2025.08.27. (szerda)

Megölték?

Megölték?

Dátum:

A Tünde kiürült. A felszolgálók a bejárat előtt tárgyalták a Szapáry utcai baleset részleteit. A forgalom lépésben haladt. A rendőrök és a nem mozduló mentő nemcsak a piac felé tartó sávokat, de a Galéria irányába vezetőkből is elfoglaltak egyet. Bán Béla a cukrászda nagytermében az ablak előtt állt, onnan figyelte az utcát. A bejárati ajtó nyílásából tudta, Edit megérkezett. Azt várta, hogy a feldúlt nő a nyakába ugorva próbál majd megnyugodni, ehelyett azonban gyűlölködő hangon kiabálni kezdett vele.

A Tünde kiürült. A felszolgálók a bejárat előtt tárgyalták a Szapáry utcai baleset részleteit. A forgalom lépésben haladt. A rendőrök és a nem mozduló mentő nemcsak a piac felé tartó sávokat, de a Galéria irányába vezetőkből is elfoglaltak egyet. Bán Béla a cukrászda nagytermében az ablak előtt állt, onnan figyelte az utcát. A bejárati ajtó nyílásából tudta, Edit megérkezett. Azt várta, hogy a feldúlt nő a nyakába ugorva próbál majd megnyugodni, ehelyett azonban gyűlölködő hangon kiabálni kezdett vele.

– Mit csináltál te szívtelen idióta! Miért kellett azt a szerencsétlent ide hívnod? Nem volt elég a tegnapi megalázása? Mit akartál még tőle?

– Miből gondolod, hogy én hívtam és éppen ide?

– Bán Béla – visított a nő, aki hatalmas léptekkel indult meg felé. – Tegnap abban maradtunk a Szigonyban, hogy átbogarászod a megtalált telefonját, aztán a rendőr barátunk javaslatára visszaadod neki. Gizike, a titkárnője mondta, hogy a Tündébe indult szegény Csaba mielőtt elcsapták. És téged hol talállak a baleset után tíz perccel? A Tündében. Na, ezt magyarázd ki Bán Béla – és ezzel lehuppant a férfi melletti székre.

– Biztos, hogy a Tündébe indult?

– Béla! Ennek az embernek az volt a legfontosabb, hogy mindig mindenki tudja, merre jár, kikkel találkozik, micsoda fontos és elfoglalt ember. Még azt is a titkárnője orrára kötötte, ha csak a klozetra kiment.

– És azt nem mondta, kivel találkozik?

– Zolika halála óta teljesen megzavarodott. Amit mondjuk, nem csodálok, mert lassan én is belebolondulok ebbe az egészbe. Eddig ez az ember minden reggel pontban fél nyolckor megjelent a munkahelyén, vagy betelefonált, hogy miért nem jön. Ma reggel két órát késett, és Gizike szerint teljesen feldúlva állított be, és azonnal engem hívatott. Mire azonban átértem a három szobával odébb lévő irodámból, már halálsápadtan el is indult. Csak annyit vetett oda Gizikének, hogy a Tündébe megy. Egy perc múlva meg szóltak a portáról, hogy elgázolták. Minek kellett ide hívnod?

– Nem én hívtam. De a Tündében az elmúlt egy órában rajtam és a pincéreken kívül nem is volt senki.

– Ezt honnan tudod?

– Onnan, hogy itt ültem.

– Mi a francért?

– A főnököd telefonja reggel hét óta folyamatosan csörgött. Két számról hívták. Egy ismeretlenről és ezek szerint a munkahelyéről, mert kiírta, hogy „Gizi mh”. Az ismeretlent a tízedik hívása után felvettem azzal, hogy Csaba öccse vagyok és nálam maradt a telefonja. Mire egy komoly férfihang durván és lekezelően azt mondta, hogy azonnal adjam neki vissza, és ha találkozok vele, mondjam meg, hogy a Tündében várják. Gondoltam, megnézem, ki ez a fickó, de hiába ülök itt egy órája. Vagyis nem biztos, hogy hiába.

– Mert?

– Mert unalmamban az elmúlt egy órában az utcát bámultam. Így láttam, hogy az a teherautó, ami mögül Csaba kilépett, legalább fél órája áll ott, és a vezetője nagyon bénán próbálja imitálni, hogy lerobbant. Miközben folyamatosan egyeztetett két autóval. Az egyik a baleset pillanatában még itt állt a régi mozi bejárata előtt, a másik meg feljebb, a zebra után. A gázoló kocsi pedig mögüle indult el abban a pillanatban, ahogy Csaba kilépett az ajtón. És a három kocsiból már egy sincs itt.

– És?

– És? Nem érted? A főnöködet nem véletlenül ütötték el.

– Megölték?

– Úgy tűnik, csak próbálták – intett a fejével a szirénázva éppen elinduló mentőautó felé.

Előző cikk
Következő cikk

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide a nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Ziles Zsolti

A jó kocsmák úgy őrzik a városi legendákat, mint a megfelelő helyen tárolt sör a hűvösét. Ha nem lennének, talán örökre elveszne Ziles Zsolti alakja is, aki a hetvenes években Szolnok nagy vagányának képzelte magát. Azt hitte, mindenki eszén túljár. Legtöbbször azonban csak annyira futotta, hogy ha a szolnoki kocsmák mélyén szóba kerül, még ma is röhögnek rajta.

Lesatírozott strigulák

Hajnal ötkor fordította el a kulcsot a Csaba utcai rozsdás kapuban. Tudta, hogy mire a ház mellett visszasétál a nyárikonyháig, az első bicikliket már nekitámasztják a kerítésének. Már nem gondolkodott azon, miért csinálja. A pénz nem számított, hiszen abból jó ideje sokkal több volt, mint amennyi elférhetett az évtizedek óta nem használt hálószoba kétajtós szekrényében.

Attila pofonja

Az Egyetértés úton kevert le neki két emberes pofont a felbőszült motoros. Attila nem tiltakozott, talán életében először felfogta: jogosan ütik, és ha nem vesz vissza az arcából, folytatódik a megaláztatás. Amikor visszaült az autóba, aminek reflektora megvilágította a kínos jelenetet, csak annyit mondott: vigyük haza a csajokat a Széchenyire.

Az eltűnt városháza

Hétfő reggelre eltűnt a szolnoki városháza. Pontosabban a Kossuth tér és a Táncsics utca sarkán lévő telken nem maradt más, csak némi építési törmelék meg teherautó nyomok az elegyengetett, sáros talajon. És az a szakadozó borítású fémkerítés, amit még péntek délután húztak az épület köré. Nehezen derült ki, mi is történet az épülettel.