2025.10.14. (kedd)

Rengeteg pénz az asztalon

Rengeteg pénz az asztalon

Dátum:

- Annyit árult el, hogy kitől kapta a tippet, meg hogy el volt keseredve, ezért minden mindegy alapon rabolt bankot - mondta Gerzson és az 1988-ban a Közgébből elballagott 4. D osztálytalálkozóján Csongor és Csilluska közé telepedett. - Anna most kínozza még egy sort, aztán folytatom a kihallgatását. Bár egy szót se hiszek a Szapáry úti bankrablásból.

– Annyit árult el, hogy kitől kapta a tippet, meg hogy el volt keseredve, ezért minden mindegy alapon rabolt bankot – mondta Gerzson és az 1988-ban a Közgébből elballagott 4. D osztálytalálkozóján Csongor és Csilluska közé telepedett. – Anna most kínozza még egy sort, aztán folytatom a kihallgatását. Bár egy szót se hiszek a Szapáry úti bankrablásból.

– Szerintem is hülyeség – vágta rá Traktor. – Kettőszázmillió forint 1989-ban iszonyatosan nagy pénz volt. Ha ennyit elloptak volna, hetekig arról szóltak volna a hírek. Ez ma legalább 4-5 milliárd forint. Ez a könyvelésből és a pénzforgalomból is hiányzott volna. Azt nem kétlem, hogy Ványai valami disznóságot csinált és lelépett, de ennyit nem vitt el a Szapáry úti OTP-ből.

– Lehet, hogy igazad van – vette át a szót Csongor. – De ne felejtsétek el, hogy 1989 karácsonya környékén elég nagy felfordulás volt az országban.

– Mert elfogyott a bevásárlókocsi a Tescónál? – Dobott be egy poént Jozsó, aki sörrel a kezében ácsorgott a többiek mögött.

– Akkor még Áfésznek hívták a Tescót – nézett Csilluska a volt osztálytársára, mire a többiek hangosan felröhögtek. – Irigyek vagytok Ványaira, hogy neki legalább történt valami érdekes az életében az elmúlt huszonöt évben.

– Miért, Csilluska, egyik férjed se hozott izgalmat az életedbe? – Vette vissza a szót Gerzson, amitől még nagyobb lett a jókedv. – Legalább azt ismerd el, hogy Jozsó okozott pár izgalmas percet!

– Irigyek vagytok – Komorodott el Jozsó. – Nekem a negyedszázaddal ezelőtti Csillus volt meg, ami veletek már soha nem fordulhat elő.

– Hogy te mekkora bunkó vagy – ugrott fel a társaság egyetlen hölgy tagja, és egy fél pohár sört löttyintett Jozsóra.

– Állj! – vette vissza a szót Csongor, miközben egy zsebkendőt nyújtott sörben úszó barátjának. – A magam részéről valóban annyira irigylem Jozsótól Csillust, mint Ványaitól Annát, meg talán Ványai kalandos életét, de mielőtt mindenki kivetkőzne önmagából…

– Én kezdem – és Jozsó unottan az asztalra tette a sörét, és elkezdett kibújni a zakójából. – Csilluskám, legalább kövesd a példámat!

– Vetkőzős pókert játsszunk? – Lépett a társasághoz Ványai, akinek egyik arca feltűnően vörös volt. – Húsz éve hogy szerettem ezt Korfun.

– Ványai, te hazudsz! – Emelkedett fel a székéről Gerzson.

– Ha jók voltak a csajok, és kevés pasa játszott, tényleg szerettem a vetkőzős pókert.

– Nem ez, hanem a bankrablásos sztorid a kamu. Nem hagyhattak annyi pénzt őrizetlenül, egy szoba közepén – folytatta a füredi rendőrkapitány.

– Először én se hittem a szememnek – válaszolta Ványai és letelepedett a többiek közé. – Így utólag se tudom mással magyarázni, mint a világútlevéllel és az inflációval.

– Meg a felfordulással – tette hozzá Csongor.

– Biztos, hogy az is benne volt. Ne felejtsétek el, hogy 1989 őszén már legalább 20-25%-os volt a pénzromlás, ráadásul az ország egyik fele vállalkozni kezdett, a másik fele meg Ausztriába költötte a pénzét. A volt bankos kollégáim mesélték pár héttel a rablás előtt, hogy nem győzték készpénzzel, mindenütt azt tároltak a bankban. Egy volt közgés csajjal vigasztalódtam, aki pár hétig kollégám is volt, amikor a Szapáry úti bankban dolgoztam, és ő mesélte, hogy esténként az egyik hátsó szoba asztalára hordják össze a pénzt, mert nem fér a széfbe. Amikor karácsonyeste elindultam, csak reméltem, hogy igazat beszélt. Nem hazudott. Felfoghatatlan mennyiségű pénz volt a szobában, ahová bejutottam. Ezért is mentem vissza még vagy négyszer az ünnepek alatt.

Előző cikk
Következő cikk

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

A Tiszába zuhant?

– Béla nincs meg – néztek egymásra sápadtan a tintakék ruhás brigádtagok az épülő Tisza-híd Liget felőli végénél, miután a régi szerkezet egy darabja hatalmas robajjal belezuhant a folyóba. – Az a marha elindult a túlpartra, mert valami szerszámot a Szabadság téren hagyott – igazította meg tintakék nadrágja kantárját Lajos, aki negyedik éve nemcsak együtt dolgozott az új híd építésén Bélával, de vele is lakott a munkásszállón. – Nem érhetett át! Mert azok a balfasz pestiek elcseszték a kötéseket.

A kivétel kérése

A Magyar Néphadseregben kezdtem kártyázni, egyáltalán kártyajátékokat játszani, ami addig kimaradtak az életemből. Gyorsan tanultam. Vagy rengeteg időnk volt. Az alapkiképzés után a laktanyától és a várostól is távoli, egy repülőteret kiszolgáló bázisra kerültem, ahol csak unatkozni lehetett volna, ha nem találjuk fel magunkat.

Ma is szeretik Bébét?

Ki lehetett B.B. és ki, aki annyira szerette, hogy ezt egy sárga falon, hatalmas fekete betűkkel ki is fejezte? Egyáltalán B. B. tudta, hogy neki szól az az üzenet? Vagy ma is él valahol, valaki, aki nem is sejti, hogy évtizedek óta tudjuk, hogy őt szeretik?

Milléri búcsú

Évekkel ezelőtt, amikor a gyerekek még háborogtak amiatt, hogy túl sok időt töltök kint a telken, azt mondogattam, ha majd meghalok, itt szórják szét a hamvaimat. Nem vettek komolyan, somolyogtak, legyintettek. Ma már könyörgök, eszükbe ne jusson! Úgy akartam elmenni, hogy rendben hagytam a telket, de nem így lesz. Ma utoljára kijöttem a Millérre. Kijöttem? Kihoztak.