszaligetből Ferihegyre.

– Vonattal, busszal, taxival vagy bérelt autóval – mosolygott fölényesen Gerzson. – Elvégre az osztálytalálkozóra is gyalog érkezett szombat délután. Mégpedig az állomás irányából. Azt tudjuk, hogy egyáltalán bejelentkezett-e a Gardenba?

– Anna kísérte be. És éppen azt akarta megtudni, hogy mikor és hogyan távozott a hotelból, amikor Olajos Toni emberei magukkal vitték. Tehát, ha erre vagy kíváncsi, akkor vagy Annát szerzed meg, vagy visszamegyünk a Gardenhez.

– Avagy okosan használjuk a telefonjainkat és a kapcsolatainkat – mosolygott ismét fölényesen Gerzson, miközben Szolnok Rózsadombja felé kormányozta a szolgálati autóját. Éppen ismét tárcsázni akart, amikor a mögöttük ülő Csongor szólalt meg.

– Avagy vannak olyan hülye osztálytársaink, akik bárkin képesek segíteni.

– Ezt hogy érted? – fordult hátra egyszerre mind a két férfi. Csongor arca halál sápadt lett.

– Fékezz te állat!

A Szolnok Ispán körúton hatalmas fékezés, majd hangos csattanás és csörömpölés törte meg az esteledő város csendjét. A Zagyva-parton sétálók hirtelen a hang irányába fordultak, az artézi kútnál pedig mellé folyta a meleg víz a palackot tartó hölgy kezében.

– A francnak kellett fékezned Csilluska – ordította feldúltan Gerzson, miközben az összegyűrődött motorháztetőt nézegette.

– Most nehogy már rá fogd – szólalt meg az egymásba fúródott autók túloldaláról Traktor.

– Hát kire fogjam te nagyokos? Ha nem fékez le hirtelen előttem, nem megyek bele. Mert állandóan azon a nyamvadt fékpedálon szteppelnek.

– Csilluska lett valami bajod?

– Csilluska, lett valami bajod? Hogy el ne olvadjak. Nézd meg, mi lett a kincstári autóval! De Csongort is agyoncsapom, mert az is állandóan hülyeségeket beszél.

– Tényleg. Hol van Csongor? – Engedte el a megszeppent nőt Traktor és visszalépett az autóhoz. – Csongi jól vagy?

– Remekül – nyögött fel a férfi. – Csak beszorultam a két ülés közé, és ha nem segítetek, nem tudom kiszabadítani magam.

– Bakker Csongor! – Kiáltott fel a füredi kapitány. – Hülyeségeket beszélsz, és be se voltál kötve. Megölöm Ványait! Hát a zaklatott nénikéjét kevert engem ebbe bele. Csongikám, ha valami bajod lett, mehetek vissza körzeti megbízottnak.

– Nincs semmi bajom – szusszant a férfi, aki Traktor segítségével kihúzta magát a két első ülés közül.

– Akkor meg minek kell rám hoznod a frászt? És egyébként is, hogy értetted azt a hülye osztálytársat, aki bárkin képes segíteni?

– Gerzson! Ezt megbeszélitek. Szerintem álljunk félre, mielőtt fél Szolnok bedugul miattunk – szólalt meg Csillus.

– Oké, oké, de Csongor, el ne felejtsd, mit kérdeztem.

– Hogy felejthetném el, amikor ilyen élményben van részem veled. Mint, amikor Soltvadkerten vaktában átdobtad a szőlőkordonon az üres vödröt, ami pont képen talált.

– Az tényleg jó poén volt. Hány öltéssel is varrták össze a szádat?

– Gerzson, te nagyon hülye vagy.

– Nem vitatom. De most már túl vagyunk az autóm összetörésén, a múlt felidézésén, félreálltunk és a Kun Béla forgalmát se akadályozzuk…

– Szolnok ispán…

– Pláne. Szóval, mi a francot akartál mondani, amivel sikerült elvonnod a figyelmemet a vezetéstől?

– Csak azt, hogy Jozsó vitte fel Ferihegyre Ványait vasárnap délelőtt. Mint bevallotta.

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

A Tiszába zuhant?

– Béla nincs meg – néztek egymásra sápadtan a tintakék ruhás brigádtagok az épülő Tisza-híd Liget felőli végénél, miután a régi szerkezet egy darabja hatalmas robajjal belezuhant a folyóba. – Az a marha elindult a túlpartra, mert valami szerszámot a Szabadság téren hagyott – igazította meg tintakék nadrágja kantárját Lajos, aki negyedik éve nemcsak együtt dolgozott az új híd építésén Bélával, de vele is lakott a munkásszállón. – Nem érhetett át! Mert azok a balfasz pestiek elcseszték a kötéseket.

A kivétel kérése

A Magyar Néphadseregben kezdtem kártyázni, egyáltalán kártyajátékokat játszani, ami addig kimaradtak az életemből. Gyorsan tanultam. Vagy rengeteg időnk volt. Az alapkiképzés után a laktanyától és a várostól is távoli, egy repülőteret kiszolgáló bázisra kerültem, ahol csak unatkozni lehetett volna, ha nem találjuk fel magunkat.

Ma is szeretik Bébét?

Ki lehetett B.B. és ki, aki annyira szerette, hogy ezt egy sárga falon, hatalmas fekete betűkkel ki is fejezte? Egyáltalán B. B. tudta, hogy neki szól az az üzenet? Vagy ma is él valahol, valaki, aki nem is sejti, hogy évtizedek óta tudjuk, hogy őt szeretik?

Milléri búcsú

Évekkel ezelőtt, amikor a gyerekek még háborogtak amiatt, hogy túl sok időt töltök kint a telken, azt mondogattam, ha majd meghalok, itt szórják szét a hamvaimat. Nem vettek komolyan, somolyogtak, legyintettek. Ma már könyörgök, eszükbe ne jusson! Úgy akartam elmenni, hogy rendben hagytam a telket, de nem így lesz. Ma utoljára kijöttem a Millérre. Kijöttem? Kihoztak.