– Be se ment a Gardenba – jelentette ki halálsápadtan Anna, amikor visszaült a terepjárójába, ahol három volt osztálytársa várta. – A találkozó után, vasárnap hajnalban itt raktam ki, mert Csilla szerzett neki szobát. A foglalás valóban megvolt, de Ványai András ide nem jelentkezett be, és azóta se járt erre. Srácok, félek, hogy történ vele valami.
– Például eltették láb alól – mondta Jozsó. – És ezt nem viccnek szántam. Két olyan méretes pofont kaptam reggel azoktól a kellemetlen látogatóktól, akik róla érdeklődtek, amilyet az elmúlt 43 évben még soha. Nem érdekelte őket, hogy ki vagyok, csak az, hogy hol van Ványai András. És, mit mondott a nagy OTP kirablásáról. Az egyik idősebb fickó meg folyamatosan azt hajtogatta, hogy most mindent megbosszulnak. Anna! Menj vissza, és kérdezd meg, hogy kereste-e más is itt a mi drága, egykori osztálytársunkat.
– Mert elárultad, hogy itt lakik? – Nézett Csongor Jozsóra megvetéssel.
– Két oltári nagy maflás után, te mit csináltál volna?
– Nyugi! Ha nem aludt itt, akkor nem találhatták meg – zárta le a vitát Traktor. – Most azonban Jozsókám elmész anyádékhoz meg a tesódékhoz, és addig nem nyugszol, amíg nem tudod meg, kiknek beszéltek Ványairól és a bankrablásáról! Csongor, te hívd fel Csilluskát, derítse ki, mi lett Ványai repülőjegyével! Anna, azért érdeklődd meg, hogy rajtunk kívül ki kereste a Gardenban Ványait.
Ebben a pillanatban szólalt meg Traktor telefonja. Kiszállt a hátsó ülésről, hogy nyugodtan beszélhessen. Anna a szállodához indult, Jozsó a gyaloghíd felé, hogy mielőbb a belvárosban legyen, Csongor pedig Csilluskát tárcsázta. Egy perc sem telt el, és ő is kiszállt a kocsiból. Traktorhoz lépett, aki látván volt osztálytársa sápadt ábrázatát, félbeszakította a telefonálást.
– Ványai elrepült Korfura – jelentette ki Csongor. – Ma reggel, amikor Csilluska előadta, hogy a barátja lekéste a repülőjét, ezért szerdára szeretné valahogy átrakatni, kiröhögték, hogy az úr már rég elrepült…
– A rohadt életbe – kiáltott fel Traktor, de nem Csongorra, hanem mögé nézett. – Gerzson, gyere azonnal a ligethez – szólt bele a telefonba, és miközben zsebre vágta, már kezdett is rohanni a Garden felé.
– Mi van? – Értetlenkedett Csongor, ám ahogy volt osztálytársa után fordult, megértett, mi történt. A szálloda előtt éppen két megtermett férfi próbálta Annát egy autóba tuszkolni, miközben egyikőjük a száját is befogta.
Traktor még rá tudott csapni az induló autó csomagtartójára, de az nagy gázt adva a Tiszaliget kijárata felé távozott.
– Hozd a kocsit – fordult hátra, miközben újra tárcsázott a mobilján.
Csongor először kővé dermedt, majd megfordult és Anna terepjárója felé kezdett rohanni. Felrántotta az ajtót és beült.
Az autó azonban nem mozdult.
Traktor üvöltve rohant felé.
– Mi az istenért nem indítasz már – rántotta fel a vezető oldali ajtót.
– Mert Anna magával vitte a kulcsot – válaszolta az ablakon mereven kibámulva Csongor. – Mi a francba keveredtünk? Mit akarnak ezek az emberek Ványaitól és Annától, mikor nem is volt semmiféle bankrablás. Az újságokban semmi nyoma.
– Csongikám! Te még hiszel az újságoknak? Fogadd már el, hogy 1989 karácsonyán a Szapáry úti OTP-ből eltűnt több százmillió forint. És úgy tűnik, Ványainak mégis lehetett ehhez valami köze. Nyugi! Mindjárt jön Gerzson, akinek bemondtam az Annát elhurcoló autó rendszámát is.