2025.10.14. (kedd)

Meztelen igazság

Meztelen igazság

Dátum:

- Nem hiszem el, hogy miközben az életünk forog kockán, ti délután az ágyban hancúroztok - szakadt ki Bán Bélából, amikor végre a Szigony pincérlánya hosszas csengetés után kinyitotta a lakása ajtaját.

- Inkább ágyban, párnák közt, mint magányosan - válaszolta flegmán a lány, aki leginkább azzal volt elfoglalva, hogy az aprócska törölközőt valahogy a meztelen teste előtt tartsa a begipszelt kezével.

– Nem hiszem el, hogy miközben az életünk forog kockán, ti délután az ágyban hancúroztok – szakadt ki Bán Bélából, amikor végre a Szigony pincérlánya hosszas csengetés után kinyitotta a lakása ajtaját.

– Inkább ágyban, párnák közt, mint magányosan – válaszolta flegmán a lány, aki leginkább azzal volt elfoglalva, hogy az aprócska törölközőt valahogy a meztelen teste előtt tartsa a begipszelt kezével.

– Bocs, de délelőtt nem értünk rá – lépett ki a lakás folyosójára a felfüggesztett közlekedési, akinek minden öltözéke egy kispárna volt csupán. – Hoppá, nem tudtam, hogy te is csajjal vagy – folytatta elpirulva, mert Bán mögött észrevette a fiatal lányt.

– Gyerekkel vagyok, megtennétek, hogy nem mutogatjátok magatokat – horkant fel Bán Béla, és a szűk folyosón hátrafordult, hogy eltakarja a lánya szemét.

– Szia – derült fel Tünde arca, amikor Bán lányára nézett, és megfeledkezve hiányos öltözékéről a kezét nyújtotta. – Te voltál a Zolika barátnője, amikor én is kavartam vele – folytatta immár csak egy szál gipszben, ám nem a feltáruló fedetlen szépsége miatt jött zavarba, hanem mert hirtelen rájött, hogy ezt nem kellett volna mondania.

A két férfi előbb a pucér pincérlányon nézett végig, majd amikor érezték, hogy megfagy a levegő a másik lányra néztek. Bán lánya elhúzta szeme elől az apja kezét. Előbb végig mérte a csupasz pincérlányt, majd a két megdöbbent férfit.

– Előkerült Gulyás nővére… – makogta a fiatal közlekedési rendőr

– Itt van a notesz és a telefon… – hebegte a megdöbbent apa.

– A hullát, az intenzíven fekvő roncsot, a letartóztatott középiskolai szerelmet, a kirúgott kisrendőrt kiegészíthetjük egy pucér, törött kezű csajjal és egy a férfiasságát párnával takaró fickóval, meg egy erkölcscsősz apával – sorolta Bán lánya, miközben fulladozott a röhögéstől. A nevetés előbb az apjára, majd a mosolygó pincérlányra is átragadt. Csak Laci, a kispárnába öltözött rendőr nem tudott mosolyogni sem.

– És tegyük hozzá, hogy Zitán sem volt ruha, amikor Kadlacsek úr szívrohamot kapott alatta, mert a százados a legintimebb pillanatban tört rájuk – szólalt meg sápadtan a fiatal rendőr, mire ismét megfagyott a levegő a Mátyás király úti lakás folyosóján.

– Gulyás nővére a vezérigazgatóval kavart? – Törte meg a csendet Bán Béla.

– Te is infarktust kaptál volna, ha az előbb nem zárom kulcsra az ajtót – nézett Lacira megszeppenve a még mindig meztelen pincérlány.

– Azt üzeni, vagy velünk, vagy a századossal köt üzletet, de neki kell az öccse vagyona.

– A pénzéhes cafka – kiáltott fel a pincérlány.

– Miért? Te se a szépségéért kavartál Gulyással? – Fordult csípőre tett kézzel Bán lánya Tünde felé.

– Ha ilyen faterom lenne, mint neked, én is megtehetném, hogy csak az észt és a szépséget keressem a pasikban – replikázott a pincérlány, de a mondta végét már elharapta, és a kikerekedett szemű Lacira nézett, aki ebben a pillanatban ejtette el az addig az ágyéka előtt szorongatott kispárnát.

– Ezt nem hiszem el – nyögött fel ismét Bán.

– Nyugi apukám, legalább nekem is legyen valami jó ebben a mai napban – fortyant fel a lánya, miközben végigmérte az anyaszült meztelen férfit.

– Elnézést – törte meg az újabb kínos csendet a törött karú pincérlány. – Gulyás nővére nem tud a Madas-ház kincséről, ami nálam van. Úgyhogy, szerintem most nyugodjunk meg, öltözzünk fel, és találjuk ki, hogyan tovább – ezzel belépett a fürdőszobába.

– Bocs, felkapnék valamit – mondta a fiatal rendőr és visszalépett a szobába.

– Ne mondd el anyádnak, hogy mibe keveredtünk! – Fordult Bán lemondóan a lányához.

– És nekik elmondjuk, hogy a kincs jelentős része nem náluk van?

Előző cikk
Következő cikk

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

A Tiszába zuhant?

– Béla nincs meg – néztek egymásra sápadtan a tintakék ruhás brigádtagok az épülő Tisza-híd Liget felőli végénél, miután a régi szerkezet egy darabja hatalmas robajjal belezuhant a folyóba. – Az a marha elindult a túlpartra, mert valami szerszámot a Szabadság téren hagyott – igazította meg tintakék nadrágja kantárját Lajos, aki negyedik éve nemcsak együtt dolgozott az új híd építésén Bélával, de vele is lakott a munkásszállón. – Nem érhetett át! Mert azok a balfasz pestiek elcseszték a kötéseket.

A kivétel kérése

A Magyar Néphadseregben kezdtem kártyázni, egyáltalán kártyajátékokat játszani, ami addig kimaradtak az életemből. Gyorsan tanultam. Vagy rengeteg időnk volt. Az alapkiképzés után a laktanyától és a várostól is távoli, egy repülőteret kiszolgáló bázisra kerültem, ahol csak unatkozni lehetett volna, ha nem találjuk fel magunkat.

Ma is szeretik Bébét?

Ki lehetett B.B. és ki, aki annyira szerette, hogy ezt egy sárga falon, hatalmas fekete betűkkel ki is fejezte? Egyáltalán B. B. tudta, hogy neki szól az az üzenet? Vagy ma is él valahol, valaki, aki nem is sejti, hogy évtizedek óta tudjuk, hogy őt szeretik?

Milléri búcsú

Évekkel ezelőtt, amikor a gyerekek még háborogtak amiatt, hogy túl sok időt töltök kint a telken, azt mondogattam, ha majd meghalok, itt szórják szét a hamvaimat. Nem vettek komolyan, somolyogtak, legyintettek. Ma már könyörgök, eszükbe ne jusson! Úgy akartam elmenni, hogy rendben hagytam a telket, de nem így lesz. Ma utoljára kijöttem a Millérre. Kijöttem? Kihoztak.